Az import alapanyagok forint árai csökkennek, köszönhetően a forint szárnyalásának és a dollár gyengülésének. Tehát a termelők olcsóbban jutnak hozzá a különböző szója és napraforgó alapú termékekhez. Viszont az éremnek két oldala van, ugyanis a dollár és euro gyengélkedése a forinthoz képest rontja az exportesélyeinket a külhoni piacokon. Az alapanyag importőröknek jó ez a szituáció olyan szempontból, hogy a termékeiket forintban olcsóbban adják. Véleményem szerint az országnak ez a mértékû forint erősödés hosszútávon a kárára válik, de hogy a mezőgazdaság számára káros az biztos.

Szójadara:

A 2002-es évben az járt jól, aki januárban kötötte le az egész éves mennyiséget dollárban, mert ekkor voltak a legalacsonyabb kötések. Márciusban már elkezdtek felfelé kúszni az árak, amit az áprilisi májusi Argentín válság tovább emelt. Május végén újabb aggasztó hírek érkeztek a Dél-Amerikai kontinensről. A terméseredmények nem a várakozásnak megfelelően alakulnak mivel számos helyen betegség sújtja a szójatáblákat. Várhatóan az év további részében nagyobb méretû ármozgásra nem kell számítanunk, de az előrejelzések szerint a trend emelkedő lesz. Viszont éppen az előbb említett dollár gyengülés miatt a forintos ár kedvezően alakult az év közepéig.

Full-fat szójabab:

Mivel a Magyarországon feldolgozott bab jelentős hányada érkezik külföldről, így ezen kötéseket is befolyásolja mind a világpiaci mozgás, mind a forint szárnyalása. De a hazai babtermést nem befolyásolja a tőzsdei ár, fontosabb a termelési költség és a szerződési díj. A full-fat dara vevői köre állandónak mondható, főként a csirkések használják előszeretettel, mivel a broiler tápokból kihagyhatatlan. Az ár alakulása ezen okok miatt rugalmatlan, és évközben kevéssé változik. A jövőben a full-fat dara értékesítésének növekedése várható, mivel egyre több szójaimportőr egyre növekvő mennyiségben hoz be babot, amelyet ma már nagyon sok helyen fel tudunk dolgozni.

Napraforgó dara:

A hazai napraforgó jó minőségû, de nehezen hozzáférhető, és nem áll rendelkezésre egész évben. A hiányt pótolva Románia felől nagy mennyiségû, relatíve olcsó alacsonyabb fehérjetartalmú dara érkezik. Az ár-érték arány tekintetében mindegy hogy 40 %-os fehérjetartalmú Magyart, vagy 34-35 %-os Románt vásárolunk. Az import dara forintos ára az előzőekben említett forint erősödés miatt folyamatosan csökken a termelők nem kis örömére. Az állati fehérjék visszaszorulása nagyobb részt a szójadara, míg kisebb részt a napraforgó felhasználást növelte.

Halliszt:

Sajnos a halliszt forintos ára nem csökken jelentősen, köszönhetően az egyre szigorodó halászati tilalmaknak. A Magyarországi halliszt felhasználás folyamatosan csökken – köszönhetően az egyre fogyatkozó állatállománynak is. A takarmányos cégek egyre jobban odafigyelnek a minőség kiválasztására, és preferálják az első osztályú, magas fehérjetartalmú hallisztet. Az év második felében véleményem szerint a halliszt felhasználás tovább fog csökkenni az előtt említett okok miatt.

Premix:

Az év nagyon nehezen indult a takarmánygyártók számára, az igazi megrendelések csak áprilisban-májusban kezdődtek. A premixpiacon a 2002-es évben nagy áremelkedés nem volt, a piac stagnál, a kereslet folyamatosan csökken. Aggasztó a takarmánygyártóknak a sertés felvásárlói ár zuhanása, emiatt sok sertéstermelő késik a fizetéssel. Az év második felében sem várható áremelkedés, a piac ezt jelenleg nem preferálja.

Malac takarmányozás aktuális kérdései

A malac takarmányok a legdrágább sertés takarmányféleségek, amelyek csak a legjobb minőségû alapanyagokkal készülnek. Ma a sertéstelepeknek többféle problémával kell megküzdeniük, egyrészt az állategészségügyi, másrészt a takarmányozási és tartástechnológiai témakörben. Az első kettő fontosságát szeretném itt hangsúlyozni, és felhívni a figyelmet az összefüggésre. A jó malac takarmánytól a termelő azt várja el hogy elősegítse a választást, a malac korán és szívesen vegye fel, beltartalmában feleljen meg az állat igényének, segítse elő a malac immunrendszerének kifejlődését, és természetesen kedvező takarmányértékesülést és testtömeggyarapodást hozzon, és mindezt reális áron. Ennek a sokrétû igényszintnek csak többfázisú malactápszerekkel lehet eleget tenni, így a takarmánygyártók többsége is egy komplett sort ajánl. A malac életében mégsem csak ezt az oldalt látom problematikusnak, hanem az állategészségügyi státuszt. A telepek ugyanis sokszor olyan „láthatatlan ellenséggel” küzdenek (pl. cirkovírus), amelyet sokszor még az ott dolgozó és irányító emberek sem ismernek eléggé. A fő problémát én abban látom hogy a telepi állatorvosok sokszor csak késve vagy hiányosan jutnak a legfrissebb adatokhoz és eredményekhez, viszont annál gyorsabban a legújabb gyógyszerek termékismertetőjéhez. Ebben az országban mindenki csak eladni akar, de sokszor elfeledkeznek a termékhez kapcsolódó jó színvonalú és felelősségteljes háttérszolgáltatásról. Ehhez természetesen olyan kvalitású munkatársakra van szükség, akik magas szintû szakmai tudással/gyakorlattal és természetesen kereskedői vénával rendelkeznek. Sajnos az ilyen emberekből van a legkevesebb. A fő problémát én mégis abban látom, hogy nincs meg a kellő összhang a telepi állatorvos és a takarmányozási cég szakembere között (talán pont azért mert egyik sem ért a másik szakmájához, és egyik sem hajlandó beleszólást engedni). Pedig ezen összhang nélkül nehezen elképzelhető a sikeres malactakarmányozási-malacegészségügyi program. Egy helytelen prestarter gyógyszerválasztás tönkreteheti az egész programot, attól függetlenül hogy maga a táp milyen. A sertéstelepek jó részén még mindig túl sok pénzt dobnak ki az ablakon a felesleges és hatástalan gyógyszerfajtákra és gyógyszerszintekre.


Muzsek András