Gazdálkodók szakirányú felkészültsége
A szaktanácsadás és a szakképzés területét kutató szakirodalom (A. W. van den Ban és Hawkins, 1996; Kozári, 2000; Magda, 2003) szerint a mezőgazdasági termelés növelésének és a gazdálkodási hatékonyság fejlesztésének fő útja a gazdák képzése. Ugyanakkor Magyarországon a gazdálkodók – főleg az idősebbek – továbbképzéseken történő részvételi hajlandósága alacsony, amit egy hatékonyan működő szaktanácsadási rendszer képes ellensúlyozni. A mezőgazdasági szaktanácsadás egyik legfontosabb célja, hogy a gazdák felkészítésén keresztül hozzájáruljon a hatékony, eredményes gazdálkodáshoz. A szaktanácsadók ismereteinek átadására akkor van leginkább szükség, ha a felhasználói oldal nem rendelkezik ezekkel az ismeretekkel, illetve nehezen tud hozzájutni. Az információk adaptálási folyamatában fontos szerepe van annak, hogy a felhasználói oldal milyen előképzettséggel rendelkezik tevékenységi területén. A szaktanácsadó szervezetek célcsoportjainak kiválasztása során az elsődleges szempont a gazdálkodók képzettségi szintje.
A szakmai háttér hiánya az egyik legfőbb korlátja a versenyképes agrárstruktúra kialakulásának és a rendelkezésre álló fejlesztési források kihasználásának is.
Felmérések, kutatások (Tóth, 2002; Hamza és Tóth, 2006; Dorgai et al., 2008, Székely és Halász, 2010) igazolják, hogy gazdáink szakmai felkészültségében jelentős hiányosságok tapasztalhatók. Az egyéni gazdálkodók és családtagjaik körében az alacsony iskolázottság dominált már 2000-ben is. A gazdálkodók 92,2%-a szakképzettség nélkül, vagy gyakorlati tapasztalatra hagyatkozva végezte tevékenységét. Tíz év alatt történt ugyan pozitív irányú elmozdulás a szakképzettség terén, de még mindig az aluliskolázottság, az uniós versenytársakkal szembeni lemaradás jellemző.
A KSH adatai szerint 2003–2010 között – részben az uniós támogatással megvalósuló szakmai képzési és továbbképzési programoknak köszönhetően – javuló tendencia mutatkozik, de a csupán gyakorlati tapasztalatra épülő, illetve a még azzal sem rendelkező gazdálkodás aránya még mindig jóval az uniós átlag feletti. A számbeli változások alapján még rosszabb a helyzet. A vizsgált időszakban ugyanis a felsőfokú szakképzettséggel rendelkező gazdálkodók száma harmadával csökkent, miközben a szakképzetleneké 8%-kal nőtt. Úgy tűnik, a mezőgazdasággal valamilyen oknál fogva felhagyó képzettebb gazdákat a szakképzettséggel egyáltalán nem rendelkezők váltják fel.
A nagyobb gazdaságméret a szakmai ismeretek magasabb szintjét követeli meg. A statisztikai adatok szerint a kisebb területet művelő (5 ha alatti) gazdaságvezetők több mint háromnegyede csak gyakorlati tapasztalattal, vagy még azzal sem rendelkezik, míg a nagyobb (50 ha feletti) területet művelő gazdaságvezetők háromnegyede rendelkezik valamilyen mezőgazdasági szakképzettséggel. További összefüggés mutatkozik az életkor és a szakképzettség között is. A fiatalabb generáció, valamint a középkorúak esetében a gazdaság méretének növekedésével nő a középfokú szakképzettség aránya, míg az idősebb korcsoportban a felsőfokú szakmai kvalitás magasabb arányú.
A szaktanácsadás gyakorlati tapasztalatai
A mezőgazdasági szaktanácsadás hatékony kommunikációs módszerek alkalmazásával segíti a gazdálkodókat az általuk adaptálható legújabb ismeretek megszerzésében (Kozári, 2000). Az új ismeretek elterjesztésében kiemelt szerepe van a különböző ismerethordozó eszközöknek. Az információk sokasága miatt elengedhetetlen azok folyamatos nyomon követése, szűrése. Ezt a feladatot látja el a szaktanácsadási rendszer, melynek információkkal való ellátását a fejlett rendszerrel rendelkező nyugat-európai országokban a Mezőgazdasági Ismereti Rendszer (MIR), illetve az „ismeret” szóval kibővített MIIR biztosítja (Tóth, 2005). Az országonként eltérő struktúrájú rendszer a mezőgazdasággal kapcsolatos ismeretek és információk kialakítóinak, hordozóinak, továbbítóinak és felhasználóinak összessége, megvalósítja a mezőgazdasági szaktanácsadó rendszer hatékony információellátását, és a szaktanácsadás ebben a rendszerben egy szűrőként működik a gazdálkodók és az információforrások között. A szaktanácsadás áll ugyanis kapcsolatban mindazon információs forrásokkal (kormányzat, gazdaszervezetek, piac, civil szervezetek, oktatóintézmények, pénzintézetek stb.), melyet az ügyfélkörére konvertálva, személyes igényeinek megfelelően továbbít a felhasználók számára. A rendszer sikeressége Tóth szerint nagyban függ az új ismeretek továbbításának gyorsaságától, a részt vevő szervezetek közötti integrációs és koordinációs törekvésektől, kommunikációs és együttműködési szintjüktől, továbbá az információk aktualitásától és hitelességétől.
