A Belvárdgyulai Zrt. hibridbúza-termesztési tapasztalatai
A Belvárdgyulai Zrt. idén 235 hektáron termesztett hibrid búzát, amely 9,4 t/ha üzemi termésátlagot eredményezett.
A kísérleti fajtasor eredményeit elemezve, az abban szereplő hat hibrid termésátlaga 9,7 t/ha, amely 9,3 és 10,2 t/ha között szór. Ebben két olyan hibrid is szerepel, amely 31,7% (Hyberi) és 32% (Hyxpress) sikértartalommal rendelkezik. A belvárdgyulai fajtasornak külön érdekessége, hogy napraforgó elővetemény után, ha úgy vesszük, nem a legideálisabb hibrid búza elővetemény után került elvetésre. A kísérleti fajtasor és az üzemi termesztési tapasztalatok összevetése alapján fontos megállapítás, hogy a fajtasorban elért magas termésszintet üzemi szinten is jól lehet tartani, a magasabb malomipari mutatókat kevésbé. Fenti tapasztalatok alapján a Belvárdgyulai Zrt. a következő gazdasági évben jelentősen növelni fogja hibrid búza termőterületét.
A termesztéstechnológia tekintetében alapvető megállapítás, hogy intenzív termesztéstechnológiát kell alkalmazni, amely alapvetően nem különbözik egy intenzív fajtabúza-technológiától. Ennek megfelelően tápanyag-gazdálkodás tekintetében a talajvizsgálatra alapozott, foszfor- és kálium utánpótlásra is kiterjedő őszi alaptrágyázás, valamint a magas tavaszi nitrogénszint, növényvédelem tekintetében pedig a háromszori gombaölő szeres kezelés szükségessége említendő.
A Naki Mezőgazdasági Zrt. hibridbúza-termesztési tapasztalatai
A Naki Mezőgazdasági Zrt. ebben az évben 65 hektáron termesztett hibrid búzát, mely a búzaterület 28,4 százaléka.
A fajtabúza- és a hibridbúza-termesztés között a termesztéstechnológia alapelemeit illetően nincs lényeges különbség. De fontos a termesztési célkitűzésnek megfelelően a termőhely kiválasztása és a szükséges technológia magas színvonalú és maradéktalan végrehajtása, az intenzív termelés feltételeinek a biztosítása. A leglényegesebb alapelvek, hogy a növényvédelemben a szükséges és okszerű beavatkozásokat időben és jó minőségben kell végrehajtani. A tápanyag-gazdálkodás területén pedig a talajvizsgálati eredményekre alapozottan a növényspecifikus, harmonikus tápanyagellátásra törekszünk.
A hibrid búza nem meghatározó stratégiai növény, de a kalászos ágazaton belül fontos tényező a kalászosok nyereségtermelő képességének a fokozásában. Az elmúlt években a gabonakereskedelem egyre inkább elmozdult a mennyiségi és nem a minőségi szemlélet irányába. Ez alapban nem jó, de ha a piac értékítélete nem tesz különbséget az árképzés során a minőségi paraméterek alapján, akkor a termelőknek a termelés során a mennyiségi szemléletet kell előtérbe helyezni. Az értékesítés során alig 1000 Ft különbség van a jó minőségű kenyérbúza és a kevésbé jó minőségű takarmánybúza ára közt, ugyanakkor 1-2 tonnával nagyobb termést lehet realizálni egy hektárról, akár takarmány minőségű hibrid búzával.
Az idei aratás eredményei alapján mennyiségi oldalról elégedettek lehetünk az eredményeinkkel, hisz a célul kitűzött 10 t/ha termésszintet a kísérleti hibridsorunkkal elértük. A nagyüzemi fajtabúza-termesztésünk is 7 t/ha feletti termésszinttel zárt.
Konklúzióként azt gondolom, hibrid búzát csak intenzív körülmények közt érdemes termeszteni, a termelési költsége akár magasabb is lehet hektáronként, de a nagyobb termésmennyiség miatt az önköltsége kevesebb vagy egyenlő a fajtabúza önköltségénél. A nyereségtöbbletet a magasabb termésátlag, terméstöbblet biztosítja.
