Az első izolálást követően számos telepen állapították meg a vírus jelenlétét és hozták összefüggésbe a sokszor igen súlyos károk kialakulásával.
A hazai tapasztalatok ellenére cikkünk lényegi mondandóját a külföldi szakirodalomból vettük. Ennek oka, hogy a külföldön jó pár éve ismert megbetegedés kezelésében a tapasztalatok hosszabb időszakra nyúlnak vissza.
A cirkovírus károsító hatása
A PCV2
A betegséget 1991-ben írták le Kanadában, ahol a malacok 2-8 héttel a választás után fogyni kezdtek, és a kezelés hatástalannak bizonyult. A betegség a „postweaning multisystemic wasting disease” (PMWS) néven vált ismertté. Később további eseteket írtak le Kanadában és az Egyesült Államokban is megállapították, mielőtt először észlelték a betegséget Európában, 1996-ban, Franciaországban.
Kanadai kutatók kimutatták, hogy egy új, sertésre patogén cirkovírus, a PCV2 felelős a betegségért. Időközben a PMWS elterjedt Európa sertéstermelő régióiban és komoly klinikai problémákat okozott. A legtöbb esetben sikerült a vírust is izolálni. Szerológiai vizsgálatok felfedték a vírus nagyfokú elterjedtségét - nem csak Európában, de Észak-Amerikában és Ázsiában is- ami függetlennek bizonyult a klinikai tünetek megjelenésétől. A visszamenőleges (retrospektív) vizsgálatok szerológiai bizonyítékot nyújtottak egy PCV2-höz hasonló vírusról már 1974-ből is, míg 1980-ból származó mintában kimutatták a PCV2-t.
A PCV2 kimutatása független a PMWS tüneteinek megjelenésétől, és ezért, még mielőtt a PMWS jelentős problémává vált volna, kétségek merültek fel, vajon a vírus az egyetlen oka-e ennek a betegségnek. A kétségeket megerősítette a betegség reprodukálhatatlansága. A PCV2-vel való mesterséges fertőzés nem minden esetben járt a betegség megjelenésével. Az elmúlt egy évben azonban szinte bizonyossá vált, hogy a választott malacok PWMS betegségéért mégis ez a vírus a felelős.
A cirkovírust vizsgáló kutatások világszerte egyre nagyobb erővel folynak, hiszen a vírus hatása a termelési és gazdasági eredményekben egyre több országban válik nyilvánvalóvá. A legkárosítóbb hatás a megnövekvő malacelhullás. A választott malacok mortalitása megduplázódik, de akár 30-40%-ra is megnőhet.
A betegség tipikusan 6 hetes kortól jelentkezik a választott malacokon. Maga a fertőződés méhen belül és a születést követően egyaránt megtörténhet. A már fertőzött malacok aztán a battérián továbbadják a velük érintkező többi állatnak a vírust. Az első klinikai tünetek a bőr sápadtsága és durvasága. Ezután nagymértékû fogyás következik, a malacok láthatóan soványak lesznek. Nehezen lélegeznek, felléphet sárgaság, és gyakori a hasmenés. A nyirokcsomók megnagyobbodnak. A betegség következményeként a malacok vagy elpusztulnak, vagy gyenge ellenálló képességû, általában légzési problémákkal küszködő állatokká válnak. Ritka a teljes gyógyulás.
Az elkülönítő kórjelzés problémás, mert e tünetek alapján a PMWS nehezen különböztethető meg a PRRS-től, vagy a Haemophilus parasuis okozta fertőzésektől. Gyakran tapasztalható és igen valószínû az, hogy a cirkovírus más fertőző ágensekkel együtt okoz betegséget. Gyakorlatban a PMWS-t a vírus izolálásával, illetve PCR technikával igazolják. Egyes kórbonctani és kórszövettani elváltozások is alapos gyanút jelentenek a betegségre.
Számos bizonyíték létezik arra, hogy a PCV2 tünetmentesen is jelen lehet az állományban. A kutatók ismételten leírtak olyan eseteket, ahol súlyos beteg állatok élnek szemmel láthatóan egészségesekkel egy épületben. Az is ismert, hogy bár a legtöbb sertésállományban a vírus jelen van, mégsem észlelik a betegséget minden fertőzött állományban.
