Mélyalmos épületekben az etetés és itatás a munkaigényesebb vályús, valamint a korszerûbb alsó és felsőspályás láncos, illetve spirálcsigás etető és a köritatós és szelepes itató-berendezésekkel történik. A trágya kitermelését kézi erővel, vagy tolólapos traktorokkal, illetve alacsony építésû rakodógépekkel végzik. A kitermelt mélyalmot hagyományos módon, istállótrágyaként kezelik.
Ugyanazon épületben ketreces tartás esetén 4-5-szörös mennyiségû tyúk helyezhető el. Az állatok ellátása, - különösen a tojásgyûjtés - kevesebb munkaráfordítást igényel, a termelt tojás is piacképesebb, mert tisztább. Ezeken a nagyobb állatlétszámú telepeken az állatok kiszolgálását már korszerûbb, gépesített technológiákkal oldják meg. A jelenleg üzemelő - többségében nagyüzemekből származó használt - tojóketrecek a tartástechnológiai követelményeknek még megfelelnek, magas életkorukból eredően azonban folyamatos karbantartást, a trágyával érintkező részek pedig felújítást igényelnek.
A nagyobb méretû kisüzemi istállókban, a korszerûsített istállók kivételével, a szellőztetést 15-20 éves berendezésekkel oldják meg, vagy természetes szellőzést alkalmaznak. Ezek a berendezések gondos karbantartás mellett funkcionálisan még évekig ellátják feladatukat. Sokszor azonban az egy légtérbe épített ventilátor kapacitás nem elegendő és a ventilátorok nem azonos típusúak, emiatt az egyenletes levegőeloszlást (átöblítést) nem képesek megoldani. A ventilátorok többségében szabályozó automatika nélkül, kézi szabályozással üzemelnek. Mint említettem elterjedt a természetes szellőztetés alkalmazása is, ez azonban jelentős kockázattényezővel jár.
Környezetvédelmi szempontból jelenleg a ketreces tojóházakból származó hígtrágya elhelyezése okozza a legnagyobb gondot. Közvetlen kijuttatási lehetőség hiányában a szalmára vagy egyéb nedvszívó anyagra történő terítés és rétegezés ajánlható. Ahol erre lehetőség van, jó megoldás a hígtrágya mélyalmos (jércenevelő, brojlernevelő vagy szülőpártartó) épületekből kitermelt alommal keverése, ami azután szilárd trágyaként kezelhető.
Az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt a forgalmazott baromfitartó gépek és berendezések száma. Hazai forgalmazók a nyugati termékskála jelentős részét lefedik így a legkorszerûbb tartástechnológiai berendezések hozzáférhetők mind a kisüzemi (családi), mind a nagyüzemi termelők számára. Természetesen a hagyományokkal rendelkező keleti-, s hazai gyártmányok is megtalálhatók a piacon. A berendezések ára viszonylagosan magas s az aktuális közgazdasági körülményektől függ a beruházások, fejlesztések száma. Bár az utóbbi években a kedvező piaci változások miatt számos beruházás történt, nem sikerült még behoznunk a lemaradást a fejlett nyugat-európai termelőkhöz képest. Szükséges az ágazat legújabb követelményeket is kielégítő mûszaki innovációja az EU versenyképességünk megőrzése illetve megszerzése érdekében.
Jelenlegi korszerû technológiák főbb jellemzői:
· a korszerû etetési-itatási technológiák könnyen telepíthetők,
· fajlagosan kis energiafelhasználással üzemelnek,
· lehetőséget biztosítanak más, pl. állatgyógyászati feladatok ellátására,
· elősegítik az állathigiéniai követelmények egyszerû kielégítését és hosszú élettartamot biztosítanak,
· nagy az alkalmazott mûanyag alkatrészek száma,
· a klimatizálás (szellőztetés, fûtés-hûtés) jelentősége megnőtt, ennek megfelelően a berendezések automatizáltsági foka (érzékelés, szabályozás) jelentősen emelkedett,
· a szellőztető berendezések kevésbé túlméretezettek és széles sávban szabályozhatók.
Pazsiczki Imre
FVMMI
Címlapkép: Getty Images
