I. Legfontosabb vadkártételi formák
Mezőgazdasági vadkár alatt értjük a vad azon tevékenységét, amely a mezőgazdasági kultúra állapotát, a termés mennyiségét, minőségét kedvezőtlenül befolyásolja. A mezőgazdaságban a legnagyobb kárt a vaddisznó, a szarvas, az őz, a dámvad és a nyúl okozza. A legfontosabb téli mezőgazdasági kárformák az alábbiak:
1. Taposási kár
Elsősorban szarvasra és a dámra jellemző. Mindkét faj az ősszel és télen nagy rudlikba tömörül. Csapadékos időszakban puha talajú, őszi vetésû gabona, repce és évelő pillangós sínyli meg legjobban mozgásukat.
2. Túráskár
Jellegzetesen vaddisznó által okozott kárforma. Elsősorban kukoricavetésekben veszélyes, amikor a vaddisznó ráállva egy sorra, nagy területen felszedi a vetőmagot.
3. Legelési kár
Valamennyi nagyvadfajra jellemző, súlyos téli kártétel, amikor a gabona, repce, pillangósok zöld részét elfogyasztják. A legsúlyosabb kárt a szarvasok okozzák, a mindenevő vaddisznó takarmányának a vetések csak hányadát teszik ki, és az őzek sem okoznak súlyos károkat.
4. Szőlő és gyümölcsfák rügyeinek megrágása
Általános kárforma a téli rügyrágás (szarvas, dám, muflon, őz). Különösen az őz válogató, csipegető táplálkozása okoz súlyos kárt.
A mezőgazdasági károkon kívül jelentősek az erdei vadkárok is. Az erdő, mint növényi kultúra, minőségi és mennyiségi értékcsökkenést szenved, és rendeltetésszerû használatát a vad megakadályozza.
A legfontosabb erdészeti vadkárok az alábbiakban foglalhatók össze:
1. Természetes felújítások akadályozása, a makk felszedése
A vaddisznóra jellemző kártétel, de a szarvas és a dám is táplálkozik a tölgy- és bükmakkokkal. Ezzel jelentősen megakadályozzák az erdők természetes felújulását.
2. Makkvetések, erdősítések károsítása
Az elvetett, erdősítésre szánt makkot a vaddisznó kitúrja, a szarvas kikaparja.
3. Rügyek, hajtások rágása a nyugalmi időszakban
Az őz, a szarvas és a dám általános téli kártétele: a szarvas a csúcshajtásokat harapja le, az őz az oldalhajtások csipegetésével okozza a növények leromlását, torz növekedését, elbokrosodását.
4. Kéreghántási, dörzsölési kár
A szarvas, a dám, a muflon a téli időszakban a fák kérgének lerágásával szerzi be a nyálkaképződéséhez, a bendő feltöltéséhez szükséges, magas rosttartalmú takarmányt. A dörzsölés a szarvasfélék agancstisztításának a jellegzetes formája.
5. Töréskár
Elsősorban nemesnyárasokban és füzesekben jelentős, amikor a szarvas a vezérhajtás csúcsrügyeit vagy oldalrügyeit ágaskodva éri el, és ezt letörve fogyasztja el. Tőrevágás vagy visszametszés nélkül az ilyen fa csak torz növekedésre képes.
II. A nagyvad által okozott károk mérséklése és elhárítása
A védekezés lehet: indirekt (vadkár megelőzése) és direkt (vadkár elhárítása) eljárás.
Indirekt eljárások
Az ide tartozó módszerek, eljárások kidolgozása, alkalmazása az erdészeti és mezőgazdasági szakemberek közös feladatát képezik. Lényegük, hogy alkalmazásukkal a vadállomány által okozott károk a minimumra csökkenthetők. A legfontosabb indirekt eljárások a következők: vadföldek kialakítása, vadtakarmányozás, nyugalmi terület biztosítása, telelőkertek kialakítása, egyedek szelekciója, zártkerti tenyésztés, létszámszabályozás vadászattal. Jelenleg hazánkban az indirekt eljárásokkal még nem értük el a várt eredményt, ezért széles körben elterjedtek a vadkárelhárítás direkt módszerei is. Ezeket a módszereket két nagy csoportba – egyedi védelem és területvédelem – oszthatjuk.
Az egyedi védelmet elsősorban nagy értékû növényi kultúrák megvédésénél alkalmazzuk, amikor a vadat a növényektől, vagy valamely növényi részüktől tartjuk távol. Ez költséges, nagy kézimunkát igénylő, de biztonságos eljárás.
A területvédelmi eljárásoknál nem az egyes növényegyedet, hanem a területen lévő valamennyi növényt védjük meg a vadkártól. Ezeket elsősorban szántóföldi kultúráknál alkalmazzuk. Olcsóbb, kevesebb kézimunkaerőt igénylő, de kevésbé hatékony eljárás.
Mindkét védekezési forma mechanikai, fizikai, biológiai és kémiai módszerrel végezhető.
a. Egyedi védelem
- Mechanikai módszerek
Növényegyed teljes védelme: körbekerítés hálóval, papírcsíkos körbekerítés, körbekarózás, összekötözés, fémszalagos körbekerítés, kartoplaszt, zöld bekötés, száraz bekötés.
Egyes növényi részek védelme: csúcsrügy védelme mûanyag hüvellyel, hálóval, fém szalaggal, textilhulladékkal, lehajtással, kampózással, a törzs védelme felületi sebzéssel (kaparókéses eljárás).
- Vegyszeres védelem
Egyedi védekezésre az 1. táblázatban felsorolt szerek engedélyezettek.
Egyedi védekezésre engedélyezett készítmények táblázata
b. Területvédelmi eljárások
- Mechanikai módszerek
Kerítések (hagyományos huzalos, fonalas, paneles elemekből álló), hanghatású berendezések (karbidágyú, szélkerekes kereplő, riasztólövések, vad riasztó hangjának visszajátszása magnóról), fényhatású berendezések (kötélre rögzített tükrök, fehér fóliacsíkok), valamint az utak mentén felépített fényvisszaverő prizmák.
- Fizikai módszerek
Villanypásztor – általában biztonságos védelmet ad, de mindennap ellenőrizni kell, könnyen megsérül.
- Biológiai módszerek
Védendő kultúra körbevetése a vad által jobban kedvelt növénnyel, vagy riasztó növényekkel, birka ürülékének kiszórása a megvédendő területre, emberi és állati vérrel, hajjal, szőrrel történő riasztás.
- Kémiai módszerek
A szaghatáson alapuló területvédelem a legelterjedtebb módszer. A kihelyezett készítményekkel nagy létszámú embercsoport jelenlétét imitáljuk a vadnak.
TERÜLETVÉDELEMRE ENGEDÉLYEZETT VADRIASZTÓ SZEREK
Hatása kettős: a sok ember mindig veszélyt jelent; nem látja és nem hallja őket, ami újabb bizonytalansági tényező. Mivel a szél iránya a megvédendő területen változik, ezért a készítmények valamelyikét kell a körbekerítésre használt zsinegre 6-8 méterenként kihelyezni. Általában 200-300 m hosszan terjed a szaganyag riasztó koncentrációban. Amennyiben a tábla hosszabb, az uralkodó szélirányra merőleges – újabb zacskósor kihelyezésével – fel kell darabolni. Vadfajtól és kultúrától függően 15-30 nap a védettségi idő.2. táblázat
(Ocskó, 1999)
TÁBLÁZAT
Dr. Nádasy Miklós
VE Georgikon Mg.tud. Kar Keszthely