A vírus meggyengíti a sertés ellenálló képességét, és ez által ajtót nyit az egyéb vírusos- és bakteriális fertőzéseknek. Az elhullott malacok kórszövettani vizsgálata azt mutatta, hogy a PCV2 fertőzött malacok B-limphocyta száma lecsökkent. A betegség későbbi stádiumában a nyirokcsomók megnagyobbodnak, és makrofágok töltik ki őket. Úgy gondolják, hogy ez a folyamatos károsító hatásnak kitett immunrendszer kimerülésének a következménye. A védekezőképesség meggyengülése a legkülönfélébb következményekkel járhat attól függően, hogy az állat milyen patogén ágenseknek van kitéve, így egyesek a légzőrendszer károsításával tüdőgyulladáshoz vezetnek, míg mások az emésztőrendszert támadják meg.
Ennek köszönhető, hogy az elhullott állatokból számos mikroorganizmus izolálható, köztük olyan fakultatív patogén baktériumok, melyek megfelelő széles spektrumú gyógyszerezéssel leküzdhetők lennének.
A cirkovírussal összefüggő egyéb betegségek
A PCV2-vel összefüggő betegségek közül továbbra is a választás utáni gondok a legfontosabbak, de klinikai és járványtani kísérletek kimutatták, hogy a vírus ugyanígy szerepet játszik a sertés bőrgyulladással és veseelfajulással járó betegségében (porcine dermatitis and nephropathy syndrome, PDNS), valamint okozhat interstitiális tüdőgyulladást és szaporodási zavarokat is.
A bőr- és vesekárosodást okozó forma (PDNS) általában 8-18 hetes sertéseknél fordul elő. Először 1993-ban írták le, az Egyesült Államokban. Európában és Dél-Afrikában egyaránt előfordul. A morbiditás általában 0. 5-2%, bár egyes esetekben a 75%-ot is elérheti. Kékesvörös bőrelváltozások jelennek meg, melyek néha összefolynak, legáltalánosabban a végtagokon. További tünetek a bőr alatti ödéma, a csökkent étvágy, és estenként magasabb testhőmérséklet. Általában a beteg állatok 3 napon belül elpusztulnak. Egyedi esetekben előfordul, hogy csak a tünetek megjelenése után 2-3 héttel hullanak el. Kórszövettanilag jellemző a vérzéses-elhalásos bőrgyulladás és az artériák gyulladása. Jellemző a vesében glomerulosok exudatív gyulladása és interstitiális vesegyulladás, mely utóbbiak következményeként hasûri, mellûri folyadékgyülem látható. Ezt tapasztaljuk a szívburokban is. Kórszövettani vizsgálattal a sertéspestis és az afrikai sertéspestis könnyen kizárható.
A PDNS valószínûleg immunkomplex eredetû betegség. Ez kórszövettanilag igazolható a vese glomerulusaiban. A PDNS is gyakran fordul elő más fertőző ágensek jelenlétében. A klinikai tüneteket mutató sertések szérumában gyakran mind a PCV2, mind a PRRS vírusa kimutatható szerológiailag.
Interstitiális tüdőgyulladás leggyakrabban a 6-14 hetes sertésekben fordul elő. A morbiditás 2-30%, míg a mortalitás 4-10% között változhat. A tüdőben interstitiális tüdőgyulladás észlelhető. A gyulladásos terület diffúz szürkésvörös színû. A folyamatot gyakran a hozzájáruló másodlagos kórokozók súlyosbítják, és tulajdonságaiknak megfelelően alakítják a kórbonctani képet.
A szaporodási zavar természetesen meglehetősen általános megjelölés, Számos ilyen jellegû problémát hoznak összefüggésbe a PCV2-vel. A visszaivarzások számának növekedésétől kezdve a méhen belüli fertőzéstől származó magzatelhaláson és mumifikáción, a vemhesség bármely szakaszában előforduló vetéléseken keresztül egészen a koraszülött és gyenge életképességû malacokig igen változatos lehet a kép.
