De mire is legyünk figyelemmel, mielőtt ló vásárlására vállalkoznánk?
Először is tudnunk kell, hogy a lótartás nem kis, és nem egyszeri, hanem folyamatos anyagi- és idő ráfordítást igényel. Nagy általánosságban, de jó közelítéssel számolhatunk úgy, hogy könnyû munka (heti 4x1.5 óra nem megerőltető lovaglás) esetén 100 testtömeg kilogrammonként 1.5 kg széna és 0.5 kg abrak az állat takarmányigénye. Ez egy átlagos, fél mázsa körüli lónak évente kb. 27 mázsa szénát és tíz mázsa körüli zabot jelent. Ezen kívül szükség van megfelelő mennyiségû és minőségû alomanyagra, valamint lovunk elhelyezésén kívül természetesen mindezek betárolásához szükséges helyről is gondoskodnunk kell. Tehát csak akkor vágjunk bele leendő hátasunk megvásárlásába, ha felmértük, hogy mindezeket a feltételeket biztosítani tudjuk.
A ló kiválasztása
Elkövetkezhet tehát az egyik leglényegesebb feladat, jövendő kedvencünk kiválasztása. Leginkább különféle félvérek használatosak erre a célra, de véleményem szerint fajtától függetlenül a megfelelő viselkedésû jószág megtalálása a legfontosabb dolog. Az állat szelíd, nyugodt, nem ijedős, kényelmes, könnyen lovagolható legyen, mind a négy lábát kényszerítés nélkül hagyja felemelni. A vásárláshoz mindenképpen hívjunk segítségül hozzáértőértő, lovastapasztalattal rendelkező ismerőst, hagyjunk bőven időt a szemrevételezésre, hiszen hosszú távra választunk egy jövendő családtagot.
Mik legyenek a kiválasztás további szempontjai? Először is az ivar. Hobbilónak vérmérséklete, kiszámíthatatlan természete miatt mén nem való. Ha nem szeretnénk a csikóneveléssel foglalkozni, valamint el szeretnénk kerülni a sárlási idő alatt megváltozott viselkedéssel járó esetleges meglepetéseket, akkor legjobb, ha herélt mellett tesszük le a voksunkat. Aki úgy gondolja, hogy vállalja a fedeztetés teendőit, a megszületendő csikóval való törődés többletfeladatait, valamint számol azzal, hogy a kiscsikós kancával bizony nem lovagolhat úgy kedvére szabadon, mint előtte, annak nyugodt szívvel ajánlható kanca. Ilyen esetben az eladott választási csikó árával a tartás költségei is lényegesen csökkenthetők. Figyelembe kell venni, hogy testnagyságunknak megfelelő méretû legyen az állat, ez lényegesen megkönnyíti terepen az egyensúlyban, elengedetten történő harmonikus mozgást.
Kor tekintetében a négyévesnél idősebb, már belovagolt jószág kívánatos. Állatorvos segítségét célszerû igénybevenni annak megállapítására, hogy valóban csak teljesen egészséges, fertőző betegségektől, sántaságtól, veleszületett és szerzett hibáktól mentes ló kerüljön megvásárlásra. Fontos megtekinteni az állatot különböző mozgásnemekben. Különösen ügetés közben célszerû oldalról, szemből, hátulról szemrevételeznünk a mozgását, így deríthetjük fel az esetleges hiányosságokat. Törekedjünk a nyereg alatti kipróbálásra is, hogy megtudjuk, hogyan engedelmeskedik utasításainknak. Ha aztán az üzlet létrejött, ne feledkezzünk meg a tulajdonjogot bizonyító marhalevelet nevünkre átíratni, valamint, ha van, a származási lapot és az oltási bizonyítványt elkérni. Tájékozódjunk az előző tartási helyén történő takarmányozásáról, hogy elkerüljük az esetleges hirtelen táplálékváltással járó problémákat.
Az istálló
Milyen követelményeket támasszunk a leendő istállónk felé? Ne abból induljunk ki, hogy ami nekünk jó, az a lónak is optimális. A hőmérsékletnek bizonyos határok között nincs különösebb jelentősége. A ló károsodás nélkül elviseli tartósan a fagypont alatti temperatúrát a szabadban, ha lehetősége van szélárnyékba húzódnia. Istállónk legyen elsősorban száraz, jól szellőztethető, de nem huzatos helyiség. Ennek a célnak nagyon jól megfelel, egy 3,5-4 m oldalhosszúságú négyzet alapterületû boksz, ahol az állat szabadon mozoghat. Lehetőség szerint ne legyen lekötve! Ezzel nagyon sok sérülést, kötélbelépést, unalomból fakadó viselkedési problémákat tudunk megelőzni. Hasznos, ha a külvilág felé nyíló ajtó két részes, amiből a felső részt napközben állandóan nyitva hagyhatjuk, így kielégítve lovunk természetes kíváncsiságát. Padozatnak a régebbi szakirodalmak döngölt agyagot, élire állított téglát javasolnak. Kétségtelen előnyei mellett (jó hőszigetelő-képesség, kevésbé terheli az ízületeket) én mégsem ajánlanám, mert nehezen tisztántartható, nedvszívó, állandósítja az ammóniával telített párát az istálló levegőjében, folyamatosan terhelve ezzel ez amúgy is érzékeny légzőszerveket. Nehezen fertőtleníthető volta pedig szinte lehetetlenné teszi a parazitáktól, egyéb kórokozóktól való mentesítést. Véleményem szerint kellő almolás esetén a betonpadozat minden téren kielégíti igényeinket. A boksz berendezése egy fali etetőcsészéből (musli), esetleg ellenkező oldalon egy önitatóból, valamint az ápolás idejére szükséges lekötéshez való, falba épített karikákból álljon. Szénarácsot nem javaslok felszerelni, természetesebb, a nyak alakulására kedvezőbb hatású, ha a szénát a földről etetjük.
