Koratavaszi vetésû növények fajtakiválasztása és vetõmag vásárlása (mák, tavaszi árpa, borsó, zab)

A koratavaszi vetésû szántóföldi fajok közé azokat soroljuk, amelyeknek a kitavaszodástól függően február közepétől március végéig terjed az optimális vetésidejük. Közülük a hazai termesztési méretek alapján, szántóföldjeinken legjelentősebbek, egy kicsit a vetési sorrendjükhöz is igazodva: mák, szántóföldre „kivonult” gyökérzöldségek, tavaszi árpa, borsó, évelő pillangósok és füves társításaik (az évelőknél telepítésről beszélünk, kifejezve, hogy azokat több évre létesítjük), zab, zabos tavaszi takarmánykeverékek. Ugyancsak még márciusban földben a helye több olyan kultúrnövényünknek, amelyeket valamilyen oknál fogva kisebb területen, vagy ritkábban, nem egyszer méltatlanul a „nagy növények” által kiszorítva termesztünk: fénymag, tavaszi búza, lóbab, csillagfürt, szegletes lednek, lencse, csicseri borsó, rostlen, olajlen, a gyógy- és fûszernövények egyrésze.



Ebből a több, mint 30 fajból álló repertoárból kétség kívül legelterjedtebbek, a mák, a tavaszi árpa, a borsó, és a zab. Közülük valamelyikkel mindegyik tájegységünkön találkozunk. Nézzük meg tehát a fajtakiválasztásuk, vetőmag vásárlásuk szakmai szempontjait.







Mák



A Nemzeti Fajtajegyzékben max. 6-8 fajta szerepel. Étkezési célra a „nagy szemû” (0,5-0,6 g ezermagtömegû), sötétkék színû termést adó fajták keresettek. A gyógyszeripar azokat a fajtákat részesíti előnybe, amelyek tokja sok alkaloidot tartalmaz. Természetesen ezeknél a fajtáknál is a tokban lévő magtermés étkezési, olajnyerési célra felhasználható (ezek az ún. „kettős hasznosítású” fajták), de nem mindig „piacosak”, mert magjuk kisebb (0,3-0,4 g az ezermagtömeg) és szürkéskék.



A jó mákfajtákkal szemben támasztott követelmények:

magtermőképesség 700-1000 kg/ha;

mag:tok arány = 1,0:0,7-0,9;

tenyészidő legyen rövidebb 130-135 napnál (115-135 nap),

jó szárszilárdság, kiegyenlített tok elhelyezkedés,

legalább tolerancia a gombás kórokozókkal szemben.

A vetőmag-vásárlásnál mérlegelendők a következők:

szerződésben rögzített követelmények, kedvezmények;

a vetőmag „kikészítése” (drazsírozott, sugárkezelt), mert ettől függ a vetőmag mennyisége, a tőszámbeállítás, a kelő növények egészségügyi állapota, kezelése (kismértékû kerti termesztésben hőkezeléssel magunk is készíthetünk az egyelést gyorsító keveréket);

ha a szerződtető nem biztosít technológiai leírást vásárlás előtt végezzünk vetőmag szükséglet számítást.

Tavaszi árpa







A Nemzeti Fajtajegyzékben több, mint 30 fajta szerepel, túlnyomó részük külföldi, nálunk honosított fajta. A tavaszi árpát elsősorban söripari alapanyagnak termesztjük. Fő termeltetők a sörgyárak, többnyire kikötik a szerződésben, hogy melyik fajta (-k) termését hajlandók megvásárolni. Fő minőségi követelményeik: 11,5 % alatti nyersfehérje tartalom, 97-99 % csírázóképesség, kiváló osztályozottság, szép- telt- mézsárga küllem, kártevő-kórokozó nyom-maradvány mentesség, 1,30-13,5 % nedvesség-tartalom, kellemetlen szagoktól mentesség. Tehát ezekhez kell igazodni a fajta megválasztásnak (persze kínálati piaci helyzetben szigorodhatnak, bővülhetnek a minőségi feltételek, keresleti szituációban meg, enyhülnek de ezt már úgyis tudják a termesztők).



Szakmai szempontból a jó sörárpafajtáknak még a következő feltételeknek kell megfelelniük:

jó termőképesség, 4,0-4,5 t/ha;

120-122 napnál legyen rövidebb tenyészidejû (a teljes érésig tart a keményítő beépülés, ha az érésidő belecsúszik a kánikulába, ez gátlóan hat ),

fontos a jó szárszilárdság;

legyen legalább toleráns a lisztharmat, a hálózatos rinhospórás levélfoltosságra.

Sokkal kisebb területen történik tavaszi takarmányárpa termesztés, mivel az őszi árpa jóval többet terem. Abraktakarmánynak szemben a sörárpával a 12 % nyersfehérjénél többet garantáló fajtát kell választani.



Köztudott, hogy söripari célra még a legjobb minőséget garantáló fajtával sem szabad pillangós takarónövényes telepítést (pl. tavaszi árpa vöröshere alávetéssel) végezni, ilyen célra csak tavaszi takarmány árpa fajtát válasszunk.



Akik nagyobb területen terveznek sörárpatermesztést, érdemes legalább két fajtával dolgozni. Ez főként akkor indokolt, amikor a talaj és az elővetemény táblánként változik.



A vetőmag-vásárlásnál, ha a szerződés konkrét előírásokat nem tartalmaz, ajánlatos a következőket mérlegelni:

lehetőleg I. fokú, 1. osztályú minőséget vegyünk,

csávázott-e és mivel a vetőmag,

minden rendben van-e a göngyöleggel és a minőségi tanúsítvánnyal,

mérlegeljük, ha van választási lehetőség, az árat és a fizetési feltételeket.

