Tehénállományainkban a selejtezési okok között a sántaság általában a szaporodásbiológiai okok és tőgygyulladás után következik, az USA-ban is hasonló a helyzet, mert a sántaság a harmadik leggyakoribb selejtezési ok a meddőség és a masztitisz után. A tehenek mozgászavarainak több mint 80%-át a lábvégek valamilyen betegsége okozza. Sok esetben többféle betegség együttes hatásáról is beszélhetünk. Tejtermelő tehénállományaink többségében a sántaság aránya meghaladja a 10%-os mértéket, a világon minden negyedik tehenet kezelni kell végtagbetegség miatt, ezért állományszintû betegségként kell kezelnünk. Következtében jelentős veszteségek keletkeznek, elsősorban a kondíció romlásában, a tejtermelésben, gyengébb takarmányfogyasztásban vagy kedvezőtlen szaporodásbiológiai eredményekben. A kondicióromlás mértéke a sántaság súlyosbodásával növekszik, átlagosan 25-150 kg testsúlycsökkenést okozhat. A tejtermelésben a veszteség 5-20% közötti. A laktáció korai szakaszában a tejveszteség meghaladhatja a 440 kg-ot, későbbi szakaszban a 270 kg-ot is. A szaporodásbiológiai veszteségek szintén mérhetők, csökken a fogamzási arány, az eredményes vemhesítéshez szükséges idő pedig nő, elérheti a 30 vagy ennél több napot is. Hazai adatok nem állnak rendelkezésre, viszont kanadai adatok alapján megállapítható, hogy a veszteség évente 10 millió dollár. Angliában és Walesben a sántaság okozta veszteség 90 millió font, tehenenként évente a veszteség Angliában 45 dollárt tesz ki. Az Európai Unióban becslések szerint a tehenek sántaságára visszavezethető veszteség meghaladja az egymilliárd ECU-t.
A káros következmények sokszor halmozódnak, és gyakran több lábvégbetegség együttes hatására alakulnak ki. A lábvégbetegségek kezelése mindig többe kerül, mint megelőzésük. Problémát jelent, hogy megelőzés helyett gyakran tüneti kezeléseket végzünk, azt is megkésve és kedvezőtlen hatékonysággal. A megelőzés rendszeres és következetes munkát igényel, mindenekelőtt egészséges állományon. A teendők egyrészt a genetikai, másrészt a technológiai fejlesztést foglalják magukba. Vegyük sorra ezeket:
A lábvégbetegségek kialakulása örökletes tényezőktől is függ, és befolyásolják a végtagok küllemi tulajdonságai is (1. táblázat).

A legfontosabb lábvégbetegségek esetében az öröklődési értékek alacsonyak és elmaradnak a küllemi tulajdonságokra vonatkozó értékektől. A végtagok küllemi tulajdonságai általában gyenge, közepes genetikai befolyásoltság alatt állnak. A hátsó végtag oldalnézet és hátulnézet, valamint a körömszög eredményes paraméterek a tenyészkiválasztásban. Megfontolandó lehet a körömátlónak, mint a körömszög és a sarokmagasság összevont tulajdonságoknak a bevonása a szelekciós tényezők közé (2. táblázat). A küllemi tulajdonságok és lábvégbetegségek között közepes vagy erősebb genetikai kapcsolatok mutathatók ki.

2. táblázat. Genetikai kapcsolatok (korrelációk) a lábvégek küllemi tulajdonságai és betegségei között hátsó végtagon

