A választás utáni ivarzás két elengedhetetlen feltétele a viszonylag magas tejtermelés mellett történő választás, és a megfelelő (nem túl lezsarolt) kondíció. A magas tejtermelés melletti választást az LTH-FSH antagonizmus (más fajoknál is fennálló, de nem ennyire eklatáns) indokolja. A laktációs görbe közismert, a csúcs a 15-21. nap körül van, ezt követően esik a tejmennyiség és – okként – az LTH szint is.
Mikor válasszunk? Az USA SEW programja 5-14 napos választást alkalmaz, ez számunkra nem járható út. Nem azért, mert nem tudnánk a malacok igényét beltartalmi szempontból kielégítő takarmányt összeállítani, ez csak az egyik feltétel. Elhelyezés (környezeti feltételek kielégítése) és medikáció oldaláról vagyunk erre képtelenek, mindazonáltal nincs is erre szükség. A legutóbbi időkig a 21 napos választás volt az irányzat, most ez 28-32 napos időszakra látszik eltolódni (amivel teljesen egyetértek). Az LTH szint még mindig elég magas az FSH felszabadulás gátlásához (akkora mértékû az FSH felszabadulás, amekkora gátlás alól szabadul).
Az utóbbi napokban találkoztam – épp az ország egyik leghíresebb törzstenyészetében – 42 napos választással, itt azonban a motivációk teljesen eltérnek egy áru előállító telepétől.
A másik feltétel egy nem túl lezsarolt kondíció. Az életfenntartó funkció mindig prioritást élvez a fajfenntartással szemben, emiatt a laktáció során az egyes kocák étvágyára, takarmányadagjára – megkockáztatom – vezetői szintû figyelem szükséges. A kondíció persze alapvetően függ az alomszámtól és a laktáció hosszától, ezeket azonban – kivételes esetektől eltekintve – tekintsük adottnak. Különösen a kocasüldők esetében szükséges a kiemelt figyelem. A szoptató kocákat nyilván ad libitum (a valóságban, miután nedvesített takarmányról van szó, semi ad libitum) takarmányozásban részesítjük, a takarmányfelvevő képesség, étvágy azonban korlát, és egyedileg változó. Szóba jöhet az etetések számának növelése, vagy – ha lehetséges – a koncentráció növelése, (azaz egy fiaztatón belül eltérő koncentrációjú szoptató kocatáp alkalmazása, kondíció függvényében.)
Hogyan válasszunk? Természetesen drasztikusan. Ez korábban annyit jelentett, hogy a választás pillanatáig a szopások számát (napi 18-25) nem korlátoztuk.
Kérdés, hogy választás után mi történjen a kocával
- takarmányozás
- elhelyezés szempontjából.
Általánosan javasolják, hogy a koca választást követően 24 órán keresztül részesüljön víz és takarmány megvonásban azért, hogy az LTH szint radikálisan essen. Találkoztam 48 órás, sőt 72 órás megvonással is, ez utóbbi maga volt az iszonyat. Kocasüldő vásárlásnak indult, menekülés lett belőle. A 24 órás megvonást indokoltnak tartom ott, ahol korábban – a megvonási technika bevezetése előtt – probléma volt az ivarzással. Megvallom, mi semmilyen korlátozást nem alkalmazunk, ha csak a koca „önkorlátozását” – miszerint az étvágya a választást követően nem túl jó – nem tekintjük annak. Tejmirigy problémáink nincsenek, a kocák ivarzanak. A választást megelőző utolsó etetéskor a választósok nem kapnak enni, a vemhesítőben azonban takarmány várja őket, így kisebb – csoportos elhelyezésben – a társakkal való foglalkozás - - verekedés – mértéke.
A flushingról: Megemelt takarmányadagot jelent az ivarzást megelőző és azt követő inplantációs – időszakban (szó szerint: bimbók, rügyek kinyílása). Cél az ovulációs ráta, valamint az inplantálódott zigóták számának növelése. Korábbi kocatakarmányozási stratégiák a flushing időszakának adagját 2,6-2,8 kg/nap-ban javasolták, most ez 3,5 kg/nap. Ez utóbbi gyakorlatilag korlátlan takarmányfelvételt jelent.
Elhelyezés: minden normatíva (EU, állatvédelmi) a kocák csoportos tartását javasolja (írja elő), kivéve a választást követő időszakot. Ha egyedi elhelyezésbe választunk, egyszerûen nem látom azt a pillanatot, amikor büntetlenül el lehetne végezni a csoportosítást, falkásítást. Korábban a 70-es években végigpróbáltam minden lehetséges és lehetetlen megoldást a kocák –kocacsoportok – összedobására, amire a vemhesítő és a kocaszállás totális aszinkronja miatt kényszerültem. Nem volt jó megoldás.
