A trágyaelhelyezéssel kapcsolatban a legújabb hazai és EU-s jogszabályok egyre szigorúbb feltételeket szabnak a mezőgazdasági termelők számára, akiknek „kilóra” el kell majd számolniuk a termelés során keletkező „melléktermékkel”. A talajba juttatható trágya mennyiségét élővíz és talajvédelmi szempontok alapján maximalizálták az illetékes hatóságok. Az európai uniós Nitrát Direktíva (Council Directive 91/676/EEC) - melyet a hazai jogszabályalkotás is átvett [49/2001. (IV.3.) számú Korm. rendelet „A vizek mezőgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelméről] - 170 kg/ha-ban állapítja meg az egységnyi területre trágyaként kijuttatható nitrogén mennyiségét. Ez durván számolva azt jelenti, hogy állatfajtól függetlenül egy számosállatra (500 kg élősúly) vetítve 0,8-1,3 hektár trágya elhelyezési területre van szükség.
Az egyes tartástechnológiák meghatározzák a termelődő trágya minőségét és állatlétszámtól függően a mennyiségét. A trágyakezelés technológiája általában a trágya -vagy akkor még csak ürülék és vizelet- állatok alóli elszállításával kezdődik.
Attól függően, hogy mi a konkrét célunk, két csoportra oszthatjuk a trágyakezelési eljárásokat. Az első csoportba sorolhatjuk azokat a megoldásokat, amelyek csupán mennyiségi ill. fizikai változást, kívánnak megvalósítani. Ezek közül legelterjedtebbek:
- Trágyaszárítás (vízelvonás)
- Fázisbontás
- Szikkasztás
Másik csoportba tartozónak nevezzük azokat melyek már valamilyen belső, minőségi (kémiai) változást is megvalósítanak. Közülük a legelterjedtebbek:
- Komposztálás
- Fermentálás (Biogáz fejlődéssel, termeléssel együtt)
- A hagyományos trágyaérlelés
Itt kell megemlítenünk - de akár 3. csoportot is alkothatnának- a különböző, elsősorban gázemisszió gátló és/vagy lebomlást segítő adalékanyagokkal történő kezelési megoldásokat. Az eljárások lényege, hogy az adalékanyagot vagy megetetve az állattal, vagy közvetlenül a trágyába keverve a környezetterhelés csökkentését segítik elő biológiai vagy kémiai úton.
A baromfiágazatban a tojótyúkok ketreces, alomnélküli és a brojlerek almos tartása terjedt el. A különböző nagyságú tojótyúk és brojlerállomány ürülékének jellemző mennyiségi és beltartalmi adatait láthatjuk az 1. és 2. táblázatokban.
| 1.táblázatt | ||||||
| Különböző nagyságú tojótyúkállomány által termelt ürülék mennyisége és N, P, K tartalma | ||||||
| Megnevezés | Mérték- | Tojóállomány (db) | ||||
| egység | 500 | 1 000 | 5 000 | 10 000 | 20 000 | |
| Éves ürülék | t | 37,5 | 75 | 375 | 750 | 1.500 |
| Az ürülék össz. N | 0,75 | 1,5 | 7,5 | 15 | 30 | |
| tápanyag- P2O5 | t/év | 0,83 | 1,65 | 8,25 | 16,5 | 33 |
| tartalma K2O | 0,68 | 1,35 | 6,75 | 13,5 | 27 | |
| össz. N,P,K | 2,25 | 4,5 | 22,5 | 45 | 90 | |
| (Forrás: Mátyás-Fenyvesi: FVMMI Tanulmány, 1998) | ||||||
| 2. táblázat | |||||||
| Különböző nagyságú brojlerállomány által termelt ürülék mennyisége és N, P, K tartalma | |||||||
| Megnevezés | Mérték- | Brojlerállomány (fh) | |||||
| egység | 3 300 | 6 600 | 16 500 | 33 000 | 165 000 | 330 000 | |
| Éves ürülék | t | 178,2 | 356,4 | 891 | 1 782 | 8 910 | 17 820 |
| Az ürülék össz. N | 3,56 | 7,12 | 17,8 | 35,6 | 178,0 | 356 | |
| tápanyag- P2O5 | 3,93 | 7,86 | 19,65 | 39,3 | 196,5 | 393 | |
| tartalma K2O | t/év | 3,20 | 6,40 | 16,0 | 32,0 | 160,0 | 320 |
| össz. N,P,K | 10,69 | 21,38 | 53,45 | 106,9 | 534,5 | 1 069 | |
| (Forrás: Mátyás-Fenyvesi: FVMMI Tanulmány, 1998) | |||||||
A ketreces tartásban a mechanikus trágyaeltávolítóval kitermelt ürüléket
a) vagy a szivattyúzhatóság érdekében általában 4-5-szörösére hígítják, így a telepen hígtrágya képződik, a mintegy 5 % szárazanyag tartalomra hígított ürülékét a telepről hígtrágyaként szippantókocsikkal szállítják el és/vagy közvetlenül, vagy rövidebb hosszabb tárolási idő után szórják ki a hasznosító-elhelyező területre.
b) vagy az ürülék mechanikus trágyaeltávolítóval, trágyaszalaggal történő ketrecek alóli kihordása után ferde felhordóval közvetlenül pótkocsira továbbítják, majd a tárolótérre szállítják. Az ilyen trágyaeltávolítási technológia mellett, amennyiben a tárolás körülményei megfelelőek (szilárdított burkolatú tárolótér stb.), a környezetszennyezés veszélye kisebb.
Az istállóvégről ferde felhordóval pótkocsira rakott baromfiürülék komposztálására is történtek próbálkozások a ´70-es évek végén. A technológiai gépsor egyes elemeinek hiánya, valamint a készített komposzt kedvezőtlen piaci értékesítési lehetőségei miatt, azonban azidőtájt további előrelépés nem történt, a komposztálási technológia nem tudott tért hódítani.
A brojlertartásban alkalmazott növekvőalmos (mélyalmos) tartásmód "szilárd", almostrágyát eredményez, melyet általában évente hat alkalommal, önjáró markoló-rakodókkal a hagyományos módon lehet kitermelni. Az almostrágya tárolását és hasznosítását szintén a hagyományos módon oldották meg.
Ugyancsak a ´70-es évek végén már találkozhatunk olyan törekvéssel, hogy a baromfiürüléket istállón belül szárítva tegyék alkalmassá a szervestrágyaszóró gépekkel való szántóföldi kiszórásra. Ezek a technológiák napjainkra kiforrott, illetve forgalmazott technológiákká váltak. A többszintes ketrecek egyes típusainál, a szintek közötti nagyobb teret és az istálló szellőztetési rendszerét kihasználva, a baromfiürülék kb. 20 %-os szárazanyagtartalmát 40-50 %-ra lehetett növelni. Üzemi szintû megvalósítást ért el a baromfiürülék forgódobos szárítása is.
A baromfiürülék jól felhasználható az alacsony száraz- és szervesanyag tartalmú sertéshígtrágya ill. a szarvasmarha hígtrágya "dúsítására", amennyiben a trágyakeveréket biogáz előállításra kívánják felhasználni.
Pazsiczki Imre
MGI, Gödöllő
Címlapkép: Getty Images