A VETEK Kft. hibridbúza-termesztési tapasztalatai
A Komárom Esztergom megyei Mocsa község határában gazdálkodó VETEK Kft. idén 80 hektáron (Hytech 30 ha, Hystar 50 ha) termesztett hibrid búzát. Az őszi búza vetésterület közel 40%-a, a tavalyi tapasztalatok, az idei terméskilátások alapján várhatóan tovább növekszik a vetésarányuk.
A termesztéstechnológia lényege elemi, hogy kiemelten fontos betartani a korai, szeptember közepi (09. 14–16.) vetésidőt. Emellett lényegesen nagyobb odafigyelést igényel a magágykészítés, röviden, szinte a repcének szükséges talajt kell készíteni. Cél, hogy minél jobb szántóföldi kelést (90% fölötti) érjünk el. Ez a szántóföldi kelés gyorsan, egyenletesen menjen végbe, hogy ősszel intenzíven, erősen el tudjon bokrosodni a búza. Az alacsony tőszám – amitől nem kell félni – miatt a gyomirtásra kiemelt hangsúlyt kell fektetni.
Főleg az ősszel és kora tavasszal csírázó gyomok tudnak komoly teret nyerni. A műtrágya reakciója lényegesen jobb, nagyon meghálálják akár a 140–160 kg körüli N-hatóanyagot. Két év tapasztalata alapján az általam termesztett hibridek egészségesek, az egyszeri lombvédelem (amely egyben kalászvédelem) kalászhányáskor, a mai napon is mindkét hibridnél igen egészséges zászlós levelet tud biztosítani. Jó tanács a termesztéstechnológia tervezéséhez: célszerű művelőutat alkalmazni, annak ellenére, hogy funkcióját a GPS-technológia ma már döntően helyettesíti, mivel a gyakori műtrágyázási és növényvédelem okozta taposási nyomban intenzív sarjadási képesség miatt folyamatosan sarjad a vegetáció késői periódusában is és sok lesz betakarításkor a zöld kalász.
A gabonanövények piacán egyre fontosabb a mennyiség, mivel jelentős árkülönbség a malmi búza és a takarmánybúza – ahová a hibridek jó évjáratba tartoznak – között nincs. Ennek oka, hogy különösen jó évjáratban a magyar búza 50%-ot meghaladó része exportra kerül, ahol kisebb jelentőségű a minőség.
Az idei betakarítási eredmények alapján a Hystar hibrid igazolta a koraiságát, a hazai nemesítésű, korai fajtákhoz képest egy-két nappal előbb megkezdődhetett a betakarítás. Nagy szalmájú, robosztus de könnyen csépelhető. A gazdaságunkban vetésterülete 51 ha volt, ahol az elért termésátlag 7,49 t/ha. A minősége olyan lett, mint amilyennek vártuk, azaz igazi takarmánybúza. Fehérjetartalma 10% körüli, sikértartalma 18–21% között mozgott. Hektolitertömege is elmaradt a fajtáknál mérttől, 76 kg körül alakult. A második, a 30 hektáron elvetett hibrid, a Hytec valamivel kevesebb, 7,08 tonnás termésátlagot produkált. Ennek vélhetően az oka az volt, hogy a hektolitertömege még alacsonyabb, 75 kg körül alakult. Mindkét hibrid könnyen csépelhető, ismételve igazi takarmánybúza minőséget mutat, mivel a Hytec 4-5 nappal későbbi érésű volt a mi környékünkön (Mocsa, Komárom). Nálunk termesztésre inkább Hystar javasolt, nemcsak a jobb terméseredmény miatt, hanem a koraisága miatt is. Nem minden évben lesz a búzatermesztés számára ilyen kedvező, hűvös, hosszan tartó érési periódus, amely igazán a hosszabb tenyészidejűeknek kedvez.
A hibrid búzák termesztése a hagyományostól eltérő technológiát igényel
A hibrid búzák termesztéstechnológiája a hagyományos őszibúza-termesztés megszokott elemeitől több – a termésprodukciót markánsan befolyásoló –, újszerű megoldással különbözik.
A hagyományostól eltérő gondolkodást feltételez a hibrideknél ajánlott 1,5 millió mag hektáronként (ami 75–80 kg/ha vetőmagnormát jelent), továbbá a szeptember 20. és október 5. közé javasolt vetésidő, valamint a korán lekerülő előveteménnyel kapcsolatos igény is. Mindez intenzív termesztéstechnológiai elvárással párosul, melyet elsősorban az alap- és fejtrágya megszokottól magasabb dózisainak alkalmazása jelez. A hibrid búza termesztése tehát elszánt termelői magatartást, újító szándékot és céltudatos szakmai tevékenységet kíván. A korszerű hibrid búzák alkalmazásával, a hazai termékfejlesztési és üzemi tapasztalatokon nyugvó technológia betartásával azonban az eddiginél jövedelmezőbb és alacsonyabb termelési kockázattal járó búzatermesztés valósítható meg.
