A hereford (1. ábra) mintegy 200 éves törzskönyvvel rendelkezik, az Egyesült Királyság hasonló nevû grófságából/tartományából származik (Herefordshire). Eredetileg igavonásra használták, jelenlegi küllemét az 1800-as években nyerte el.
A fajta színe szabályos vöröstarka, feje fehér, amely szín a gerincoszlop vonalában a mar közepéig terjed, ugyanakkor a has alján egészen a combok belső felületéig húzódik. Fehér színezetû ezen kívül még a szegy, a tőgy, a farokbojt, valamint a lábvégek. A fajta a mintázatot jól örökíti, az utódok jól felismerhetőek, színjelzők. Feje arányos, széles homlok és orrtájékkal, mellkasa telt, mély. Egyenes, széles hát, telt, izmos combok jellemzik. Eredetileg szarvalt fajta, de 1955-ben Angliában már megjelentek az első szarvatlan egyedek. A szarvatlanság génjét ennél a fajtánál is az angus-szal vitték be (lásd később).
A tehenek kifejlett-kori élőtömege 500-700 kg között változik a fajta regionálisan eltérő tenyésztői célkitûzéseinek következtében. A szigetország-beli, vagy konzervatív változatra inkább az alsó értékek, míg a kanadai herefordra a nagyobb értékek a jellemzőek. A kanadaiak ezt a rámásabb típust a szimentálival történő cseppvér-keresztezéssel érték el. Az USA-beli változatra - ún. ranch típus - egy megnyúltabb testalakulás a jellemző, ahol a gerincoszlopra az állat több értékes húst tud felépíteni.
Kezdeti nagy növekedési intenzitásukat csak rövid ideig tartják meg a hízóállatok, ami nagy súlyra történő hizlalásukat gazdaságtalanná teszi. Ezzel párhuzamosan korán megkezdődik ennél a fajtánál a faggyúsodás, ráadásul a faggyú inkább az izomkötegek közé, mintsem azokba (hús márványozottsága) épül be. Így a fajta inkább az angolszász fogyasztói igényeknek megfelelő, ún. steak minőségû húst termel. Mindez azt jelenti, hogy a hús a saját zsírjában megsül, éppen ezért a tőkehúsok is csak speciális konyhatechnikai eljárásokkal készíthetők el.
A bőr alatti, ún. subcutan faggyú jelentős aránya miatt, a fajta kondíciótartó képessége kiváló, amely átmenetileg szûkös takarmányozási körülmények elviselésére is alkalmassá teszi. A takarmányozás mellett a tartásra sem olyan érzékeny, mint a többi húsfajta. Jól bírja a szélsőséges éghajlati körülményeket, bár a fajta hőmérsékleti optimuma inkább negatív irányba tolódik el. Éppen ezért a hereford a kultúrfajták közül a legextenzívebb körülmények között tartható húsmarha.
Fiatal-kori nagy növekedési erélyét azonban csak optimális takarmányozási körülmények között tudja kihasználni. A borjaknak ezért - mostohább körülmények között - borjúóvodát kell biztosítani, hiszen az anyatehén tejtermelése általában nem fedezi a felnevelés alatti igényeket (lásd még: AGRO NAPLÓ, 2002. április). Ellése könnyûnek mondható, bár az üszőknél - különösen nagyobb testtömegû bikák használata esetén - előfordulhat a nehéz ellés. Középkorán veszik tenyésztésbe (lásd: 1. táblázat).
Hazánkban a herefordnak elsősorban a szélsőségesen extenzív területek hasznosításában van szerepe, a kis termelési költségek révén tartásuk elsősorban a gyenge minőségû gyepterületeken gazdaságos. Legjelentősebb állománya Mezőfalván található (500 anyatehén és szaporulata). A hazai tisztavérû tehénlétszám mintegy 800 egyedet számlál, amely mellett további 3.500 hereford génhányadú, keresztezett anyatehén található az országban.
