A kártevő gyorsan terjeszkedett és Jugoszlávia felől 1995-ben érte el délkeleti határainkat, s manapság hazánk csaknem minden részén elterjedt.
Kártétele évről-évre erősödik és mind több kukoricatermesztőnek okoz fejfájást, mert a nyáron károsító kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke mellett még egy veszélyes rovarkártevőt, az amerikai kukoricabogarat is figyelniük kell a június elejétől kezdődő és szeptemberig tartó időszakban.
A kártevő leírása
A bogár 6-8 mm hosszú, testének alapszíne zöldessárga. Hasonlít a kalászosokban jól ismert vetésfehérítő bogárhoz, de annál kissé nagyobb és teltebb. A szárnyfedőkön hosszanti fekete csíkok találhatók. A hímeket hosszú csápjukról, a nőstényeket duzzadt potrohukról ismerhetjük fel. A bogarak a reggeli és esti órákban aktívabbak, ilyenkor fürgék, gyors röptûek és a kukorica címervirágzata, nővirágzata (bajusz vagy bibeszálak) közelében tartózkodnak.
Petéi 0,6-1 mm nagyságúak, piszkosfehér színûek és a talaj 15-25 cm-es mélységében fordulnak elő. Általában csak kiásással, vagy tőkihúzással láthatók.
A lárva vékony, hosszúkás, sárgásfehér színû, feje barna, 10-18 mm hosszúságú és a gyökérzetben táplálkozik. Általában 4-5 hét alatt fejlődnek ki a kukorica gyökerein.
Bábja 1 cm körüli, sárgás színû, és a talaj felső 10-25 cm-es rétegében, a gyökérzónában található.
Életmódja
Az amerikai kukoricabogár életmódja és kártétele a kukorica fejlődési ciklusához kötött.
Évente egy nemzedéke fejlődik, pete alakban telel a talajban. A bogarak a kukorica környezetében párosodnak, majd július végétől megkezdik peterakásukat a talaj felső 15-20 cm-es rétegébe. Egy nőstény több száz, akár ezer petét is lerakhat. A lárvák kelésének kezdete a talajhőmérséklettől függ, hazánkban ez május közepétől–június közepéig várható. A kikelő lárvák a gyökerek által termelt szén-dioxid révén találják meg a tápnövény gyökérzetét. A báb állapot 5-10 napig tart, majd az „új” bogarak a talajból apró lyukakon át bújnak elő.
Kártétele
– A bogarak kezdetben a kukorica leveleit hámozgatják; a vetésfehérítőnél durvábban, s az érközi mezőkkel nem határolva. Később, a kukorica virágzásának kezdetétől a címeren a pollentokokat, a nővirágzaton a bibeszálakat fogyasztják. A virágrészek pusztításával kisebb-nagyobb termékenyülési veszteséget okoznak, ami hibridvetőmag-termesztésben és csemegekukoricában érzékeny terméskieséshez vezethet.
– A lárvák először járatokat rágnak a hajszálgyökerekben, később pedig a támasztógyökereket rágják szét. Ha megsértik a központi edénynyalábot, a károsított gyökérrész elpusztul.
A lárvakártétel következtében a növényt könnyen ki lehet húzni a talajból és a tövek hajlamosak a megdőlésre. A kártétel súlyosságától függően a szárak részlegesen, vagy teljesen megdőlnek, jellegzetes „lúdnyak” tünetet mutatnak. Általában a tövek a fekvő helyzetükből igyekeznek függőleges irányba nőni, de a cső súlya, esetleg szélvihar kidöntheti őket. A károsított tövek betakarítása nehézkes, vagy egyáltalán nem lehetséges.
Előrejelzésük
A hím bogarak gyûjtésére a szexferomon-csapda eredményesen alkalmazható. A gyakorlatban nagyon jól beváltak a CSALOMON- típusú csapdák. Kevésbé megbízhatóan, de mindkét nem egyedeit fogják a ragadós sárgalap-csapdák. Június közepén kell kihelyezni őket a növényre, s a fogás rendszeres számbavétele mellett a kapszulát (havonta) és a ragacsos fogófelületet (legalább kéthetente) cserélni kell.