85 feletti fialási %-ra csak a csoportos választás ad lehetőséget (és az egyedi választás -> egyedi vemhes kocaszállás, ami – a fentiek szerint – nem állatbarát).
Az inplantáció időszakát (11-12 nap a termékenyítést követően) mindenki elkerülendőnek tartja a falkásításra, a 30 nap utáni időszakot tartva elfogadhatónak.
Javaslom, hogy falkásítsunk választáskor minimum két csoportba, kondíció (és kor) szerint. A kocasüldők elhelyezésére a kocaszálláson minél korábbi időpontban, a tenyészbevételt 2,5 – 3 hónappal megelőzően (vagyis 5 hónapos korban) kerüljön sor, sőt olyan nézetek is vannak, hogy az istállóspecifikus immunitás kialakulása érdekében már 20 kg-os testtömeg elérésekor telepítsük a kocasüldő jelölteket a kocaszállásra. Természetesen az etetési technológia és a takarmány is más. Ez felvet többletkapacitás igényt az adott fázisban. Az utószelekciót 110-115 kg-os testtömeg elérésekor végezzük.
Ivarzók keresése: A várható ivarzás előtti napokban (a választást követő 2.-3. naptól) folyamatosan, naponta 1-2 alkalommal tegyük lehetővé a vizuális kontaktust a keresőkannal. Reményeim szerint a vemhesítő egy légtérben van a kanszállással illetve keresőkan(ok) kutricájával, a hang – és a szaginger tehát folyamatosan stimulál – érdekes módon a vizuális inger jelenti az ingerek csúcsát. A kiválasztást két időpontban érdemes elvégezni, a tûrési reflex kialakulása ugyanis nagyrészt napszakhoz kötött (a reggeli – 4-10 óra és az esti 18-20 óra között). Általánosnak mondható a reggeli kerestetés, majd délután az első, másnap reggel második termékenyítés. Nem eretnekség, ha harmadik termékenyítést is végzünk.
Néhány javaslat:
- a termékenyítést úgy végezzük, hogy a kan kutricája elé hajtjuk a kocát. A receptivitás, a méh motorika sokkal kifejezettebb kan jelenlétében (orr-orr kontaktus). Igazoltnak látszik, hogy kizárólag emberi keresésre az ivarzó kocák 20-30 %-a nem reflektál. Kan közelében 100 %-ban kiváltható a TR.
- Használjunk egyszer használatos katétert. Nem költség (54-57 ft-db) a koca használati értékéhez, vagy akár a sperma értékéhez képest.
- A termékenyítő anyag koca általi felszívásához idő kell, ennek ideje gyakorlatilag meg kellene hogy egyezzen a párzás időtartamával (5-10 perc). Nagyobb telepeken ezért (munkaerő kihasználás javítása(?) érdekében) találták ki a „hand free” megoldást (mert miért pont ennek legyen magyar elnevezése), mikor is a katétert enyhén felfelé ívelve a kocához aplikálják, rögzítik a flakonnal együtt, rábízva a kocára a termékenyítő anyag beszívását, a beszívás idejét.
- Sokan ellenzik a telepi kantartást mesterséges termékenyítés céljából, nyugati mintára központi kanállomásról történő spermabeszerzést proponálva. Mélységesen egyetértek ezzel, különösen akkor, ha a
- központi kanállomások ki lennének alakítva,
- ha az itt elhelyezett apaállatok vizsgálatát folyamatosan elvégeznék minden spermával is terjedő betegségre nézve (ld.: Nyugat-európai cirkovírus elterjedés)
- ha az állomás hét végén és ünnepnapokon is nyitva lenne
- ha a genetikai képességet HVT igazolná
- ha a vásárolt termékenyítő anyag használati értékét (termékenyítő képességét) bárki garantálná
- választék (genetikai) lenne.
És akkor még szó sem volt arról, hogy meg kell bíznom az állomás személyzetében mind szakmailag, mind emberileg, miszerint amit vettem, az az, az olyan, és nem más.
A mesterséges termékenyítésnek ma számos módja van, a cervikális (méhnyakcsatorna redőibe csavart katéter) mint általános a posztcervikális (a méhbe, a petevezetők beszájadzásához juttatva) mint különös eljárás mellett kísérleti stádiumon már túljutott mód, hogy a termékenyítő anyagot közvetlenül a petevezetőbe juttatják, mindkét méhszarvon – mintegy 100-120 cm hosszan – keresztül vezetett katéter segítségével.
A – reményeink szerint vemhes – koca elhelyezése, takarmányozása és gondozása döntő kérdés. Az egyik Dél-baranyai termelési rendszer egyik tulajdonosa mondta egy alkalommal: „mi a kocáknak mindent megadunk” Nem csak roppant szimpatikus, hanem az egyedüli helyes hozzáállás a kérdéshez. A kocák wellfare-ja a szaporítás sikerének egyik kulcsa.
