Ezen vizsgálatok alapján idejében és szakszerûen végezhetnék el a különböző trágyázásokat (istálló-, zöld- és mûtrágyázás, meszezés) és a talaj legmegfelelőbb előkészítését. Ilyenkor még tudják úgy szervezni a munkákat, hogy ezek a mûvelésre kedvező talajnedvességi állapotban történjenek. Sajnos az országban sokfelé járva gyakran tapasztaljuk a kapkodó, szakszerûtlen kivitelezést ezen a téren, aminek negatívumai évekre is kihatnak.

A talajvizsgálatokkal feltárt tulajdonságok alapján lehet következtetni a tápelemek talajbeli dinamikájára, és ezáltal válik reálissá a trágyázás mértékének, módjának, mélységének, idejének, gyakoriságának meghatározása nemcsak a telepítés előtti, de a termőkori "fenntartó" trágyásánál is.

Néhány dolgot meg kell említenünk a tápelemek talajbeli formájáról, mozgásáról, egymásra gyakorolt hatásáról. Talajaink a típusuktól függően különböző mennyiségû tápanyagtőkével rendelkeznek. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt a tulajdonságukat is, hogy az adagolt tápelemeket különböző mértékben és módon képesek megkötni. Ez előnyös és hátrányos is lehet. Ebben a fixálásban kedvező, hogy ezáltal a ritkábban végzett trágyázásokkal tartalékot képezhetünk a növény számára, továbbá így az átmenetileg fel nem vett tápelemek nem lúgozódnak ki a gyökérzónából, a környezetet nem terhelik. Kedvezőtlen oldala a megkötésnek, hogy amennyiben nem az aktív gyökérzónába helyezzük az adszorpciónak jobban kitett elemeket (pl. felszíni foszfor trágyázás), akkor az erőteljes trágyázás ellenére is nagyon keveset tudnak belőle hasznosítani a fák, mert a bemûvelés mélysége alatti talajrétegek továbbra is szegények maradnak.

A talajban a nitrogén a legmozgékonyabb tápelem. A talaj felszínére kerülve az átszivárgó vízzel még az agyagtalajokon is gyorsan eljut a beázás mélységéig (ez különösen a nitrát formájára érvényes) és a növény által fel nem használt része a gravitációs vízzel mélyebbre mosódik. A nitrogén forgalom szempontjából számításba kell venni a talaj szervesanyagaiból felszabaduló nitrogént, ami humusz %-onként átlagosan évente 30-35 kg/ha-nak tekintendő. Ez az egyik legegyenletesebb N- forrás, ami öntözés esetén jól érvényesül.

A nitrogénnel ellentétben a foszfor az egyik legerősebben és többféle módon megkötődő tápelem. Az agyag és szerves kolloidok is szerepet játszanak ebben, de döntően a kémiai átalakulások határozzák meg a foszfor dinamikáját. Az oldatba kerülés és gyökerek általi hasznosítás feltételei a semleges kémhatás mellett a legkedvezőbbek. Savas és lúgos tartományban eltérő, de egyre oldhatatlanabb vegyületek keletkeznek. Mindezek miatt csak a semleges kémhatású, kevés leiszapolható agyagásványt tartalmazó homokban számíthatunk jelentős foszfor mozgásra. Ezért másutt ezt a tápelemet közvetlenül az aktív gyökérzónába kell juttatni, másként szinte hatástalan marad.

A kálium dinamikájában a talaj agyagfrakciója a meghatározó. A tápanyag-szolgáltatás megítéléséhez, a trágyázás tervezéséhez fontos az agyagásványok mennyiségének, minőségének, de legalább az Arany-féle kötöttségi számnak (KA) a figyelembe vétele.

Az agyagásványban szegény homok talajok kálium szolgáltatását a kis kapacitás és jó intenzitás jellemzi. Ezzel szemben a kötött talajok kálium szolgáltatásának intenzitása kisebb, de nagy kapacitásuk révén jelentős utánpótlással szolgálnak. Az utóbbi talajok nagyobb trágyaadagokkal hosszabb időre feltölthetők.

A kálium talajbeli mozgása is változik a kötöttségtől függően. Laza homokon még a felszínre történő kiszórás esetén is rövid idő alatt eljut a beázás mélységéig. Az agyagtartalom növekedésével a kálium a bemûvelés mélységében halmozódik fel.

A kalcium oldott formában könnyen mozog lefelé a talajban. Ezért a mészmentes talajok az idők folyamán elsavanyodnak, ugyanakkor a felszínre került meszezőanyagból lassan a gyökérzónába is eljut a kalcium. A növények megfelelő Ca ellátáshoz az is szükséges, hogy a mész finom eloszlású legyen a talajban és a talaj nedvességtartalma kedvezzen a folyamatos felvételnek.

A talajaink többsége általában elegendő magnéziumot tartalmaz, de az oldatban lévő, felvehető formája a talajban könnyen mozog és bőséges csapadék vagy túlöntözés esetén erősen lecsökkenhet, kimosódhat. Abszolút hiányára számíthatunk savanyú és agyagásványban szegény homok talajon, ha a víz gyakran átmossa a teljes gyökérzónát.

A mintavétellel kapcsolatban megemlítjük, hogy csak a korrekt, szabványnak megfelelően gyûjtött mintákból származhat jó következtetés. A talaj- és levélanalízis együttes értelmezéséhez az is lényeges, hogy a mintavételi egységek fedjék egymást.