Az érvényben lévő „Termelői nyerstej” szabvány a fagyáspont magyarországi határértékét (maximumát) –0,520 oC-ban jelöli meg. Ez a határérték garantálja, hogy a szankció alá, idegen vizet nem tartalmazó tejtétel ne kerülhessen és 1,0-1,5 %-ban elismeri az ún. technológiai víz jelenlétét. A –0,520 oC feletti fagyáspontú elegytej biztosan idegenvíz-tartalmúnak tekinthető.
Bizonyos fajták szignifikáns hatással vannak a tej fagyáspontjára. A legnagyobb különbség a Jersey és a Holstein tehenek tejének fagyáspontja között van. A Jersey tehenek tejének (valószínûleg a nagyobb szárazanyagtartalom miatt) mintegy 0,007 oC-kal alacsonyabb a fagyáspontja. Egyéb fajták tejének fagyáspontja között csak kisebb eltéréseket találtak.
A laktációs állapot jelentősen befolyásolja a termelt tej mennyiségét és beltartalmi összetételét. A zsír- és a fehérjetartalom a laktáció előrehaladtával enyhén emelkedő tendenciát mutat, ugyanakkor a nátrium-, kalcium-, magnézium- és kloridtartalom kismértékû emelkedése tapasztalható. A beltartalom változásai ellenére a tej ozmózisnyomása, fagyáspontja nem változik.
A fejés időpontja is hatással van a tej fagyáspontjára. Az esti és a reggeli fejésû tej fagyáspontja közötti különbség 0,003-0,015 oC lehet. Az esti tej fagyáspontja a magasabb. A magasabb fagyáspontú tej mindig hígabb tejet jelent.
Az évszak fagyáspontot befolyásoló hatásának hazai vizsgálati eredményei szerint a tej fagyáspontja átlagosan a téli időszakban –0,534 nyáron –0,532 oC volt.
A vizsgált hazai fajták és fajtakonstrukciók közül a legalacsonyabb fagyáspontot –0,536 oC-ot a magyartarka, míg a legnagyobb értékeket –0,560 oC a MT x HF R2 és R3 fajtakonstrukciókból származó tejeknél mérték.
Nem találtak különbséget a szubklinikai masztitiszben beteg tehén és az egészséges tehén tejének fagyáspontja között. A klinikai tőgygyulladás esetén a tej fagyáspontja emelkedik.
A beteg tehenek tejének fagyáspontja – amennyiben a betegség hatására a tej sótartalma növekedik – csökken, mivel a savanyodásnak indult tejben csökken az oldott tejcukor mennyisége, ezért a fagyáspont a cukorbontás mértékével párhuzamosan emelkedik. Ugyancsak növekszik a forralt tej fagyáspontja is, mert a forralás hatására az addig oldott mészsók egy része oldatlan állapotba kerül.
A hazai Nyerstejminősítő Laboratóriumok a nyerstej idegen víztartalmát közvetett módon, a tejminta fagyáspontjának mérése alapján határozzák meg.
A készülék hordozható kivitelben készül, hûtő rendszere elektronikusan vezérelt, száraz félvezetős rendszerû. A mûszert a gyártás helyén hitelesítik, az alkalmazás helyén időnként kalibrálni szükséges. Vizsgálatkor 0,2 ml tejet használnak. A Cryostarral végzett mérések 0,02 oC szabványeltéréssel megismételhetők.
Minél több vizet öntenek a tejhez, fagyáspontja annál inkább megközelíti a víz fagyáspontját, vagyis hatására emelkedik a fagyáspont. A tej vizezését meg lehet becsülni fagyáspont alapján pl.:
- ha a tej fagyáspontja –0,520 oC, akkor a vizezés 0 %
- ha a tej fagyáspontja –0,400 oC, akkor a vizezés 20 %
- ha a tej fagyáspontja –0,390 oC, akkor a vizezés 27 %
- ha a tej fagyáspontja –0,380 oC, akkor a vizezés 30 %.
Hidegben először a tej víztartalmának egy része fagy meg hosszú tûkristályok formájában. A megmaradó folyékony rész szárazanyagkoncentrációja annyira emelkedik, hogy annak megfagyásához további energia és még nagyobb hideg szükséges.
A fejési és tejtovábbítási folyamat vizsgálatából megállapították, hogy egy adott tehenészetben, a nyerstej literben kifejezett idegen víztartalmát a fejőberendezés részegységei belső tereiben maradt vízmennyiség és a fejés előtt a tőgyfelületen maradt vízmennyiség együttesen befolyásolja és adja meg. A nyerstej %-ban kifejezett idegen víztartalmát az összes idegen vízmennyiség és az összes fejt tejmennyiség határozza meg.
Dr. Bak János
FVM Mûszaki Intézet
Gödöllő
Címlapkép: Getty Images