Az elmúlt évszázadban nagy karriert futott be a fajta - szerte a világon mintegy 300 millió tehén található, amely létszámmal a legelterjedtebb húsfajta. Az összes típust figyelembe véve is csak a borzderes fajta(kör) előzi meg. Tartása egyedül azokban az országokban okoz gondot, ahol nagy az inszoláció, mivel a fajta - a szem környéki pigmentáció hiánya miatt - kötőhártya-gyulladásra hajlamos. Az ún. ókulás változat kitenyésztése napjaink feladata.
Az Aberdeen angus (2. ábra) Skócia északkeleti részén, Aberdeen és Angus grófságokban alakult ki, a fajtának több mint 250 éves törzskönyve van. Elterjedési területe elsősorban Nagy-Britannia, 1878-ban kezdték el exportálni az USA-ba és más országokba. Ez az egyedüli fajta a világon, amit sohasem igáztak és sohasem fejtek, így a tenyésztői célkitûzések mindig is a hústermelő-képesség irányába hatottak.
Az angusra oly jellemző téglalap alakú testalakulás is ennek köszönhető. A viszonylag rövid törzsre nagy mennyiségû húst épít fel. Az angusnak mégsem a szélességi, hanem sokkal inkább a mélységi méretei a rendkívüliek. Ennek köszönhető a látszólag rövid láb, amelyet a küllemi bírálatokon még feltûnőbbé tettek azzal, hogy a marhát magas fûben járatták - jelezve azt, hogy a viszonylag kicsi fejjel együtt a fajtának nincsenek is értéktelen húsrészei. Ha már a testalakulásnál tartunk, meg kell jegyezni, hogy ezek a kiváló húsformák a születés után, a növekedés előrehaladtával jellemzőek az angusra - a borjú a többi húsfajtához képest, viszonylag fejletlenül jön a világra. A kis születési súly mellett (25-30 kg) a borjú alakja is előnyös, hiszen a kis fej mellett csípőben is gyenge ekkor még az állat, ami az ellést gyakorlatilag probléma-mentessé teszi. A könnyû ellés a tehén oldaláról is kisebb megterhelést és gyorsabb involúciót jelent, ami elősegíti az állományt ciklusban tartását. A húsmarhatartásban ugyanis - a tejelő, illetve a kettőshasznosítású fajtákkal ellentétben - ciklusosan termékenyítünk és elletünk (AGRO NAPLÓ, 2001. március). Az évi egy ciklusban történő elletést (tavasszal) legnagyobb biztonsággal az angusnál alkalmazhatjuk, hiszen a korai tenyésztésbe-vételi idő lehetővé teszi, hogy az üszőket két éves korukra leellessük. Mindezek a tulajdonságai jól bizonyítják, hogy a fajta az anyai vonal egyik kiváló megtestesítője, így a borjú-előállításban eredményesen használható. Tejtermelése a borjú számára kielégítő a felnevelés időszakában (AGRO NAPLÓ, 2002. április).
További értékes tulajdonsága a genetikai szarvatlanság, amiben szintén egyedülálló fajta a világon. Ennek csoportos tartásban van különösen nagy jelentősége, ahol az egymásban, illetve a gondozóban okozott sérülésveszély jóval kisebb. Éppen ezért más világfajták szarvatlan vonalainak kialakításához is az angust használják fel (cseppvér-keresztezés).
A szigetország-beli változatnak talán egyetlen hibájaként a húsminősége róható fel. Bár a vágási kihozatal a könnyû csontozatából fakadóan elérheti a 60 %-ot, de a faggyú százalék más húsfajtákhoz képest nagy. Ráadásul az izomnyalábok közé beépülő, ún. intermuscularis faggyú aránya is jelentős, ami a konzervatívabb fogyasztói szokásoknak megfelelő steak minőséget eredményezi, ahogy azt már a hereford fajta esetében is láttuk.