Elővetemény
A hibrid búzák elővetemény igénye alapvetően nem különbözik a hagyományos fajtáknál megszokottól, azonban az elővetemény lekerülésének ideje fokozott hatással van a vetésforgó kialakítására. Kiváló előveteménynek számítanak a korán betakarítható növények, így az őszi káposztarepce, vagy a nagy magvú pillangósok. Jó elővetemények az őszi és tavaszi árpa, továbbá a korán, de legkésőbb szeptember második dekádjáig lekerülő kapások is. Hibrid búza termesztésére alkalmatlan az a terület, amelyen későn – október második dekádjától – lekerülő elővetemények vannak, hiszen az alacsony csíraszám és a hagyományos fajtáknál korábbi vetésidő kizárja a kései kukorica és kései napraforgó előveteményeket. Monokultúrás termesztés egyik szántóföldi növényünk esetében sem javasolt, így van ez a hibrid búzánál is.
Talajművelés
A talajféleséggel és az alkalmazott talajművelési eljárással szemben nem, míg a magággyal szemben igényesek a hibrid búzák. Alapvető cél az olyan művelési eljárás megválasztása, amely mindenkor alkalmazkodik a talaj általános állapotához, továbbá a növényfaj technológiai igényeihez. A búzahibridek számára ezért talprétegektől mentes, kellően lazult, a vetés idejéig megfelelően ülepedett magágy előkészítése a feladat.
A művelést úgy időzítsük, hogy a talaj természetes ülepedettsége kialakulhasson, illetve, ha szükséges, ezt henger alkalmazásával mechanikailag is segítsük elő. Az ülepedettség mellett fontos az aprómorzsás magágy kialakítása a vetés mélységében.
Tápanyag-gazdálkodás
A hibrid búzák tápanyag-hasznosító képessége kiváló, tapasztalataink szerint a genotípusokban rejlő stabilan nagy produktivitás viszont intenzív trágyázással biztosítja a legjobb eredményeket. Az alkalmazott trágyaféleségek tekintetében nincs különbség a hagyományos fajtáknál megszokotthoz képest. Az ősszel alaptrágyaként kiadott, komplex hatóanyagú NPK-trágyák fedezik a hibridbúzák őszi tápanyagigényeit. Kora tavasszal, amint lehetővé válik, azonnal érdemes kijuttatni a tavaszi nitrogén hatóanyag mennyiségének kétharmadát, hiszen az áttelelt hibridbúzák gyorsan regenerálódnak, hamar bokrosodnak. A második fejtrágya kijuttatását szárba indulásra időzítsük, amely a tavaszra szánt nitrogén hatóanyag mennyiségének egyharmada. Utóbbit akár mikroelem-tartalmú készítményekkel is megoldhatjuk.
A mikroelemek pótlása valamennyi kultúrnövényünk esetében a harmonikus táplálás alapja. Mikroelemeket a granulátum formájú trágyák mellett akár lombtrágya formájában is kijuttathatunk valamely tavaszi növényvédelmi kezeléssel egy menetben. A hatóanyagok mennyiségének tervezésénél javasolt figyelembe venni a rendelkezésre álló talajerőt, a természetes feltáródás évjáratfüggő mértékét és ütemét, továbbá a magas hozamelvárásokat is.
Tapasztalataink szerint kijelenthető, hogy bármennyire szakszerű tápanyag-gazdálkodást alkalmazunk, bármilyen költségszinten valósítjuk azt meg, a hibrid búzák a hagyományos fajtáknál jobban hasznosítják a felvehető vizet és a tápanyagokat. Intenzív technológiát igényelnek, de a termesztés intenzitásától függetlenül is képesek terméstöbbletet elérni a hagyományos fajtákkal szemben.
Hibridválasztás
A jövedelmező és céltudatos termelést a búzahibrid termelői elvárásokhoz illeszkedő megválasztása alapozza meg. A hazai hibridválasztékba magyarországi fejlesztési és adaptációs kísérletek tapasztalatai alapján kerülnek be azok a genotípusok, amelyek eredményesen használhatók még az alkalmanként szélsőséges termesztési körülmények között is.