Magyarországon a szaktanácsadás többszereplős formában, eltérő koordinációval és finanszírozással rendelkező, általában hálózatos formában működő szervezetek keretében valósul meg. A mezőgazdasági szaktanácsadási rendszer (MSZR) a jogszabályok szerint egy szűkebb értelemben vett tanácsadást jelent, mellette több olyan szervezet is végez mezőgazdasági tanácsadást, amely – jellege miatt – nem jelent rendelet szerint meghatározott szaktanácsadást, de a hazai termelők szempontjából fontos információkat közvetít a gazdálkodók felé. A termelők egyrészt térítésmentes, másrészt térítéses, ezen belül térítéses-támogatott szaktanácsadási formák közül választhatnak.
A térítésmentes tanácsadás jellemzően inkább ügyfélszolgálati tevékenységet takar, amelynek országosan legkiterjedtebb humán kapacitással rendelkező hálózata a Falugazdász hálózat. A hálózat 1993 óta többször változott intézményi kötődéssel, felügyelettel mintegy 600 fős létszámmal, falugazdászonként általában – a megye kiterjedésétől, mezőgazdasági sajátosságaitól függően – 1–20 településen ingyenes (leginkább ügyfélszolgálati tanácsadásnak nevezhető, ugyanakkor hatósági feladatot is tartalmazó) szolgáltatást nyújt közvetlenül a gazdálkodók részére.
2007 óta az ÚMVP I. tengelyéhez kapcsolódó 111. Szakképzési és tájékoztatási tevékenységek jogcím keretéből finanszírozott forrásból korábban a Magyar Agrárkamara, 2013 márciusától Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) koordinálásával a Gazdálkodói Információs Szolgálat (GISz) országos lefedettséggel, 202 fő tanácsadóval a 2007–2013 közötti programozási időszakban nyújt ingyenes tájékoztatási szolgáltatást elsősorban a támogatásokkal kapcsolatos információkra, a kérelmek elektronikus benyújtására vonatkozóan.
A térítésmentes, közforrásból finanszírozott tanácsadást erősíti az említett két hálózat mellett a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) 2013 tavasza óta működő megyei referensi hálózata 20 referenssel a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) koordinálása mellett. Segítséget nyújtanak az MNVH projektötleteinek benyújtásában, ellenőrzik a támogatást nyert projektötletek megvalósulását, a megvalósultakról adatbázist készítenek, és jó gyakorlatokat gyűjtenek. Támogatják a Vidékfejlesztési Program 2014–2020 időszakára vonatkozó tervezését.
A három hálózat – feladatköre alapján – hagyományos értelemben vett szaktanácsadást csak részben végez, ugyanakkor széles körben lefedi a szabályozási, a támogatással kapcsolatos kérdéseket. A kamarai és a falugazdász hálózat feladatmegosztása ugyanakkor a gazdálkodók véleménye szerint nem javította a tanácsadási struktúra hatékonyságát. A feladatokban átfedések tapasztalhatóak, ami a gazdálkodó számára megnehezíti az eligazodást. A térítésmentes tanácsadás természetesen a szolgáltatást igénybe vevők részéről jelent térítésmentességet, de az állam oldaláról a három hálózat1 fenntartása több milliárdos (2009-ben 7,5 milliárd Ft) költséggel jár2, amelynek kicsit több mint fele uniós forrás. (Székely és Halász, 2010.)