Nem csak a fogyasztói igények, de a tenyésztői célkitûzések is sokat változtak az elmúlt években. A soványabb húsok az egészségesebb táplálkozásra való törekvések jegyében értékelődtek fel. De ugyanilyen szemléletváltásnak lehetünk tanúi a testalakulás tekintetében is az angusnál. Az ún. korszerûsített változatra már rég nem igazak a szigetországi típusnál elmondottak, egy hosszabb törzsû, hosszabb lábú állatról van szó, amely változat nagyobb növekedési eréllyel rendelkezik és a vágóérték tekintetében is kiválónak mondható. Ez a szemléletváltozás egybeesik azzal az időponttal, amikor az angus a tengerentúlra került. Különösen igaz ez a - jellemzően - fekete angus recesszív színváltozatára a red angusra (3. ábra), amely Észak Amerikából - főleg Kanadából - indult el világhódító útjára. Talán ezzel a fajtaváltozattal sikerült a legjobban feloldani azt az antagonisztikus ellentétet, ami a hústermelő-képesség, illetve a szaporodásbiológiai tulajdonságok között fennáll. Mindazok mellett, hogy a red angus megtartotta jó anyai tulajdonságait és könnyû ellését, a borjak 200 kg feletti testtömeggel választódnak vegyes-ivarban, és a sajátteljesítmény vizsgálat alatt álló tenyészbika jelöltek 1500 g feletti napi testtömeg-gyarapodásra képesek (lásd: 1. táblázat).
Az Aberdeen angus immáron 15 éve jelen van hazánkban. Adonyban található a törzsállomány, amely jelenleg 150 anyatehenet számlál. Red angusból több helyen, kisebb létszámú tenyészetek találhatók, amelyek közül az egyik legjelentősebb a - kanadai genetikát képviselő - Kaposvár-Fészerlakon tartott állomány. Az aktív populáció a két színváltozatból együttesen mintegy 2.500 hústehén, amelyből mintegy 1.000 mondható tisztavérûnek.
Németországban, az 1850-es években alakították ki a német angust. Ez a típus az angus pillanatnyilag legelterjedtebb európai változata, amelyet az őshonos, szigetországi állományból, feketetarka lapály, valamint gelbvieh fajta felhasználásával alakítottak ki.
Az Aberdeen angus nemzetközi jelentősége kiemelkedő, a húsfajták közül csaknem minden kontinensen megtalálható. Ma már világfajtának mondható, pályája szépen ível felfelé.
A red lincoln (4. ábra) jellegzetes brit fajta, a shorthorn fajtából alakult ki, annak vörös színû változata. Egykoron vegyes hasznosítású fajta volt, de jó anyai tulajdonságait már ekkor megfigyelték. Különösen a nyugodtsága miatt terjedt el a szigetországban. Szarvalt fajta, de 1931 óta szarvatlan változata is ismert.
Közepes testû, mérsékelten hosszú fej, közepesen hosszú nyak, egyenes, hosszú, izmos hát, dongás mellkas illetve különösen hosszú és széles far jellemzi. Faggyúsodásra kevésbé hajlamos, mint az előző fajták. A borjak kis születési súlyából fakadóan (31-36 kg) gyakorlatilag segítség nélkül ellik. Mindezek mellett az anyatehenek - a jó tőgyalakulásból fakadóan - jó tejtermelők, illetve borjúnevelők. Különböző haszonállat-előállító keresztezésekben kiváló anyai tulajdonságait használják ki. A terminál fajták közül a Maine-Anjou-val, illetve a limousinnal keresztezve adja a legjobb kombinációkat.
Magyarországra a Pankotai Állami Gazdaság útján került, erre a fajtára alapozódott a csongrádi vörös húsfajta kialakítása. Hazai jelentősége napjainkra megszûnt, a megmaradt kevés tisztavérû állat Ostffyasszonyfán található.