Az alom
Milyen alomanyagot válasszunk? Klasszikusan a búza-, zab-, vagy rozsszalma jön számításba (az árpaszalmát szúrós részecskéket tartalmazó volta miatt kerüljük), de egyáltalán nem kell idegenkedni a faforgácstól sem, pláne ahol van közelben olyan fûrészüzem, ahol ezt igen olcsón beszerezhetjük. A tengerentúlon több helyen is tapasztaltam, hogy kizárólag bálázott szíjácsot használtak a lovak alá, ha nekik bevált, nekünk is megfelelhet.
A karám
Fontos, hogy lovunk mozgásigényének kielégítéséhez egy lehetőség szerint minél nagyobb karám is rendelkezésre álljon. (Ha nincs ilyen célra legelőnk, minimálisan akár egy 6x6 m-es terület is megteszi) Amennyiben van megfelelő legelőterület, a legkisebb költséggel villanypásztorral oldhatjuk meg a körülkerítést. Ideális a lejtős terepadottság, ahol nem képződnek pocsolyák, lehetőség szerint a karám két ellentétes végében biztosítsuk az etető- és az itatóhelyet, ezzel is mozgásra késztetve állatunkat. Tavasztól őszig akár éjszakára is kint maradhat a kedvencünk, csak gondoskodjunk egy szélvédett, fedett pihenőhelyről, ahova szüksége szerint beállhat, lefeküdhet.
Itatás-etetés
A lónak, testméretéhez képest viszonylagosan kis ûrtartalmú gyomra miatt legalább napi háromszori etetés javasolt. Reggel adjunk kevés szénát az állatnak, majd itassuk meg, utána etetés, majd ezt megismételjük délben és este is. Éjszakára célszerû kevés szénával szintén megkínálni. Gondoskodjunk, hogy nyalósó mindig legyen előtte, amiből kedvére fogyaszthat, valamint rendszeresen egészítsük ki az étrendet sárgarépával, amelynek karotin tartalmára különösen a téli hónapok idején van nagy szükség. Mivel ez igen kedvelt csemege a ló számára, jutalomfalat gyanánt is sokkal egészségesebb megoldás, mint a kockacukor.
Különös odafigyelést igényel, ha takarmányváltoztatásra kényszerülünk. A régi takarmányról az új takarmányra 4-5 nap átállási időt hagyjunk, úgy, hogy fokozatosan minél nagyobb százalékban keverjük be az új eleséget a meglévőbe. Ugyanígy fokozott figyelmet kell fordítani tavasszal a zöldtakarmányra való áttérésre. Itt is a négy-öt napos átmenet indokolt, úgy, hogy mindig növekvő mennyiségû zöldet rázzunk össze szénával. Legelőre kiengedéskor az első időszakban előbb lakassuk egy kicsit jól száraz szálassal, majd csak azután engedjük ki a friss zöldre. Etetés után közvetlenül ne dolgoztassuk a lovat, minimálisan legalább fél óra pihenőidőt hagyjunk a nyugodt emésztéshez.
Pataápolás
Pata kezelésekor a célunk a szarutok nedvességtartalmának megőrzése, erre főleg nyáron, száraz, poros időben kell nagy hangsúlyt fektetni. Hetente legalább egyszer-kétszer vízzel mossuk le a lábvégeket, ilyenkor jó, ha percekig áztatjuk a szarufalat, majd patakenőccsel kenjük be. Lehet ilyet készen, többféle minőségben vásárolni, de akár magunknak is készíttethetünk gyógyszertárban. Nagyon megfelelő anyagot kapunk, ha 1 kg vazelinhez 3 deci vitaminos babaolajat kevertetünk. Minden istállóból való ki- és bemenetnél tisztítsuk ki a patákat, közben ellenőrizzük, nincs-e rajtuk sérülés, folytonossághiány. A repedéseknek akkor van komoly jelentősége, ha az felülről, a pártaszél felől indul, különösen súlyos beszámítás alá esik, ha a résből váladék szivárog. Ilyenkor mindenképpen hívjunk állatorvost. A pata egyik gyakori megbetegedése a nyírrothadás, ami általában a vizelettel szennyezett alom áztató hatására alakul ki úgy, hogy rothasztó baktériumok telepednek meg a középső nyírbarázdában. Könnyen felismerhető jellegzetes, kellemetlen szagáról, és a kenőcsös, bûzös váladékról. A betegség kialakulása szárazon tartott alom mellett megelőzhető. A használattól, illetőleg a talajadottságoktól függően, 6-8 hetente az állatot szakértő kováccsal körmöltessük-, illetőleg patkoltassuk meg.
Egészségvédelem
Évente kétszer végeztessük el a féregtelenítést, lehetőleg váltogatott hatóanyagú készítményekkel, ezek széles választékban állnak a rendelkezésünkre. Szintén hathavonta ajánlott a herpeszvírus fertőzés elleni védőoltás, évente egyszer pedig tetanusz és lóinfluenza elleni vakcinázás. Végül, de nem utolsó sorban a napközben szabadban tartott állatokat célszerû minden évben veszettség ellen is leoltatni.
Dr Szebeni Zsolt
Mindszentgodisa
