A borsó baktériumos zsírfoltossága (pszeudomónászos betegség) a levélen és a hüvelyen apró, kerek, olajzöld vizenyős foltokat okoz, melyek később megnagyobbodnak és barna színûvé válnak. A leveleken szögletesek lesznek és el is száradnak. A száron a foltok hosszúkásak, néha átölelik a szárat. Az érő hüvelyek megcsavarodnak, rajtuk a foltok besüppednek. A magvak – főleg a köldöki részen – vizenyősek, barnás-sárgák. Legfontosabb fertőzési forrás a vetőmag, ahol a baktérium a magban és a mag felületén él. A beteg magból beteg növény fejlődik. Állományban felfröccsenő vízzel, széllel és rovarvektorokkal terjed. A növénybe a légzőnyílásokon vagy sebzéseken keresztül jut el. A kórokozó számára a hûvös, csapadékos időjárás, a faggyal párosuló lehûlés kedvező. A borsón kívül a lóbabon és a bükkönyön is előfordul. Csak baktériummentes magot vessünk! A tenyészidőszakban a baktérium ellen hatásos fungicidekkel permetezzünk.
Hûvös, csapadékos időjárás esetén a borsó aszkohitás betegsége (borsóragya) is jelentős terméskiesést okoz. A betegséget három kórokozó gomba idézi elő, de kórképük csak a hüvelyen különíthető el.
1. A hüvelyen 3-4 mm átmérőjû, kerek foltok alakulnak ki, szegélyük sötétbarna, kiemelkedő, közepük kissé bemélyedt, világosbarna színû. A kórokozó termőtestei (piknidiumok) csoportosan helyezkednek el a foltok közepén.
2. A foltok mérete, alakja és színe hasonló, de szegélyük nem kiemelkedő és a termőtestek a folt szélén képződnek tömegesen.
3. A hüvelyen különböző méretû és alakú, elmosódott szélû, nem bemélyedő foltok láthatók. A piknidiumok a foltban elszórtan, de a hüvelybe mélyen beágyazottan helyezkednek el. A levélen a tünetek megegyeznek, apró, kerek, világosbarna foltok formájában jelentkeznek. Szegélyük keskeny, barna, közepükön elszórtan találhatók az apró, fekete termőtestek. A száron ovális, bemélyedő, barna foltok láthatók, bennük apró, fekete termőtestekkel. A gombák fertőzhetik még a lóbabot, a bükkönyt és a csicseriborsót is. A kórokozók elsősorban vetőmaggal terjednek, ahol a mag belsejében és felületén helyezkednek el. A magot csávázzuk, mert – bár a magban lévő károkozókat nem pusztítják el a csávázószerek, de – a kelési esélyt fokozzák. Fontos fertőzési források a beteg növénymaradványok is, ezeket mélyen forgassuk a talajba. Tartsunk be 5–7 éves vetésforgót. Kelés után azonnal kezdjük meg az állománypermetezést és 10 naponként ismételjük meg.
A borsórozsda száraz, meleg nyarakon, a másodvetésekben és a magtermesztésben jelentkezik. A kórokozó gazdacserés gomba, tavaszi alakjai a kutyatejféléken, nyári alakjai a borsón fejlődnek. Nyár közepétől a leveleken, a száron és a hüvelyen elszórtan apró, kerek, világosbarna, később fekete, porzó rozsdatelepek fejlődnek. Ellenálló fajták termesztésével, a kutyatej fajok irtásával, a növénymaradványok mély aláforgatásával védekezhetünk. Kémiai védelemre a zöldborsó termesztésben nincs szükség, magtermesztésben a betegség fellépésekor két alkalommal, 10 napos időközzel permetezzünk.
A borsólisztharmat szintén a másodvetésekben és a magtermesztésben, száraz, meleg nyárvégeken és ősszel lehet jelentős. A borsót és más pillangósokat károsítja. A levélen, száron, hüvelyen finom szürkésfehér bevonat látható, melyben később a gomba apró, fekete termőtestei is megjelennek. A fertőzött hüvelyek deformálódnak, üresek vagy kevés termést fejlesztenek. A növények el is száradhatnak. A növénymaradványok aláforgatásával ellenálló fajták termesztésével megelőzhetjük a betegséget. Ha a nyár végén fellép, 1-2 alkalommal permetezzünk lisztharmat elleni készítménnyel.
A borsó veszedelmes kártevője a borsótripsz, mely rendszeresen előfordul, de párás, meleg tavaszon erősebben felszaporodik. A bimbót és a hüvelyt szívogatja, kezdetben ezüstös, majd elbarnuló foltokat okoz. Súlyos fertőzés esetén a hajtások torzulnak, a bimbók elszáradnak, lehullanak. Károsítja a lóbabot és a pillangós takarmánynövényeket is. Betelepedésük világoskék vizes tálcsapdákkal követhető nyomon. Vetésforgó betartásával, a virágzás előtt és közvetlenül utána végzett permetezéssel a kártétel megelőzhető.
A zöldborsó-levéltetû szívogatásával a levelek besodródását, virágelrugást, gyenge mag- és hüvelyképzést idéz elő. Jelentőségét növeli a vírusos betegségek terjesztése. Károsítja a babot és a pillangós takarmánynövényeket is. Betelepedését sárgatállal és növényvizsgálattal ellenőrizhetjük. Megjelenésükkor azonnal védekezzünk ellene. A permetezéseket a folyamatos betelepedés miatt ismételni kell.
Szinte minden évben jelentős kártételt okoz az akácmoly is. Első nemzedékének lepkéi virágzás idején rajzanak. Tojásaikat a fiatal hüvelyre rakják. A kikelő hernyók berágják magukat a hüvelybe és a szemekkel táplálkoznak. A szabálytalanul megrágott szemeket szövedékszálakkal összeszövik és ürülékszemcséikkel gusztustalanná teszik. Második nemzedéke a szóján és az akácon károsít. Kifejlett lárvái a talajfelszín közelében telelnek, így talajmunkákkal egyedszámukat gyéríthetjük.
A lárvák kelése idején végzett kezelésekkel kártételét csökkenthetjük.
A borsózsizsik szintén a borsó virágzása idején jelenik meg. A bogár a portokokkal táplálkozik, de ez a kártétel nem jelentős. Ellenben a tojásait a hüvelyre rakja és a 6-8 nap múlva kikelő kis kukacok befurakodnak a zsenge magba. Egy magban csak egy lárva fejlődik. A szem belsejét kirágja, ugyanott bebábozódik és a bogár 2-3 mm-es kerek lyukat rágva távozik. Kis tételnél a borsót néhány napra mélyhûtőbe téve zsizsikteleníthetünk. Kereskedelmi mennyiségnél kötelező a zsizsiktelenítés, amit egészségügyi gázmesterek végezhetnek!
Számos bagolylepke faj is károsítja a borsót. Kezdetben szabálytalan, majd tarrágást is okozhatnak. A lepkék rajzását fénycsapdával vagy szexferomon csapdával figyelhetjük meg, a hernyók jelenlétét pedig növényvizsgálattal. A kémiai védelmet csak a fiatal hernyók ellen végezhetjük eredményesen. Az elhúzódó kelés miatt ismételt kezeléseket kell végrehajtani.
Dr. Ördögh Gizella
Címlapkép: Getty Images