Elhelyezés: Olvasom az egyik teleprekonstrukcióval kapcsolatban, hogy nagy lépés volt a kocakifutók megszüntetése. El nem tudom képzelni, hogy mi volt a problémájuk vele. Számomra a kocaszállás egyet jelent az árnyékos kifutóval, a mozgás lehetőségével, összességében: hellyel. Máshol is megjegyeztem, hogy a minimális férőhelyigény szerintem 2,5 m2/db. A cél a stressz szegény környezet, ennek egyik feltétele a kényelmes pihenés lehetősége. Másik véglet a „kocaházikók a legelőn” – nem erre megy a világ.
Vemhes kocák takarmányozása: A stratégiák „mit, hogyan, mennyit” kérdésére a válasz nem látszik túl bonyolultnak: 13 % fehérjeszint körüli takarmányból, nedvesítve, 2,2 – 2,3 kg/nap adagot. Mindenki ezt csinálja, az eredmények mégis különbözőek.
Kiegészítésként néhány megjegyzés:
- Az éhségérzet – mint stressz faktor – leküzdésére használjunk ballaszt takarmányt. A többletrost okozhatja ugyan a fehérje emésztés romlását, a magzatokra azonban semmilyen káros hatást nem okoz, ha a szálas mikrobiológiailag kifogástalan. Mi lucerna sarjúszénát használunk, napi 0,3 – 0,5 kg/db adagban.
- A falkán belüli eltérő fogyasztás – eltérő kondíció – kiküszöbölésére az egyszeri etetés, valamint az osztott vályú (osztott etetőhely, multibox), még inkább a kettő kombinációja jelent megoldást.
- A malacok biológiai értékének alapja a születési tömeg. (Továbbá az immunállapot, nyomelem és vitamin ellátottság.) egyik okként emiatt javasolják emelni a vemhesség utolsó három hetében ( a vehemfejlődés intenzív szakaszában) a takarmány adagot 2,8-3 kg/nap-ra.
Nem vagyok biztos abban, hogy ez a helyes út, mert
- A magzati prioritás okán – eltekintve szélsőséges példáktól – a malacok fejlődése biztosított. A táplálóanyagok beépülésének sorrendje:
- anyai idegrendszer
- magzat
- csontszövet
- izomszövet
- zsírszövet.
Ha tehát a kondíció javul (most jönne jól egy vemhességvizsgálóval kombinált szalonna vastagságmérő), akkor a magzatok ellátása biztosítottnak látszik.
- A kissé gyengébb kondíció mindig kisebb rossz a túlkondíciónál az ellés során. Valamennyi zsírszövetre mindenképpen szükség van, az ellést követő héten (egyébként később is, de itt különösen) ugyanis képtelenség a kocával annyi táplálóanyagot felvetetni, amennyi a tejtermelés igénye. Az izomszövet bontásáig ne fajuljon a koca laktáció alatti kondícióromlása.
- Közismert: a szoptatás kezdetén a takarmányfelvétel fordítottan arányos a vemhesség során – különösen annak végén – felvett takarmányadaggal. Mindezek okán az adag 2,5 kg/nap fölé emelését nem tartom indokoltnak.
Az előzőekben említettem a születési tömeg fontosságát, mint a született malac (biológiai) értékének meghatározóját. A születési tömeg 0,2 kg/db többlete a választási tömeg 1 kg-os növekedését, az elkészülési idő 10 napos csökkenését eredményezi. Szerves savakkal végzett kísérletek azt mutatják, hogy a vemhes kocatáp savanyításának (4 kg/t táp) hatására a születési tömeg 1,41 kg-ról 1,52 kg-ra emelkedett, ezzel párhuzamosan a választási tömeg 6,42 kg-ról 8 kg-ra javult.
A ivóvíz minősége, az itatók állapota és milyensége döntő kérdés. Csak egy momentum: a víz hőmérséklete. Javaslom a vízvezeték istállón belüli szigetelését az üdítő hatás fenntartása céljából.
A szaporítás eredményességét jelző fajlagos mutatók jelentős szezonalitást mutatnak. Különösen a nyári hőstressz okoz termeléscsökkenést. Ha a percenkénti légzésszám 30 fölé emelkedik, tekintsük kritikus értéknek.
- Növeljük a ventilláció mértékét
-A szerviz utat, trágyázóteret tartsuk nedvesen
- Időszakos permetezéssel hûthető a testfelület is.
A külső – belső élősködők, legyek ellen végezzünk rendszeres védekezést.
Dr.Gács Pál
Címlapkép: Getty Images