A térítésmentes tanácsadás mellett a gazdálkodóknak lehetőségük van térítéses tanácsadást is igénybe venni. Ez a tanácsadási forma tovább bontható támogatás nélküli tanácsadásra, és uniós forrásból támogatott mezőgazdasági szaktanácsadásra. A hagyományos értelemben vett, jogilag szabályozott, uniós forrásból támogatott szaktanácsadást Magyarországon a Mezőgazdasági Szaktanácsadó Rendszer (MSzR) szereplői látják el. A hálózatos formában működő rendszer központi koordináló szervezete a VM-NAKVI, emellett – jellemzően felsőoktatási intézményi székhelyű – regionális központok (RSzK – 7 db), míg megyénként több egységgel területi központok (TSzK – 97 db, ebből 33 db aktív3), illetve a névjegyzékben regisztrált szaktanácsadók (950 fő, ebből 687 aktív) végzik a feladatokat. A jelenlegi rendszerben a termelők és a szaktanácsadók közvetlen szerződéses kapcsolatban a TSzK-kal állnak, miközben a tényleges tanácsadást a szaktanácsadók (végső soron mint alvállalkozók) végzik. A tanácsadás díjának 80%-ára, de tanácsadásonként maximum 700 eurónak megfelelő forintösszegben a 2007–2013-as időszakban az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) I. tengelyén belül a 114. „Tanácsadó szolgáltatás igénybevétele” intézkedés keretében támogatott.
A névjegyzéki szaktanácsadóknál leggyakrabban jelentkező tanácsadási igényeket vizsgálva úgy tűnik, hogy a szaktanácsadás hagyományos szerepe átalakul, a gazdaságok menedzselése, illetve forráslehetőségeinek kihasználása felé tolódik el. A NAKVI adatai szerint 2010-ben a kötelezően megvalósított kölcsönös megfeleltetésre és munkavédelemre vonatkozó szolgáltatásokat figyelmen kívül hagyva a legtöbb szaktanácsadási igény az adminisztratív, szabályozási, pályázati lehetőségek kérdéskörében, illetve a támogatási kérelmek elkészítésére vonatkozóan jelentkezett, termelés-technológiai jellegű tanácsadási igény évek óta csak elvétve tapasztalható.
A térítéses, uniós forrásból nem támogatott tanácsadásban termelői szerveződések, a gazdaszervezetek, terméktanácsok, pályázatíró társaságok, inputanyaggyártók és -forgalmazók találhatók, akik tagjaik vagy partnereik részére nyújtanak különböző információs, tanácsadói tevékenységet. A termelői szerveződések szakmai továbbképzéseket, oktatási tevékenységet is folytatnak. A gazdaszervezetek szakmai programokat szerveznek, míg a terméktanácsok szakértői munkájukkal segítik tagjaikat. A pályázatírók általában az elnyert pályázat összege alapján meghatározott részesedés ellenében nyújtják szolgáltatásaikat. A kereskedelmi tevékenység melletti tanácsadást is szolgáltató inputanyaggyártók és -forgalmazók tanácsadói (termékmenedzserek) tevékenysége mögött jellemzően piaci érdek húzódik meg, emiatt ők nem tekinthetők a tanácsadói rendszer „teljes jogú” elemének, ugyanakkor versenytársat jelentenek a térítéses tanácsadásban részt vevők számára.
A tudásátadás jelentősége a vidékfejlesztési politikában
Nemzeti Vidékstratégia 2012–2020 (NVS) a vidéki szellemi és fizikai infrastruktúra, egészségfejlesztés, életképes vidéki települések, helyi közösségek fejlesztése célkitűzésen belül modellgazdaságok, tájközpontok, agrár-szaktanácsadás program beindítását szorgalmazza.
A célkitűzés megvalósítására bemutató gazdaságok létesítését, fejlesztését, a falugazdász hálózat megerősítését, korszerű szaktanácsadási rendszer működtetését, az oktató-, a kutatóintézmények és a szaktanácsadók bevonásával kiépített egységes alapelvű agrár- és élelmiszer-feldolgozási szaktanácsadói hálózat kiépítését, illetve a szaktanácsadók rendszeres továbbképzését jelöli meg stratégiai teendőként.
A tudásátadás – a képzések, illetve a szaktanácsadás támogatásán keresztül – Magyarországon nemzeti forrásból már az uniós csatlakozás előtt is folyamatosan támogatott terület volt. Csatlakozásunkat közvetlenül megelőzően a SAPARD, 2004–2006 között az AVOP-NVT, 2007–2013 között az ÚMVP is biztosított forrásokat a célterületre. Az NVS-ben kijelölt stratégiai teendők egyik legfontosabb forrását a 2014–2020-as időszakban az új Vidékfejlesztési Program jelenti. A programnak, az Európa 2020 stratégiával összhangban, a mezőgazdasági termelékenység növekedésében – a K+F, az együttműködés, az innováció ösztönzése mellett – a tudásmegosztás az egyik alappillére. Az Európai Unió fejlesztéspolitikája a mezőgazdasági versenyképesség, a fenntartható gazdálkodás és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó fellépés, valamint a kiegyensúlyozott területfejlesztés átfogó célkitűzések megvalósulását elsősorban az innovációra építi, amelyben kiemelt szerepet szán a tudásátadásnak. Kiemeli a tudásátadási és a tájékoztatási tevékenységek igényalapú megvalósulását, a hagyományos szakképzési tanfolyamok mellett workshopok, személyre szabott tanácsadás, demonstrációs tevékenységek, tájékoztatási tevékenységek, valamint csere- és üzemlátogatási programok alkalmazását. Hangsúlyozza a tudásátadást nyújtók szakmai felkészítésének igényét is. A szaktanácsadás támogatásának maximális mértékét az unió tanácsadásonként 1500 euróban határozza meg. A tanácsadók képzésére pedig hároméves időszakonként maximum 200 ezer euró támogatást javasol.
