A szelídgesztenye nemcsak magas tápértékû gyümölcs, hanem a fája különösen értékes bútor-alapanyag, és nem utolsósorban a legszebb díszfáink egyike a hatalmas koronájával, babérszerû leveleivel és díszes virágzatával.

Sajnos ez az értékes fafaj az utóbbi évtizedekben erős csökkenést mutat az elterjedési területén, olyannyira, hogy már-már a teljes kipusztulás fenyegeti hazánkban is. Az állománycsökkenés és kipusztulás legfőbb oka egy fertőző gombabetegség, a kéregrák. Kórokozója Cryphonectria parasitica (Murr.) Barr., korábbi nevén Endothia parasitica (Murr.) Anderson mikroszkopikus gomba.

A kórokozó a gesztenyefa törzsén, ágain vagy sarjhajtásain idéz elő kéregpusztulást, amely rövid idő alatt körülveszi az ágat, törzset, különösen, ha ezek nem túl vastagok. Ennek következtében a nedvkeringés leáll és ez a rákos seb feletti részek pusztulását eredményezi. Amennyiben ez a vegetációs időszakban következik be, a levelek hirtelen elszáradnak, de nem hullanak le (a lombhullás időszakában sem).

A betegség a sima kérgû, fiatal fákon könnyen, az öregebb repedezett kérgû törzsön, ágakon kezdetben nehezebben ismerhető fel. A kéregrepedések alján képződő, narancssárga sztrómák és a kéreg alatti legyező formájú micélium-képződmények, a szirróciumok alapján a kórokozó biztonságosan meghatározható.

A fertőzés előrehaladtával a beteg kéregrész teljesen elhal és leválik. A fertőzött fákon általában több rákos seb alakul ki. A kórokozó a leveleket és virágot egyáltalán nem, a termést is csak ritkán fertőzi meg.

A krifonektriás kéregelhalás gócszerûen terjed. Ez jól megfigyelhető a betegség kialakulásának kezdetén. A góc középpontjában egy (vagy több) már elpusztult fa áll, míg a gócok szélein elhelyezkedő fák a fertőzés különböző stádiumait mutatják. (Rendszeres mechanikai védekezés mellett ez a gócjelleg kevésbé szembetûnő.)

A kórokozó terjedésében jelentős a madarak, a szél, az eső, fertőzött szaporítóanyagok (oltócsapok, oltványok), valamint az ember szerepe, ezenkívül természetesen korlátozottabb mértékben a rovarok útján és a fertőzött faanyagok szállításával is terjedhet.

A kéregrák fertőzése következtében az 1940-1950 közötti években az USA keleti részén csaknem teljesen kipusztult a szelídgesztenye állomány. Európában Olaszországból kiindulva terjedt el, különösen Fraciaországban okozva súlyos károkat.

Magyarországon a Nyugat-Dunántúlon nagyarányú szelídgesztenye telepítési program keretében az 1970-es években, 13 gazdaságban mintegy 1100 ha üzemi oltványgesztenyét ültettek. Az ültetvények a telepítési hiányosságok, az 1980-as évek közepén az erős, téli fagyok és nagyobbrészt a krifonetriás fertőzés, valamint a különböző kórokozók miatt csaknem kipusztultak. Így az ültetvények felszámolódtak, esetenként egyéb fafajokkal besûrítve erdősítették a területet.

A kilencvenes években nemcsak a még megmaradt ültetvények pusztultak tovább, hanem a teljes kipusztulás határán voltak az ősgesztenyések és kipusztultak szórvány állományok is.

A kórokozó ellen hatásos kémiai védekezés sem külföldön, sem hazánkban nem ismert. A permetezés egyébként is szinte megvalósíthatatlan technikai feltételeket igényelne a fák hatalmas mérete és a faállomány erdő jellege miatt.

A tapasztalatok azt bizonyították, hogy a fák teljes pusztulása nyugalmi állapotba végzett rendszeres és szakszerû mechanikai védekezéssel elodázható.

Amennyiben a fertőzés csak egy-egy ágrészre, vázágra terjed ki, úgy a fertőzött részek eltávolításával és a metszési felület sebkezelő anyaggal történő lezárásával a fertőzés helyi terjedése megállítható.

Súlyos törzsfertőzöttség esetén a gesztenyefát ki kell vágni, a helyszínen le kell kérgezni, a kérget és az ágrészeket maradéktalanul el kell égetni. A vastag (lekérgezett) farönkök is csak tûzifaként hasznosíthatók. A gyökérnyaki részben fertőzött fa tuskóját is ki kell égetni.

Az eddig vázolt drasztikus és mégsem kellően hatékony beavatkozás helyett francia és olasz kutatók által kidolgozott biológiai védekezési módszer ad hatásos eredményt.

Ennek lényege, hogy a gesztenye kéregráknak vannak olyan törzsei, amelyek megfertőzik ugyan a gesztenyefát – rákosodást is okoznak enyhe tünetekkel –, de nem pusztítják el a fát. Ezek, egy vírus által legyengített ún. hipovirulens törzsek képesek arra, hogy természetes terjedésükkel a fertőző, virulens gombatörzseket is legyengítsék és gyógyulást okozzanak.

Fontos megtalálni az ilyen gyógyult tüneteket mutató fákat.

Az ilyen fákon a rákosodás csak felületi és a kalluszosodás megindult vagy befejeződött. Fontos, hogy gesztenye-állományunkban minél több ilyen egyed legyen, mert ez biztosítja a gyógyulást.

Amennyiben ilyen tüneteket mutató fákat nem találunk, akkor mesterséges oltásokkal kell a folyamatot elősegíteni. A hipovirulens törzsekkel történő mesterséges fertőzést minden esetben laboratóriumi vizsgálatnak kell megelőzni.

A biológiai védekezési módszer gyakorlati alkalmazása komoly esélyt ad a gesztenyeállományok rekonstrukciójára, mivel hazánkban Rezi térségében már nagyszámú hipovirulens törzset izoláltunk és nagyon határozott gyógyulási tendenciát észleltünk.

Az elmúlt évben végzett vizsgálataink során kiderült, hogy ezen a térségen kívül Zala és Vas megye több gesztenyetermő területén is természetes módon előfordulnak hipovirulens törzsek. Mesterséges oltásuk elvégzésével elősegíthetjük e törzsek gyorsabb elterjedését. Az eredményes munka érdekében mindenképpen el kell végezni az adott területen az előzőekben már részletezett mechanikai védekezéssel kapcsolatos teendőket.

Mindezek alapján bízhatunk a még meglévő gesztenyeállományok megmentésében.

Sótonyi János-
Lőrinczné Izsányi Gizella,
Zala Megyei NTÁ