A tapasztalatok szerint az intrauterin fertőzés csak a vemhesség 57. napjáig eredményes, és a koca fertőzése esetén az élve született malacok szerológiai és virológiai módszerekkel egyaránt negatívnak bizonyultak. Ugyanakkor a vemhesség bármely időszakában vetélt magzatokból a vírus kimutatható volt. Más vizsgálatok szerint néhány élve született malac is fertőzöttnek bizonyult.
A legkomolyabb szaporodási problémák jó egészségi állapotú állományokban jelentkeztek, esetenként a kocasüldők magas aránya esetén. Általában az akut szaporodási problémák, mint például a nagyszámú visszaivarzás és vetélés általában 2-4 hét után eltûnnek. Enyhén megnövekedett számú mumifikált, vagy koraszülött malac még jó néhány hónapig észlelhető. A malacokon később megjelenhetnek a PMWS jellegzetes tünetei is. A cirkovírus okozta szaporodási zavarok esetén szintén fennáll a lehetősége annak, hogy másodlagosan, más kórokozó, pl. a PRRS vírusa áll a vetélések hátterében.
A szükséges intézkedések
Sajnos a közeljövőben nem várható PCV2 elleni vakcina kereskedelmi forgalomba kerülése. Az intézkedéseket a fertőzési lánc megszakítására, a megfelelő állománymenedzselésre, valamint a másodlagos fertőzések prevenciójára és kezelésére kell koncentrálni.
A telepi általános és a telepen belüli járványvédelmi intézkedéseknek kiemelt jelentősége van. Az idegen állatok behozatalára érvényes előírások betartásának a még negatív állományok védelmében van szerepe. Fontos e telepek jármû és személyforgalmának szigorítása is. A fertőzött telepen a belül az egyszerre ürítés - egyszerre telepítés betartása, az állománysûrûség csökkentése hozhat sikert a károk csökkentésében. A beteg állatokat mielőbb el kell távolítani. A más alomból származó, különféle korú, és tömegû malacok együtt tartása jelentősen növeli a PCV2-vel összefüggő betegségek kialakulásának kockázatát. A dajkásítást lehetőség szerint az első 24 órában kell végrehajtani. Nagyszámú kocasüldő beállítása megnöveli a betegség kialakulásának kockázatát, ugyanúgy, mint különféle korú állatcsoportok együtt tartása. A malacsûrûség csökkentése a battérián, a megfelelő tisztítási és fertőtlenítési program előnyös a veszélyeztetett állományokra nézve.
A gyakorlati megfigyelések elsősorban az egyéb betegségek elleni vakcinázást ajánlják. A sertés parvovírusa elleni vakcina használata jelentősen csökkentette a parvo vírussal összefüggő szövődményeket a cirkovírus okozta kórképekben, hasonlóak a tapasztalatok a PRRS elleni vakcinázás esetén is. A mycoplasma elleni vakcina használatával a légzőszervi megbetegedések csökkenéséről számolnak be.
Bakteriális szövődmények esetén az antibiotikumos kezelés segíthet. A célzott antibiotikumos kezelés hatékonynak bizonyult a másodlagos fertőzések ellen, ezáltal a cirkovírussal összefüggő problémák csökkentésében.
A vakcinázási programnak és az antibiotikumos kezelésnek mindig együtt kell járnia az állomány menedzselésének javításával.
Ezeknek az intézkedéseknek a véghezvitele általában nem szünteti meg az állomány PCV2 fertőzöttségét, mindazonáltal segít az egyéb kórokozók fertőzési láncának megszakításában. Az állatokat kevesebb stressz éri, ezáltal a klinikai tünetekkel járó, így nagy gazdasági kárt okozó esetek száma csökken.
Bízunk benne, hogy összefoglalónk nemcsak az idegen rövidítések közötti eligazodást segíti, hanem hasznosan használható a megelőzés és a kárcsökkentés stratégiájának kidolgozásában.
Partneri üdvözlettel:
Dr. Zentai Zsolt
szaktanácsadó állatorvos
Dr. Nochta Imre
vezető product manager
Dr. Székely Csongor
technikai igazgató
Zichyújfalu, 2002. 05. 14.
Címlapkép: Getty Images