A középkorai éréscsoportba tartoznak a HYSTAR, HYXTRA és HYXPRESS, a középkorai és középkései éréscsoport határán kalászol a HYLAND és a HYTECK, míg a kései éréscsoport tagja a HYBERY. Vetésidő tekintetében a hibridek között kis eltérések tapasztalhatók: egyes genotípusok (HYTECK, HYBERY) esetében az igen korai-korai, míg más hibridek (HYSTAR, HYLAND, HYBERY, HYXTRA, HYXPRESS) esetén a korai-normál vetésidő alkalmazását javasoljuk. A legszélesebb vetésidő-toleranciával, így a korai, normál idejű és megkésett vetésekre való együttes alkalmassággal egy búzahibrid (HYXPRESS) jellemezhető.
Minőség tekintetében a genotípusok között megtalálható a takarmány és a malmi (HYSTAR, HYLAND, HYBERY, HYXTRA, HYXPRESS), valamint – egy új lisztminőségi kategóriát teremtve – az ún. nagy termőképességű keksz búza (HYTECK) is. Utóbbi érzékelhetően nagy érdeklődést vált ki a gyakorlat részéről.
Vetés
Az őszi búza hagyományos vetéstechnológiájához képest a legalapvetőbb különbségeket a vetés időzítése és az egységnyi területen alkalmazott csíraszám mutatja a hibrid búzák esetében. Ennek hátterében az áll, hogy kedvező körülmények között a hibrid búzák kiemelkedő élettani aktivitása a vetést követően azonnal megmutatkozik.
Gyakorlati tapasztalataink szerint a vetőmagnormát úgy kell meghatározni, hogy az négyzetméterenként 120–150 növényt eredményezzen a későbbiekben. A hibrid búza vetőmagok esetében garantált a legalább 95%-os csírázási képesség, melyet az elvetett vetőmag mennyiségének meghatározásánál (használati érték) figyelembe kell venni. A vetőmagtétel ezerszemtömegétől függően tehát 75–80 kg vetőmagnorma alkalmazása javasolt hektáronként. Praktikusan ez azt jelenti, hogy a konvencionális búzafajták vetőmagnormájának egyharmadával dolgozunk. Ahhoz azonban, hogy a javasolt alacsony csíraszámmal elvetve egy 1,5 millió kikelt csíranövényből álló, kellően megerősödött állományt kapjunk a tél beállta előtt, mindenképpen a megszokottnál korábbi vetésidő alkalmazására van szükség.
Jól fejlődő, erőteljesen gyökeresedő állományt tapasztalataink szerint szeptember 20. és október 5. közötti vetésektől várhatunk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a búzahibridek vetése az őszi árpa vetésének idejére esik. Fontos, hogy a hibrid búza vetőmagja mindenképpen a hagyományos őszi búza vetésének kezdete előtt kerüljön a termőföldbe!
Ügyeljünk a vetési paraméterek pontos betartására! Mindig az ezerszemtömeg figyelembe vételével végezzük el a vetési munkálatokat, hiszen a búzahibridek vetőmagjának említett paramétere nem ritkán meghaladja az 54-55 grammot. A vetési mélység a talaj, a magágy állapotától függően választható meg. A 3–5 cm közötti mélység megfelelőnek tekinthető.
Növényvédelem és növényápolás
A hibrid búza korai vetése kitetté teszi a fiatal növényeket az őszi kártevőknek – elsősorban a vírusvektor levéltetveknek és kabócáknak –, hasonlóan az őszi árpa vetésekhez. Ezért a hibridbúza csíranövények fokozott védelmét egy gombaölő szeres csávázást kiegészítő rovarölő szeres csávázás biztosítja. Amennyiben a levéltetvek fokozott betelepülésére kell számítani (meleg és száraz ősz, továbbá őszi árpa vetés vagy fertőzött, még zöld kukoricatábla szomszédsága esetén), az első szárnyas egyedek megjelenésekor célszerű mérlegelni egy piretroid hatóanyagot tartalmazó állománypermetezés elvégzését. A levéltetvekhez hasonlóan javasolt a kabócák nagyobb gradációjának mérséklését is célként kezelni őszi kultúráink esetében.