Nemzetközi vonatkozásban még mindig jelentős húsfajta. Elsősorban a szigetországban terjedt el, de megtalálható az amerikai kontinensen, Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon is.
A galloway (5. ábra) Skócia délnyugati részén, Galloway város környékén alakult ki. A szigetország legősibb szarvasmarha fajtája. Kis testû, genetikailag szarvatlan, általában fekete színeződésû, de ismeretes deres, fehér és vörös változata is. Az újszülött borjak mahagóni-barnák. Az öves színváltozatát - belted galloway - önálló fajtaként tartják nyílván, és nagyon kedvelt a tenyésztők körében.
Kevésbé mutatja a húsmarha kitenyésztett klasszikus formáját, sokkal inkább megőrizte a természetes küllemet. Kevésbé izmolt, feje kicsi, szögletes, nyaka rövid, hátvonala nem mindig egyenes. A testtömegéhez képest körmeinek felülete nagy, így kiválóan alkalmas ingoványos terepre. A fajta értéke elsősorban az, hogy nehéz hegyi körülmények között is képes a megfelelő termelésre, rendkívül jól alkalmazkodik. Legelőkészsége nagyon jó, igénytelen, a hó alól is kikaparja a füvet. Ellenállóképes, nyugodt természetû, engedelmes. Húsminősége jellegzetes, az angolszász fogyasztói igényeknek mindenben megfelelő, hazájában rendkívül keresett. Haszonállat-előállító keresztezésekben szintén anyai partner. Egy új fajtát előállító keresztezés kiinduló fajtájaként is megtaláljuk: a shorthorn-nal történő keresztezése során alakult ki a blue-grey fajta.
Hazai jelentősége egyelőre csekély, de a várható létszámnövekedést az is jól jelzi, hogy neve immáron a Magyar Hereford, Angus, Galloway Tenyésztők Egyesületének nevébe is bekerült. (Magyarországon egyébként a fenti Egyesület - Kaposvár központtal - végzi a közleményünkben felsorolt fajták tenyésztésszervezését).
Elterjedési területe elsősorban Nagy-Britannia, de növekszik iránta a kereslet Kanadában, Argentínában, az USA-ban és Németországban. Kiváló alkalmazkodó-képességének köszönhetően a legkülönbözőbb éghajlati viszonyok közé is kerülnek napjainkban tenyészállatok (pl.: Oroszország, Peru, Kenya, stb.).
| 1. táblázat Kistestû angol húsfajták fontosabb értékmérő tulajdonságai | ||||
| Fajta | hereford | Aberdeen angus | red lincoln | galloway |
| szín |
szabályos vöröstarka |
egyszínû fekete, egyszínû vörös | egyszínû vörös |
fekete, deres, fehér, vörös, öves |
| tehén testtömege (kg) | 500-750 | 500-650 | 550-600 | 450-500 |
| bika testtömege (kg) | 800-1.200 | 900-1.100 | 750-1.000 | 500-800 |
| borjú szül. súlya (kg) | 35-45 | 25-35 | 30-35 | 25-30 |
| üszők tenyésztésbe-vételi kora (hónap) | 16-18 | 13-15 | 16-18 | 15-17 |
| ellés lefolyása | könnyû-közepes | könnyû | könnyû | könnyû |
| tejtermelés (kg) | 5-7 | 8-10 | 7-9 | 6-8 |
| választási súly (kg) | 160-180 | 180-200 | 170-190 | 140-160 |
| bikák STV alatti súlygyarapodása (g) | 1.200-1.400 | 1.200-1.600 | 1.100-1.300 | 1.000-1.200 |
| vágási kihozatal (%) | 58-59 | 58-60 | 59-60 | 58-59 |
| értékes húsrészek aránya (%) | 41-43 | 41-43 | 43-44 | 42-43 |
Dr. Kovács Attila Zoltán, egyetemi adjunktus
Lovenyák Katalin, egyetemi hallgató
Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Címlapkép: Getty Images
