A hazai jogszabályok közül többek között a 49/2001. (IV.3.) számú „A vizek mezőgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelméről” és az 50/2001. (IV.3.) számú „A szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól” címû rendeletek szólnak a vizek védelméről. Ezeken túlmenően a kormány egységes környezethasználati engedélyhez kötött bizonyos termelő tevékenységeket. A 193/2001. (X.19.) számú „Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól” rendeletben a tevékenységek listájában 11. számmal a nagy létszámú állattartás is szerepel. Ez baromfitartás esetében a több mint „40.000 férőhely baromfi számára” készült létesítményeket érinti. E rendelet 3 §-a értelmében a környezethasználónak „az elérhető legjobb technológia alkalmazásával” többek között intézkednie kell „a kibocsátás megelőzéséről, illetőleg a lehető legkisebb mértékûre történő csökkentéséről” illetve „…a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentéséről, a hulladék hasznosításáról, ártalmatlanításáról”. Nyilvánvalóan az állattartó telepeken keletkező környezetszennyezést okozó anyag, „hulladék” a termelésből nem kivonható, nélkülözhető.
Egy elmúlt évben végzett, országos állattartó telepi felmérés alapján az egyes húscsirketartó telepek technológiáinak trágyakezelési megoldása közel 69 %-ban megoldott, a többi esetben hiányosságok tapasztalhatók. Leginkább a nagyüzemeknek, 200 ezer db feletti csirkét tartó nagygazdaságoknak jelent problémát a trágyaelhelyezés, valamint a kis-, 20 ezer db alatt tartó gazdaságoknak. Ketreces tojótyúk tartástechnológiák trágyakezelési megoldásairól elmondható, hogy közel 59 %-ban megoldott, a többi esetben hiányosságok tapasztalhatók.
1. táblázat
Hazánkban az árutojás termelés szinte kizárólag ketreces tojótyúktartó berendezésekben történik, ahol az ürülék a rekeszek alatt végigfutó trágyaszalagra hullik. A trágya innen a végtelenített szalagokról a keresztirányú trágyakihordó szerkezeten keresztül jut ki az istállóból, először pótkocsira majd a tárolóhelyre. Hazánkban az esetek többségében semmiféle trágyakezelés nem történik az istállón belül, hanem a keletkező trágya -általában két naponta- kiszállításra kerül. A trágyakezelés egyik lehetséges megoldása a ketrecen belüli trágyaszárítás, amikor a trágyaszalagon lévő ürüléket előszárítjuk, így segítve elő a kiszállítást és tárolást. A trágyaszalag felett lévő légcsatornából folyamatosan áramoltatjuk a szárítólevegőt a trágyaszalagra, s így kisebb tömegû és kezelhetőbb trágyát kapunk. A kapott anyag szárazanyag tartalma 50 % fölé emelkedik és ritkulhat a kitrágyázási időszak. Az alkalmazott légmennyiség tyúkonként 0,5-1,4 m3/óra között változik. Ezt a megoldást a ketreces berendezéseket forgalmazók általában opcióként kínálják. A másik alkalmazott eljárás során egy külön erre a célra szolgáló (szalagos) berendezéssel szárítjuk a ketrecekből érkező trágyát. Előnye, hogy nem terheljük az istálló légterét az elhasználódott szárítólevegővel, valamint a végtermék szárazanyag tartalma 80 % fölé emelkedik. A komposztálás illetve más anyaggal történő keverés szintén lehetséges trágyakezelési megoldás lehet ott, ahol ennek technológiai feltételei adottak.
Húscsirke termelés hazánkban mélyalmon történik, az alkalmazott alomanyag általában faforgács. A nevelési ciklusok végén a mélyalom kitermelésére alacsony építésû rakodógépek használatosak. Egy-egy épület azonban csak évi 6-10 munkanapra biztosít munkát rakodógépnek. A nagy telepek kivételével ezért más célra is használt gépet irányítanak át vagy bérelnek a mélyalom kitermeléséhez. A kitermelt mélyalom ezután az ismert, hagyományos technológiával szilárd trágyaként kezelhető.
Pazsiczki Imre
FVMMI
Címlapkép: Getty Images