Összegzés
A magyar gazdatársadalom szakmai felkészültségének hiányosságai, képzéseken való részvételi hajlandóságának alacsony szintje, a szaktanácsadás többszereplős, egymás mellett működő szervezetek gyakran párhuzamos feladatokat megvalósító rendszere, az ügyfélszolgálati és a hagyományos szaktanácsadás egymásra épülésének hiánya nem jelent stabil alapot a tudásalapú agrár- és vidéki társadalom megteremtésének. A meglévő problémák számos feladatot állítanak a tudásátadásban részt vevő szereplők elé. A gyakran változó szabályozási rendszer nyomon követése, a támogatási feltételek teljesítése még a képzettebb gazdálkodók számára is kihívást jelent. A szaktanácsadás hagyományos szerepe átalakul, a gazdaságok menedzselése, illetve forráslehetőségeinek kihasználása felé tolódik el.
A termelői igények változásához a szolgáltatói oldalnak is alkalmazkodnia kell. A szakképzés és a szaktanácsadás igény alapú, összehangolt, koordinált rendszerének kiépítése megalapozza az információk hatékony áramlását, a K+F és a gyakorlat között kialakult szakadék áthidalását a gazdálkodók versenyképességének fokozása, a fenntartható gazdálkodás, az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó fellépés, valamint a kiegyensúlyozott területfejlesztés átfogó célkitűzések megvalósulása érdekében.
A szaktanácsadás a gazdálkodók támogatási feltételeknek megfelelő felkészítésével az uniós források hatékony felhasználásában is kiemelt szerepet játszik.
Székely Erika
szakértő
Jegyzet
1 2009-ben még Helyi Vidékfejlesztési Irodák működtek, amelyek hasonló tevékenységet végeztek a jelenleg MNVH referensi hálózatéval, így az összköltségben a HVI-k forrásai szerepelnek.
2 A falugazdász hálózat költségeit a finanszírozásukra vonatkozó 2004-es évi adat alapján becsültük.
3 Véglegesített szerződéssel rendelkező.
Felhasznált források
A.W.van den Ban – H.S. Hawkins (1988): Mezőgazdasági szaktanácsadás. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 1996.
Általános Mezőgazdasági Összeírás 2010. KSH www.ksh.hu
Dorgai László szerk. (2008): A közvetlen támogatások feltételezett leépítésének társadalmi-, gazdasági- és környezeti hatásai (első megközelítés). AKI Tanulmány 2008. 6. szám
Európai Bizottság (2011): Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról. Javaslat. Brüsszel, 2011.10.12. COM(2011) 627 végleges.
Hamza Eszter – Tóth Erzsébet (2006): Az egyéni gazdaságok eltartó-képessége, megélhetésben betöltött szerepe. AKI Tanulmány 2006. 2. szám.
Kozári József szerk. (2000): Szaktanácsadás a mezőgazdaságban. Dinasztia Kiadó Budapest.
Magda Sándor (2003): A szaktanácsadás hozzájárulása a magyar mezőgazdaság beilleszkedéséhez és fejlődéséhez az Európai Unióban. Gazdálkodás XLVII. Évf. 2003. 2 szám.
Nemzeti Vidékstratégiai Koncepció – 2020 A vidék felemelkedéséért és a fenntartható agrárjövőért. VM, 2012.
Székely E. és Halász P. (2010): A mezőgazdasági tanácsadás intézményi feltételei és működési tapasztalatai. AKI könyvsorozat, Budapest, 2010.
Tóth Erzsébet et al (2002): Az agrárgazdaság átalakuló szerepe a vidéki foglalkoztatásban, különös tekintettel az EU-csatlakozásra. AKII Tanulmány 2002. 4. szám.
Tóth Krisztina (2005): Az agrár-szaktanácsadás helye a mezőgazdasági ismereti rendszerben, fejlesztési lehetőségeinek magalapozása Magyarországon. Doktori értekezés. Gödöllő, 2005.
A cikk szerzője: Székely Erika
