A lucerna a mélyrétegû, meszes, közömbös vagy gyengén lúgos kémhatású, középkötött, tápanyagban gazdag mezőségi talajok növénye. A termesztés sikerét alapvetően meghatározza, hogy milyen mélyen helyezkedik el a talajvíz. Legelőnyösebb a termesztés szempontjából, ha 4-5 m mélyen van a talajvíz. Ez nem azt jelenti, hogy magasabb vízállásnál nem termeszthető, de lényegesen hamarabb kiritkul az állomány. A lucerna szempontjából akkor beszélhetünk kedvező talajállapotról, ha a gyökérzete legalább 2-3 méter mélységig akadálytalanul lehatolhat, ebben a mélységben tömör mûvelőtalp-réteg, mészkőpad, kőpad, kavicsréteg nem fordulhat elő.
A mûvelési rendszert meghatározza, hogy a lucernát korai (pl. gabonafélék) vagy kései (pl. kukorica) betakarítású elővetemény után telepítjük. Ha gabona után történik a vetés, a tarlót azonnal meghántva és rendszeresen ápolva irtsuk a gyomokat, és teremtsük meg a jó minőségû őszi mélyszántás feltételeit. Tavasszal az ősszel megszántott talajon könnyen készíthetünk magágyat fogassal, illetve kombinátorral.
Ha kései betakarítású növény az elővetemény, már az alá is elkezdhetjük a talaj őszi mélyszántással történő mélyítését. A további lazulást segíti, ha altalajlazító elemet is szerelünk az ekére. A mélyen megmunkált talajba ugyanis gyorsan és könnyedén hatol le a lucerna gyökérzete, ami elősegíti a megerősödését, valamint az aszállyal szembeni érzékenység mérséklődését. A mélyszántás abból a szempontból is nélkülözhetetlen, hogy ilyen módon hatásosan irthatjuk a gyomokat, különösen a lucernára legveszedelmesebb évelőket. Kapás növények után kizárólag a tavaszi telepítés jöhet szóba, míg korai betakarítású elővetemény esetén a nyár végi (augusztusi) telepítés is lehetséges. Ennek azonban az az elsődleges feltétele, hogy a nyári talajmunkákat idejében el tudjuk végezni, kellően ülepedjen és beérjen a talaj a vetés idejére. Száraz nyáron, ha a tarló azonnali meghántásával és rendszeres ápolásával sem lehetett a jó minőségû szántás feltételeit megteremteni, célszerû a vetést tavaszra halasztani, mintsem a rögös, kiszáradt és üreges talajba erőltessük a magot.
A vöröshere a lucernánál kisebb gyökerezési mélysége, valamint intenzív párologtatása miatt elsősorban a csapadékosabb területeken jöhet számításba. Az aszályra hajló Alföldön nem érdemes erőltetni a termesztését. Ha takarónövénnyel vetjük (pl. tavaszi árpával), a talajelőkészítése a takarónövényhez igazodik. Egyébiránt a lucernánál elmondottak érvényesek a vöröshere esetén is.
A borsó a talajjal szemben viszonylag igénytelen növény. Kis humusztartalmú homok és erősen szikes talajok kivételével mindenütt termeszthető. A borsó önmagával nem fér össze, legalább 4-5 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ugyanarra a területre visszakerülhessen. Hazánkban általában két kalászos közé teszik, de előfordul, hogy kapás az előveteménye. A talajmûvelésnél arra kell törekedni, hogy a növény igényének megfelelő mûvelési mélységet és egyenletes felszínû jó minőségû magágyat alakítsunk ki. A borsó legalább 30-40 cm mélységig átlazult talajt igényel, amely többnyire forgatásos mûveléssel teremthető meg. A szántás különösen abban az esetben lehet indokolt, ha az elővetemény kalászos volt, amely alá nem végeztünk mélymûvelést. Tavasszal a simítózás után rögtön vethetünk, így egyéb talaj-előkészítő munkát nem kíván.
A szója nagyon igényes a talajállapotra. Jó terméseket csak mélyrétegû, meszes, középkötött talajon remélhetünk. A sovány homoktalajokra és a mésztelen szikesekre nem való. Vízigényes növény, különösen a nyári időszakban fontos a kellő csapadékellátottság, ezért az Alföldön öntözés nélkül nem lehet sikeres a termesztése. Hazai viszonyaink között leginkább gabona az előveteménye, utána csekélyebb vízigényû tavaszi következzék, mert későn és szárazon hagyja vissza a talajt.
A szója talajállapot-igénye az esetek többségében mind korai, mind kései betakarítású elővetemény után mélymûveléssel alakítható ki. Az optimális szántás mélysége 30-35 cm, amelyet 8-10 cm mélyen kombinátorral vagy fogassal célszerû elmunkálni. A szántást helyettesítheti vagy kiegészítheti a 35-40 cm mélységben elvégzett középmélylazítás.
A lóbab az előveteményekkel szemben igénytelen növény, legtöbbször két kalászos között szerepel. A csapadékos időjárást kedveli, szárazságban csak akkor fejlődik kielégítően, ha gyökerei a talaj mélyéről fedezhetik a növény vízszükségletét. Kora tavaszi vetése miatt ősszel olyan talajállapotot kell létrehoznunk, hogy tavasszal a legkisebb beavatkozással vetőágyat készíthessünk. A talajelőkészítés konkrét mûveleteit az elővetemény lekerülésének ideje és a talaj típusa határozza meg elsősorban, de a kellő mélységû szántást meghálálja.
A csillagfürt elsősorban a savanyú talajok, így a mésztelen humuszos és gyengén humuszos homoktalajok, a barna erdőtalajok, valamint az erodált talajok növénye. A talajmunkákra nem igényes, futóhomokon az őszi szántást hagyjuk el, helyette a tavaszi munkákra helyezzük a hangsúlyt. Magyarországon hagyományosan zöldtrágyának is termesztett növény.
Dr. Gyuricza Csaba
Címlapkép: Getty Images
