A telepeinken gyakrabban előforduló légzőszervi megbetegedések a hizlalási időszakot jelentősen meghosszabbíthatják. Irodalmi adatok szerint a mycoplasma pneumonia gyakori előfordulása 20-25 nappal, az Actinobacillus pleuropneumonia 18-20 nappal, a torzító orrgyulladás 10-12 nappal hosszabbítja meg a hizlalási periódust. Hazai állományokra vonatkozó vizsgálatok szerint (dr. Bíró Oszkár és mtsai, 1997.) a mycoplasma pneumonia előfordulásakor a testtömeg-gyarapodás 8,96 %-kal csökkent, a takarmányértékesülés csökkenése pedig 6,45 % volt. A tüdőgyulladás okozta – a hizlalás eredményeinek csökkenésére visszavezethető – veszteségek az 1997. évi árviszonyokat figyelembe véve, egy hízóra számítva 897 Ft-ot tettek ki.
Sertésekben a légzőszervi betegségek komplex, legtöbbször a különféle fertőző ágensek együttes károsító hatásaként alakulnak ki. Gyakorta az egyik kórokozó a másikat aktiválhatja. Ennek jellegzetes példája a mycoplasma pneumonia, amelyhez gyakorta társul a Pasteurella multocida, vagy más baktériumok okozta tüdőgyulladás. Előfordulhatnak önálló légzőszervi kórformák is, így hazánkban leggyakrabban az Actinobacillus pleuropneumoniae 1-es biotípusa okozta tüdő- és mellhártyagyulladás. Mindezek mellett bizonyos fertőző betegségek esetén (így a klasszikus sertéspestis, az Aujeszky-féle betegség, a salmonellosisok jelentkezésekor) szintén előfordulhatnak légzőszervi tünetek, ill. elváltozások.
A hajlamosító tényezők között szerepelhetnek a termelési rendszer hibái (magas telepítési sûrûség, nagymértékû állománylétszám, alacsony koca átlagéletkor, az egyszerre ki- és betelepítési elv be nem tartása), tartási, takarmányozási rendellenességek (rosszul szigetelt és szellőztetett istállók, különböző életkorú állatok egy légtérben való elhelyezése, poros takarmány). Az előbbiek mellett gyakori kiváltó ok lehet egyéb, nem légzőszervi betegségek (sertésdysenteria, rühösség, orsóférgesség) gyakoribb előfordulása, valamint egyéb management hiányosságok (így többek között a nem megfelelő védekezési módszer megválasztása).
A légzőszervi megbetegedéseket különféle kórokozók (vírusok, baktériumok, paraziták, gombák) idézik elő, de gyakorta fordulnak elő tartási és takarmányozási hibákra visszavezethető, az állatok ellenálló képességének csökkenése folytán kialakuló, ún. genuin tüdőgyulladások. Ugyanezek a hajlamosító, kiváltó tényezők lényeges szerepet játszanak a különféle kórokok aktivitásában, a légzőszervi kórformák manifesztálódásában.
Az egyes légzőszervi kórformák megállapítása kapcsán nagy körültekintéssel célszerû eljárni. Nagyon fontos lenne a járványtani körülmények elemzése mellett a klinikai tünetek gondos megfigyelése, valamint az elhullott (vagy vágóhídon levágott) sertések légzőszervi elváltozásainak kórbonctani vizsgálata. Minthogy az előbbiek értékelése gyakorta nem vezet pontos diagnózishoz, az esetek túlnyomó többségében a kórjelzéshez elengedhetetlen az intézeti laboratóriumi vizsgálatok elvégzése. A diagnózis a légutakban megfigyelt kórbonctani, még inkább kórszövettani elváltozások, valamint az elváltozott területek mikrobiológiai vizsgálata alapján lehetséges.
A megfelelő hatékonyságú védekezés alapja a korrekt oktani diagnózis. A veszteségek csökkentése érdekében a hajlamosító, kiváltó tényezők lehetőség szerinti kiiktatása, megszüntetése mellett lényeges a védekezés módszerének helyes megválasztása (preventív vakcinázás vagy a gyógykezelés alkalmazása).
A hazai sertésállományokban leggyakrabban a mycoplasma pneumonia és az Actinobacillus pleuropneumoniae okozta tüdő- és mellhártyagyulladás fordul elő.
Dr. Molnár Tamás
Címlapkép: Getty Images