Fokozott figyelmet szükséges fordítani a hibridbúza-állományok őszi gyomirtására, hiszen a viszonylag alacsony csíraszámból adódóan ezek gyomelnyomó képessége fiatal korban még gyenge. Az áttelelő magról kelők és az évelő gyomok ellen (különösen rossz kultúrállapotban lévő táblán és monokultúrában, továbbá őszi káposztarepcét követően) őszi állománypermetezéssel javasolt védekezni.
A hibrid búza tavaszi növényvédelmét az évjárat és a terület adottságai, továbbá az őszi kezelések hatékonysága határozza meg. Tapasztalataink szerint a hibrid búzák bokrosodása erőteljes, így kora tavaszra már jó az állományok gyomelnyomó képessége.
A hibridek szalmaszára erős, ezért az intenzív termesztési körülmények között is jó állóképességet biztosít, a hibridbúzák megdőlésre nem hajlamosak. Szárszilárdító szerek használata a mindenkori hozamelvárás, valamint a tápanyag- és vízellátottság függvényében válhat indokolttá. A levél- és kalászbetegségek elleni gombaölő szeres állománykezelések szükségességét és időzítését a mindenkori fertőzési nyomás és az időjárási körülmények határozzák meg.
Betakarítás
Hibrid búzáink eltérő időben érnek, de jellemzően a középérésű, középkésői és késői éréscsoportba tartoznak. Mindez lehetővé teszi, hogy a hibrid búzákkal mind a tenyészidő folyamán, mind pedig érésidőben jól tervezhető az üzemi technológia, széthúzhatók a munkacsúcsok és ütemezhető a betakarítás is.
Növénytáplálás az intenzív búzatermesztésben
A tápanyag-gazdálkodás célja az intenzív növénytermesztésben a genetikai terméspotenciál kibontakoztatásához szükséges mennyiségű és minőségű tápanyag biztosítása. A minőség ebben az összefüggésben két fontos tulajdonságot takar: egyrészt, hogy a növény számára megfelelő időben álljon rendelkezésre a szükséges tápanyagforrás, másrészt pedig kémiailag ténylegesen felvehető formában legyen. Néhányszor kritikával illetik a Sprengel-Liebig-féle minimumtörvényt, mégis nem hiába elfogadott modell, hiszen amit az azt leíró kutatók szimbolizálni akartak vele, azt tökéletesen kifejezi: a növény számára szükséges összes tápelemből megfelelő mennyiségnek kell rendelkezésre állnia, nehogy valamely (akár csak kis mennyiségben igényelt tápelem) legyen limitáló tényező a tápanyagellátás biztosításában.
A modellnek nem hibája, hogy statikus, az hiányossága, amit azonban későbbi tudományos eredményekre támaszkodva pótol a Mitscherlich-törvény. Az ennek alapján felállított összefüggést mutatja az 1. ábra a N-műtrágyázás példáján: a N-műtrágyaszint gazdaságosan növelhető mindaddig, amíg az így elért terméstöbblet meghaladja a műtrágyatöbblet költségét.
Az ökonómiailag optimális N-műtrágyaszintet pedig akkor értük el, amikor megegyezik a terméstöbblet és a műtrágyatöbblet költsége.
