A GOSZ a VSZT-vel együtt a magyar mezőgazdasággal együtt gondolkodó, az abban résztvevő tudósok véleményét beépítve készítette az egész programot, amelyet aktuálisan folyamatosan, de nagyon óvatosan módosítgatnak – az alapelveket ugyanis nem szabad megváltoztatni. Ez pedig azt jelenti, hogy teljesen független bírálóbizottság ítélje meg a hibridet vagy a fajtát, anélkül, hogy tudná, ki a nemesítő. Ha egy ilyen bírálóbizottság szakmailag eldönti, hogy mely hibrid és mely fajta (búza, kukorica, vagy más növény) a legjobb abban az évjáratban, az felkerül egy listára. A listát hosszú éveken keresztül úgy kell változtatni, hogy kövesse az újonnan belépő hibrideket és fajtákat, és hagyja ki automatikusan a már nem odavalókat.
Ennek a metodikája egységes kell, hogy legyen. Ehhez tudósok kellenek, nem pedig a termelők. A termelők érdekében a tudósok összeálltak, az ő jelenlétük a biztosítása ennek a mindenkori koncepciónak. A FIT összetételéből adódik, hogy ez a csoport kilenctagú, és ebből öt fő termelő. Ők az érdekeket érvényesíteni tudják – de a szervezet kiváló működését is jelzi, hogy az elmúlt öt évben nem volt még egyetlen olyan döntés sem, amely ne konszenzusos lett volna. Ha mégis felmerül eldöntendő kérdés, akkor a termelők érdekének kell érvényesülnie. Ez a GOSZ alapérdeke, és a szervezetük lényege.
A háromezer tagot számláló GOSZ létszáma a megalakulásuk óta nem csökkent. Mindegyikük regisztrált, fizetős tag, akikről tudják, hány hektáron gazdálkodnak. E szervezet képviselői a FIT-ben is a többséget képviselik – s az ő dolguk a fiatalítás elvégzése is. Ez a küldöttválasztással valósul meg, amelyre eddig háromévente került sor, most viszont úgy döntöttek, hogy öt évre választanak küldötteket, s egyidejűleg kétharmadát lecserélték a küldöttjeiknek. A generációváltást úgy valósítják meg, hogy meggyőzték a hatvan év körüli vagy annál idősebb gazdálkodót, küldjön maga helyett fiatalt. Ha pedig a fiatalt perspektivikusnak látják a többiek, akkor őt választják meg küldöttnek, s a küldöttekből az elnökséget is így tudják fiatalítani. Ma már egyébként csak maga az elnök az, aki túl van a hatodik X-en – külön felkérésre vállalta még öt évre a posztot.
A felügyelőbizottság elnökével egyetértenek abban, hogy a fiatalokat be kell tanítani, illetve ha maguk mellett nőnek fel, akkor a koncepciót is tovább tudják vinni. Be kell vezetni őket a szakmai társadalomba, megtanítani arra, hogy határozottan és bátran lépjenek fel az érdekképviseletekben: az egyetemről ki kell lépni a termelésbe! Tárgyalni kell tudniuk a mindenkori szakminiszterrel, meg kell tudniuk egyezni a mindenkori kormánnyal azért, hogy a társulások életben maradjanak, és fejlődhessenek. Ezt az elnökök felvállalták, és ha már megvan a kinevelt csapat, akkor ők hátralépnek. A mentorálást viszont folyamatosnak tervezik – így gondolják tehát a generációváltást.
Az elnök véleménye a kamara megalakulásával kapcsolatban, hogy teljesen mindegy, milyen kormány van hatalmon, a szakmai szervezetet semmiféle politikai szándék nem vezérelheti. A GOSZ-nak ott kell lennie a kamarán belül. Nyolcvan küldöttjük volt az országban, úgy gondolták, ha közülük páran bekerülnek, az már megfelelő. Majd leültek egyeztetni, és úgy alakult a rendszer, hogy ma közel háromszáz tagjuk küldött a kamarában. Ez egyrészt nagyon jó dolog, másrészt komoly felelősség. Ha a kamara nem működik jól, abban ők is hibásak.
A GOSZ vezetője végezetül kijelenti, hogy a gazdálkodó jó csapatban nagyon jól érzi magát. Ezt bizonyítja az is, hogy eddig minden közgyűlésük határozatképes volt, s nem volt egy olyan határozatuk sem, amely ne lett volna konszenzusos. Ehhez az eredményhez azonban nagyon komoly előkészítő munka szükséges. A tagok tisztelik és megbecsülik egymást, odafigyelnek a másik véleményére. Úgy gondolják, hogy ha a mezőgazdálkodók érdekei jó megvilágításban, nevesítve vannak, akkor azok az ország érdekeit is szolgálják. A mezőgazdaság stratégiai ágazat, arra a politikának is oda kell figyelnie. A gazdálkodók nem politizálnak, de gazdaságpolitikát teremtenek, és azon keresztül próbálnak hatni a politikusokra, hogy „normális” döntést hozzanak. Nem kívánják, hogy feltétlenül jó döntést hozzanak, de azt igen, hogy csak „normálisat”, és ne tegyenek az agráriumban dolgozó réteg ellenében. Ez nyilván nem szándék, de ha egy politikusnak nincs elég információja, akkor hozhat rossz döntést akár véletlenül is.
-Keresztes-
