Milyen hatással van ez a változás az állatok takarmányozására? A jó takarmány és a megfelelő takarmányozástechnológia jelentősen befolyásolja a termelés eredményességét. Hazánkban jelenleg az egy állatra jutó 9-10 cm-es vályúhossz többnyire -megfelelő állománysûrûség esetén- biztosított minden ketreces tartás esetén. A gyakorlat azt mutatja, hogy ebben az esetben is, pl. egy öt férőhelyes rekeszben -a vályúhossz 50 cm- egyszerre csak négy tyúk táplálkozik, az ötödik nem fér a vályúhoz. Az alapterület növelése várhatóan maga után vonja az egy állatra jutó vályúhossz növelését is ami elősegíti, hogy egyidőben minden tyúk egyék. Csökkentve ezáltal a harcot, a stresshelyzet kialakulását különösen az etetés beindításakor. A takarmány többnyire automata takarmánykiosztón (pl. etetőláncos) vagy feltöltő kocsin keresztül jut az állatok elé. A rekeszenkénti állatlétszám csökkenésével a kiadagolandó takarmány mennyisége is csökkenni fog. A már meglévő épületeket és berendezéseket figyelembe véve a jelenleg használatos takarmánykiosztó berendezések szállítási teljesítménye (100-400 kg/h) ezzel összefüggésben megfelel, illetve túlméretezett lesz az etetéshez. A takarmánytároló silókban elhelyezett takarmány mennyisége hosszabb ideig biztosítja majd a takarmány-ellátást.
A jelenlegi súlyszelepes itatók (egy rekeszben min. 2 db) és itatóvályúk a nagyobb térben éppúgy ellátják feladatukat, s az állatok kényelmesebben jutnak hozzá az ivóvízhez. Nincs szükség tehát különösebb módosításra az itatás technológiáját illetően.
A nem ketreces tartás esetében, ahol természetszerûleg nagyobb (3-4 méter) mozgási körzet jut egy állatra, nagyobb lehet az etetési helyszükséglet is. Az etetési technológiától függően azonban kevés köretető kihelyezése vagy elégtelen vályúhossz beépítése itt is konfliktust okozhat az állatok között. Az itatók elhelyezése és kialakítása lényeges szempont, mivel az alom felesleges elnedvesedését el kell kerülni a trágya bomlási folyamatának fékezése miatt.
Éppen a jogszabályok szigorodása miatt kifejlesztett ún. „alternatív” tartásmódok ötvözni kívánják az iparszerû és a természetes tartást, szem előtt tartva mindkét tartásmód előnyeit és hátrányait. Gazdaságossági indokok alapján cél, hogy egységnyi istálló alapterületre vetítve mind több állatot lehessen elhelyezni az állatvédelmi szabályokat maximálisan betartva. Jellemző rájuk a nagycsoportos tartás a ketreces, 5-6 db/rekesz kialakításhoz képest. Ilyenek pl. a többszintes dróthálós-, az ülőrudas-, vagy a „madárház” típusú rendszer ahol az ajánlott telepítési állománysûrûség 17-21 db/m2 istálló alapterület. Az új technológiákhoz tartozó többszintes berendezések kialakításánál már a fejlesztés során ügyeltek a gyártók arra, hogy elegendő hely álljon az állatok rendelkezésére a táplálkozáshoz, ezért pl. több szinten az ülőrudak előtt elhelyeztek etető ill. itató vályúkat. Ezek a rendszerek azonban még kiforratlanok, ezért nem valószínû, hogy rövid időn belül kiválthatják a ketreces tartást.
Pazsiczki Imre FVMMI