A sántaság állományszintû arányának csökkentésére tehát a közvetlen szelekció csupán a küllemi tulajdonságok esetében vezet észlelhető eredményre. A lábvégbetegségekre vonatkozóan e tekintetben még nem várhatunk hatékony javulást, a kiválasztott küllemi tulajdonságokra irányuló tenyészkiválasztás azonban közvetett módon - az említett korrelációs kapcsolatok révén - csökkentheti a lábvégbetegségek arányszámát. A tejtermelő szarvasmarhák esetében az ún. lábkompozit-indexek alkalmazása elsősorban javító hatású bikák használatánál mérsékelheti az állományban a sántaság kialakulásának mértékét. Következtében hatékonyan csökkenhet azoknak a teheneknek az arányszáma, melyek végtagjain súlyos bőrgyulladások, szövetszaporulat vagy a körmök torzulását okozó laminitisz észlelhető, mely utóbbi betegség a talpfekélyek kialakulásához is vezet. A 2,5 feletti lábkompozit-érték már különösen javító hatású, ilyen bika pl. a Norrielake Cleitus Luke-Et 2,54 lábkompozittal, vagy a kanadai Sudesse Permission 11-es lábkompozittal. Megállapításaink igazolják, hogy a közelmúltban a hazai tenyészbikák ezirányú szelekciója sokat fejlődött és eléri a nemzetközi színvonalat. Szükség volna azonban a termelésben és lábkompozit-értékben egyaránt javító hatású bikák még következetesebb alkalmazására tenyészeteinkben.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy a sántaság kialakulásának okai között a genetikai hatások mellett a technológiai tényezők jelentősebb szerepet játszanak. Ezek közül a megelőzés érdekében a következőkre hívnánk fel a figyelmet: A naponta elvégzett állományszemle során ellenőrizzük a tejtermelő tehenek, valamint a nem termelő állományhányad (szárazon állók, üszők) lábvégeinek állapotát és mozgását. Ilyenkor kiszûrhetők a rendellenesen viselkedő, gyakrabban lábat váltó, kötöttebb mozgású egyedek. A lábvég-fertőtlenítő programot nem nélkülözhetjük, és azt a helyi viszonyokra kell kidolgozni, majd a technológiába beépíteni. Gyakori hiba, hogy a fertőtlenítők kialakítása vagy azok elhelyezése rossz. Az alkalmazott fertőtlenítőszerek, illetve azok kombinációja függ az elérendő céltól.
Nagyon fontos, hogy a 2-3 tehenes gazdaságban és a több száz tehenet tartó telepen egyaránt legyen szakképzett felelőse a lábvégápolásnak. A funkcionális lábvégápolást, "körmözést" ajánlatos évente lehetőleg kétszer elvégezni. Általában tavasszal és ősszel kerül erre sor, amikor az egész állományt átnézzük és ápoljuk, időközben pedig a szárazra állításkor vagy az ellést követően, mielőtt a tehén a termelő csoportba kerülne. Hangsúlyozzuk, hogy a tehenek lábvégápolását csak szakképzett személy végezhetné. A kuratív lábvégápolás kapcsolt része a funkcionális ápolásnak, és a lábvégbetegségek gyógykezelését jelenti. A szakszerûen, megfelelő alapossággal elvégzett kezeléseknek prevenciós hatása van. Tapasztalataink szerint egyes állományokban a talpfekélyes eseteket hatékonyan kezelik és gyógyítják, míg más állományokban a kezelés hatékonysága, s ennek megfelelően a gyógyulás aránya is gyenge. A nagy termelésû tehenek gyakrabban betegszenek meg különböző lábvégbetegségekben állománytársaikhoz viszonyítva. Mindenekelőtt a laminitisz arányszáma magasabb közöttük. Ezeknél a teheneknél 10-15%-kal is megnövekedhet a pihenési idő a takarmányfogyasztás rovására. A megfelelő takarmányozás nemcsak a tejtermelés növelése miatt, hanem a betegségek - köztük a lábvégbetegségek - elkerülése érdekében fontos. Ebből a szempontból különösen a laktáció első három hónapja, a tehenek negatív energiahiányos állapota miatt lehet kritikus. Figyelmet érdemel a bendőacidózis kialakulásának megelőzése. Megfontolandó lehet az immunfunkciók javítása érdekében takarmánykiegészítők, vitaminok etetése is a laktáció alatt. Ilyenek pl. cink-metionin 250-350 mg/nap, mangán-metionin 200 mg/nap, cinkproteinát 100 mg/nap, biotin 10-20 mg/nap tehenenkénti szokásos adagokban. A tehenek végtagjainak sérüléseit, majd baktériumos fertőzését okozhatják a rosszul kialakított és karbantartott tartástechnológia elemei is. A szennyezett, csúszós közlekedőutak, kifutók vagy karámok, a rosszul kiépített pihenő- vagy etetőhelyek, a zsúfoltság hiányosságainak megszüntetése megelőzheti a tehenek végtagbetegségeinek kialakulását. A lábvégbetegségekre vonatkozó kezelési adatokról ajánlatos számítógépes nyilvántartást vezetni és adatbázist felépíteni (erre az alkalmazott telepirányítási programok már felkészültek), mely később a kezelések hatékonyságának megítélésénél, vagy a szelekciós munkában jól hasznosítható.


Dr. habil. Báder Ernő
egyetemi tanár, tanszékvezető
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Mezőgazdaságtudományi Kar,
Mosonmagyaróvár
Szarvasmarha- és Juhtenyésztési Tanszék

Dr. habil. Györkös István
egyetemi magántanár, osztályvezető
Állattenyésztési és Takarmányozási
Kutatóintézet, Herceghalom
Szarvasmarha-tenyésztési Osztály