Ha ezeket az összefüggéseket nem tartjuk szem előtt, nem érthetjük meg az intenzív növénytermesztési rendszerek egyik meghatározó elemét jelentő növénytáplálást, amit a mai szaknyelv úgy fogalmaz meg, hogy „plant nutrition just in time”, azaz növénytáplálás mindig időben, pontosabban mindig a helyes időben. A hibridbúza-termesztés alapvetően egy intenzív búzatermesztési technológiát feltételez, amelynek legfontosabb növénytáplálási vonatkozása, hogy a műtrágyázás harmonikusan és a magas termésszint által támasztott igényeknek megfelelően biztosítsa a növény tápanyagigényét. A harmonikus tápanyagellátás alatt azt értjük, hogy a növény számára szükséges összes tápelem utánpótlására sor kerüljön, mégpedig megfelelő, egymáshoz viszonyított arányban. Ennek tervezéséhez nyújt segítséget a táblázat, amely a nitrogén, foszfor és kálium mellett magnézium és kén esetében (hiszen, mint látható, ezekből a tápelemekből is komoly mennyiségeket vesz fel a növény) foglalja össze a búza számára szükséges mennyiségeket a szem- és melléktermés szerinti megoszlásban. Utóbbi ismerete elsődleges fontosságú az elővetemény tekintetében, hiszen a táblán maradó növényi maradványok tápelemtartalmával korrigálható az utóvetemény tápelemszükséglete. Hiába vesznek fel a növények mennyiségileg több káliumot, mint foszfort, a foszfor jelentős része a termésben transzlokálódva lekerül a tábláról és ilyen módon kikerül a tápanyagforgalomból, míg a kálium jelentős része a szárban marad. Amennyiben a táblán maradnak a szármaradványok, azok káliumtartalma a szerves anyag bomlásával párhuzamosan felszabadul. Például egy 4 tonnás repceterméshez tartozó szártömegben 172 kg K2O, egy ugyanekkora napraforgótermés esetében 164 kg K2O, egy 8 tonnás kukoricatermés szártömegében pedig 164 kg K2O van. Ezen mennyiségek kb. felével számolhatunk úgy, hogy hozzáférhetőek lesznek az utóvetemény számára, ami őszi búza esetében azt jelenti, hogy egy 8 tonnás tervezett termésszint elméleti 136 kg/ha K2O-igényét akár kétharmad részben biztosíthatja az elővetemény.
A maradék „friss” kálium pedig egy foszforhangsúlyos NPK-alapműtrágyával biztosítható a leghatékonyabban, amelynek elsődleges célja nyilvánvalóan a foszforigény kielégítése, amely a 8 t/ha termésszintű példánál maradva 80 kg/ha P2O5.
A tápanyagellátás azonban nem „csupaszítható” le arra, hogy mely tápelemből mekkora mennyiség szükséges egy adott termésszint esetén, legalább ugyanennyire fontos információt jelent az egyes fenológiai stádiumokra vetített tápelem-felvételi dinamika (2. ábra, az x tengelyen a vetéstől számított napok mentén változik a felvett tápelemmennyiség).
Az őszi búza esetében a vegetatív fejlődés kora tavaszi megindulásával ugrásszerűen megnő a tápelemfelvétel, amit akkor tudunk sikeresen kielégíteni, ha az őszi alapműtrágyázásból adódóan felvehető formában van a talajban elegendő foszfor és kálium, valamint minél hamarabb elvégezzük az első nitrogén fejtrágya kijuttatását. A három fő makroelem mellett magnéziumból és kénből is viszonylag nagy mennyiséget kell kijuttatni, ezek utánpótlására célszerű a levél- és talajtrágyázást kombinálni. A magnézium elsődleges szerepe a fotoszintézisben van, a kéné pedig a nitrogénhasznosítás növelésében és sütőipari szempontból fontos tulajdonságok kialakításában.
Áttérve a mikroelemekre, a búza leginkább a rezet, a mangánt és a cinket igényli. Ezek a teljes szükséges mennyiségben hatékonyan biztosíthatóak levéltrágyázás útján, ami azért is fontos, mert a jó talaj mikroelem-ellátottság sem jelent automatikusan jó mikroelem-szolgáltató képességet, semleges és lúgos kémhatás esetében nem kerülnek a talajoldatba a mikroelemek. A mikroelemigény egy része talajtrágyázással is biztosítható, amennyiben mikroelemekkel kiegészített műtrágyát választunk. Ez akkor lehet igazán hatékony, ha a foszfor ún. polifoszfát formában van jelen, amelyhez a talajoldatban mintegy csatlakozni tudnak a mikroelemek a műtrágyaszemcse oldódásakor.
Mindezek alapján összefoglalva egy intenzív búzatermesztési technológia a következő tápanyag-gazdálkodási elemeket tartalmazza:
- NPK-alapműtrágya vetés előtti kijuttatással,
- a nitrogén-kijuttatás megosztása a következők szerint ajánlott:
- vetés előtt kb. 40–50 kg/ha hatóanyag biztosítása,
- tavasszal három fejtrágyaadagban 90–130 kg/ha hatóanyag kijuttatása,
- levéltrágyázás a magnézium és a búzaspecifikus mikroelemek (Cu, Mn, Zn) kijuttatására ősszel, majd bokrosodáskor és adott esetben szárbainduláskor,
- levéltrágyázás kiegészítő nitrogén- és kéntrágyzás céljából adott esetben már szárbainduláskor, majd kalászhányáskor.
-an-