Borsó



A Nemzeti Fajtajegyzékben a szántóföldi- és zöldségnövények között 170-180 borsófajtát sorolnak fel. A fajta sokaságot nem annyira a termőterület nagysága, hanem a felhasználás sokrétûsége, azután az is magyarázza, hogy tulajdonképpen a borsó összefoglaló fajnév (mezei-, kifejtő, velő-, cukorborsó), no meg ún. „divatnövény” is. Gyakran változik a szín, a méret, a hüvely alak, de még a hüvelyenkénti magszám közkedveltsége is, mindezekhez a nemesítés is igazodott.



A növény formája, a hüvely milyensége, a magtermés színe, felszíni alakja, mérete valamint a főbb felhasználási irányok közötti összefüggések a fajtáknál:



Kifejtő borsófajták termesztési célja lehet:

sárgamagvú étkezési szárazborsó,

zöldmagvú étkezési szárazborsó,

zöldmagvú étkezési zsenge borsó közvetlen fogyasztásra, konzervipari-, hûtőházi tartósításra (mirelit),

sárgamagvú abraktakarmánynak (száraz)

zöldmagvú abarkatakarmányak (száraz)

Velőborsó fajták termesztési célja lehet:

zsenge zöldborsó friss fogyasztásra

zsenge zöldborsó konzervipari-, hûtőházi tartósításra (mirelit)

(a köznyelv ezt a fajta gyakran, tévesen nevezi cukorborsónak).

Cukorborsó fajták termesztési célja előállítani friss fogyasztásra, konzerv- és hûtőipari tartósításra zsenge hüvelyesen fogyasztható terméket. Ugyanis ezeknél a fajtáknál hiányzik a hüvely belső, pergamenszerû hártya.



Zöldtakarmány borsófajták tulajdonképpen a kifejtő fajba tartoznak, de magtermésük kisebb, viszont nagy zöldtömeget adnak. Kiválóan alkalmasak zöldtakarmány keverékekbe (zabos borsó, napraforgós borsó).



A kifejtő fajban minden a már felsorolt célokra kinemesítettek ún. maro fajtákat is. Ezek az ún. csupa kacs borsók, a levélzet nagy része kaccsá módosult (jobb szárazságtûrés és betegség ellenállóság). Sőt a fajon belül a nemesítők, kielégítendő a madárkedvelők igényét létrehozták a galamb borsó fajtákat, ezek aprómagvúak, ezermagtömegük 70-90 g. Nem hiába kezdett Mendel a borsó öröklésmenetével foglalkozni!



Látható tehát, aki kedvet kap a borsótermesztéshez, az mind a termesztési cél, mind pedig a fajtaválaszték tekintetében a bőség zavarával küzd.



A fajta megválasztás alapvető szempontjai azért nem annyira bonyolultak. Szerződéses termesztés esetén a vevő óhaja parancs! Ha szabad fajtaválasztásunk van, akkor kifejtő és velőborsóból gépi betakarításra válasszuk a középmagas, korai fajtákat. Kézi betakarításra a törpe- és a magas fajták (karós borsó) egyaránt ajánlhatók. Konzerv- és hûtőipari célra a zsengeséget hosszabb ideig megőrző fajták, illetve az ezekből kialakított fajtasor biztosítja a sikert (I. oszt. minőségû a 38-45 F° zsengeségû zöldborsó). Ilyen szerződés esetén fontos tudni (illetve kiszámítani) az elméleti és a várható tenyészidejét a kiválasztott fajtáknak (érési sorrend). Lényeges minden fajtánál a következő kórokozókkal szembeni viselkedés: peronoszpóra, borsórozsda, fuzáriumos tőrothadás, aszkohitás levélfoltosság, mozaik vírus. Száraz kifejtő borsó fajtaválasztásnál kérdezzünk rá a pergési hajlamra, a zöldmagvúaknál még az elszíneződés várható mértékére is.



A vetőmag vásárlásnál az általánosságokon túlmenően tartsuk szem előtt:

a borsó vetőmag nem olcsó, a galamb borsó kivételével 280-320 g az ezermagtömeg, a hektáronként szükséges csíraszám 850.000-1.400.000 közötti, ami azt jelenti, hogy többnyire 300 kg/ha feletti a vetőmagigény, tehát számolni és utána vásárolni,

csak csávázott vetőmagot vessünk,

zöldtakarmány keverékekhez jól megfelel a II. fokú, 2. osztályú vetőmag is.

Tavasz zab



A Nemzeti Fajtajegyzékben több, mint 10 fajta szerepel, nagyrészt külföldiek. A fajták között találunk „csupasz”-okat is (pelyvalevelek hiányoznak).



A zabot abrak- és zöldtakarmánynak, ill. humán táplálkozási célokra termesztjük. A termesztési cél a fajtahasználatot kevésbé, de a termesztés technológiát annál inkább befolyásolja (peszticid használat, betakarítás, terménytisztítás). Az államilag elismert fajták között jelentős különbség van termőképességben, amit a gyenge alkalmazkodó és ingadozó termésstabilitás még fokoz. Ezért a termőhelyhez legközelebbi kísérleti és fajtabemutatók ajánlhatók a fajtakiválasztáshoz.



A betegségekkel szembeni ellenállóképesség tekintetében mérlegelendő a zab mozaikvírus, a porüszög és a lisztharmat fogékonyság.



A vetőmagigénynél és a vásárlásnál vegyük figyelembe:

változó a fajták ezermagtömege (nem mindegy, hogy 27, vagy 32 kg-ban van 1 millió db mag);

étlenül csávázott vetőmag kerüljön a földbe;

i vetőmagot vegyünk, hogy hektáronként 4,7-5,0 millió csírázóképes mag biztosít csak 3 t/ha feletti termést.



Dr. Késmárki István