A védekezési küszöbérték meghatározása
A védekezési döntést a növényeken ill. a talajban található kukoricabogár imágók, valamint a lárvák számbeli előfordulása alapján kell kialakítani.
A növényenkénti bogárszám megállapításához a kukoricatáblákon július-augusztusban rendszeres felvételezéseket folytassunk. Ennek során a tábla több részén vizsgáljuk meg a növényeken tartózkodó bogarak átlagos számát. Hibridvetőmag-termesztésben 1-2 db bogár/növény, csemegekukoricában 2-4 db/növény, takarmánykukoricában 10 db/növény fölött készüljünk a bogarak elleni védekezésre.
A lárvák ellen – megelőző talajfertőtlenítés hiányában – még a kultivátorozás idején lehetőség nyílik a védekezésre. Ennek szükségességéről növényvizsgálat alapján győződhetünk meg.
Június elején-közepén a tábla 10 helyén 1-1 véletlenszerûen kiválasztott növényt ásóval emeljünk ki a talajból úgy, hogy a teljes gyökérzet megmaradjon. A kiemelt talaj- és gyökérmintát sötét fólián morzsoljuk szét, vagy egy vödör vízben mossuk le. A lárvák a víz tetején lebegnek és így megszámolhatók.
Az így kapott eredmények alapján növényenként 8 lárva fölött védekezni kell!
A védekezés lehetőségei
– agrotechnikai
A védekezés legegyszerûbb és leghatékonyabb módja a vetésváltás. Kukorica hiányában ugyanis a tojásból kikelő lárvák más növényen nem tudnak kifejlődni, a talajban elpusztulnak. A vetésváltásra jogszabály is kötelez (7/2001. [I. 17.] FVM rendelet 7. melléklete), mely szerint a lárvával fertőzött táblán a következő évben kukoricát vetni tilos.
– kémiai
• bogarak ellen
A beavatkozás akkor indokolt, ha a bogarak száma meghaladta a veszélyességi küszöbértéket és a virágzás még javában tart.
A kezelés légi úton, vagy hidastraktorral a kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke ellen felhasználható készítmények (Thionex 35 EC (2,0 l/ha), Karate 2,5 WG (0,5 kg/ha), Decis 2,5 EC (0,3 l/ha), Fury 10 EC (0,2 l/ha), Sumi-Alfa 5 EC (0,3 l/ha) ) egyikével végezhető, kizárólag esti, méhkímélő technológiával. A permetezést nagy lémennyiséggel (legalább 90 l/ha) és nedvesítő szer hozzáadásával végezzük.
A permetezés úgy a leghatékonyabb, ha valamennyi – bogárkártételtől sújtott – termelő védekezik a környéken, ezáltal az ismételt betelepedés esélye csökkenthető.
• lárvák ellen
A lárvakártétel mérséklésére a vetéssel egymenetben, vagy a kultivátorozáskor kijuttatott rovarölő talajfertőtlenítő szerek javasolhatók.
A készítményeket sorkezelés formájában a talajba (a gyökérzónába) kell adagolni. Felhasználható pl. a Chinufur 40 FW (2,0 l/ha), a Counter 5 G (15 kg/ha), a Force 10 CS (0,5 l/ha) és a Marshal 25 EC (2,0 l/ha).
Amennyiben a technikai háttér lehetővé teszi, sokkal eredményesebb a június eleji kultivátoros kijuttatás, mert a vetéskor talajfertőtlenítésre használt készítmények a lárvakelés idejére hatékonyságukból sokat veszítenek.
Azokon a táblákon, ahol előző évben nem kukoricát termeltek – a lárvák elleni védekezésre nincs szükség.
A kártevő előnyben részesíti a kukoricatermesztés számára legjobb minőségû talajokat, ezért a lárvakárt (növénydőlés) észlelő termelők tegyenek meg mindent a kukoricabogár leküzdésére és mérsékeljék a következő évek gazdasági veszteségeinek esélyét.
Vörös Géza, Tolna Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat – Szekszárd
Címlapkép: Getty Images
