A lehetőségek ellenére a kukoricatermesztés gyakorlatában az elmúlt években az országos termésátlag mindössze 3,6-6,71 t/ha között volt. A technológia javításával, a megfelelő fajták megválasztásával az országos átlagtermés még kedvezőtlen években is közelítheti a 7 t/ha-t. A kérdés csak az, hogy megéri-e annak a technológiának az alkalmazása a jelenlegi költség és ár szinten.
Vizsgáljuk meg, hogy a kukorica átlagtermését milyen tényezők határozzák meg. Amint az előző adatokból láttuk a termőhelynek, annak talaj és időjárási tulajdonságaival együtt jelentős hatása van az átlagtermésre. Ugyancsak nagymértékben befolyásolja a termést az alkalmazott agrotechnika (talajelőkészítés, vetés, tőszám, tápanyag, gyomírtás). Mindkét tényező a fajtán keresztül érvényesíti a hatását az átlagtermésre. A termőhelynek és az alkalmazott technológiának megfelelő fajta az átlagtermés növelésének irányába, az adottságoknak nem megfelelő fajta a terméscsökkenés irányába hat.
A termőhelyi adottságokhoz képest túl korai fajta kevesebbet terem, a túl késői fajta pedig nem terem annyival többet, mint amennyivel drágább a szárítás. A gyenge vízgazdálkodású talajon hiába alkalmazzuk a legdrágább technológiát, a legintenzívebb fajtát, ha nincs öntözés, 10 év közül 7-ben csak a költségeinket növeljük és kevesebb termést takarítunk be, mint az adott feltételek között megfelelő termésstabilitást mutató kevésbé intenzív fajtával.
A martonvásári hibridkukoricák széles választéka lehetőséget ad minden gazdálkodó számára, hogy az adottságainak leginkább megfelelő fajtát válassza a termeléshez.
A termelők számára ajánlott hibridek közül a legrövidebb tenyészidővel az Mv TC 272 és az Mv Mara TC rendelkezik. A rövid tenyészidő lehetővé teszi, hogy ezen hibrideket, mint őszi kalászos előveteményt számba vegyük a vetésterv elkészítésekor, hiszen a termésük alacsony nedvességtartalommal és korán betakarítható. Az Mv Mara TC jó alkalmazkodóképességével nagyfokú termésbiztonságot nyújt a gazdálkodók számára, az Mv TC 272 pedig egyedülállóan jó szárszilárdságával biztos betakarítást tesz lehetővé.
Az országban az éghajlati lehetőségek azonban a legtöbb termelőnek megengedik, hogy az előbb említett hibrideknél hosszabb tenyészidejû, nagyobb termőképességû kukoricát termesszen. A martonvásári hibridkukoricák közül kiemelkedik a Norma, amely az Észak-Dunántúlon a 2001-es évben is bizonyította, hogy kimagasló a szárazságtûrése, ugyanakkor az ország többi részén, ahol több volt a csapadék, magas terméshozamokat ért el és kedvező nedvességtartalommal takarították be.
A Normához hasonlóan a korai éréscsoport végén érő Mv 355 és a Botond hibridek sem vallottak szégyent, hiszen a jó alkalmazkodóképességükről és a termésstabilitásukról nevezetesek. Az Mv NK 333 nevû hibrid érdekessége az, hogy költségtakarékos termesztéstechnológiája révén kíméli '' gazdája'' pénztárcáját, vetőmagja kiemelkedően jó ár-érték arányt rejt magában és az átlagos vagy annál gyengébb területeken is jövedelmezően termeszthető silónak vagy szemes kukoricának egyaránt.
A középérésû hibridek csoportjába tartozó Maraton és Mv 444 egymást kiegészítve minden termelő számára megoldást jelentenek. A Maraton egy olyan kiemelkedő hibrid, amely az elmúlt egy-két évben került a köztermesztésben a gazdák látókörébe. Kedvező tapasztalatokról számolnak be egymásnak a termelők ennek a hibridnek kapcsán az átlagosnál jobb és annál kedvezőtlenebb körülmények között is. A Maraton esetében a nagy termőképesség átlagon felüli alkalmazkodóképességgel párosul. Az Mv 444 az előbbi hibridhez hasonló eredményeivel szintén nagy jövő előtt áll, azok számára ajánljuk elsősorban, akik jó adottságokkal rendelkeznek a termesztésben. A FAO 400-as hibridek egyik jól ismert és bevált hibridjét a Gazda nevû hibridet se felejtsük ki a sorból, a termesztők erre a hibridre is szilárdan alapozhatják az idei termelést.
Az állattartók számára meg kell említeni a megfelelő termesztéstechnológia alkalmazása mellett 2001 évben mennyiségben és minőségben is kimagasló silótermést adó Maxima hibridet.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a martonvásári hibridek ökológiai terméspotenciálja jó. A gyakorlatban realizálható termőképességük átlagon felüli. A fiziológiai éréskor – tenyészidejüknek megfelelően – alacsony a szemnedvességük. Korán vethetők, mivel kora tavaszi hidegtûrésük kiváló. Termesztésükkel növelhető az átlagtermés, csökkenthetők a költségek, vagyis javítható a kukoricatermesztés jövedelmezősége.
Címlapkép: Getty Images
