1. Kapacitásigény Tekintettel arra, hogy mind kialakítását, mind üzemeltetését nézve a legköltségigényesebb fázisról van szó, túlbiztosítani semmiképp nem javasolható. Alultervezése esetén az újra- vemhesítés és a választott malacok zökkenőmentes továbbnevelése terén vetődhet fel számos gond. Meghatározásához tennünk kell néhány megállapítást: A 28 napos kor körüli választási időt mindkét korcsoportot tekintve el kell fogadnunk. A ma használt takarmányok beltartalma és medikációja mellett ennél hosszabb szoptatási időt a malac nem igényel, sőt minden napot "elveszett időnek" kell tekintenünk, amit a malac ezt követően az anyja alatt tölt. A fiaztató ûrítése ( a választás) egyszerre történik. Egy terem beellése ( az első koca kutricára telepítése és az utolsó koca ellése közötti idő) ne legyen 7-10 napnál hosszabb. Szükséges annak tisztázása, hogy milyen vemhesítési elvek alapján dolgozunk. Folyamatos termékenyítést - és ellést - nagy kocalétszámú telepen abszolút korrektnek tartok, ugyanez kis létszámú telep esetén elfogadhatatlan. Kutricaszám folyamatos elletésnél: 365 helyfoglalási idő fiaztató forgó várható összes ellés fiaztató forgó kutricaszám Kisebb létszám esetén kocacsoportokat kell kialakítani. A csoportképzés alapja a koca ivari ciklusának hossza (20-22 nap). Miután a koca az előzőekben feltételezett laktációs időtartam, valamint biológiai sajátosságai ( választástól ivarzásig eltelt idő, illetve vemhességi idő) alapján 150-155 naponta képes elleni, 7 kocacsoport képzésére (7x22 nap) van szükség. Ezen az sem változtat, ha a koca visszabúg, hiszen a "csoport" csak elméleti egység, adott esetben lehet, hogy soha nem is látja a csoport többi tagját. A csoportos ellés 20-22 naponta következik, emiatt 3 teremre (termenként egy csoport létszámával megegyező számú kutricára) van szükség. Kocalétszámra vetítve a kapacitásigény az előző esetben 30-35 %, csoportos elletés esetén 35-38 %. 2. A fiaztató kutrica Fiaztató kutricával szemben támasztott követelmények: Biztosítsa mindkét korcsoport klímaigényét Tegye lehetővé a koca és a malacok kényelmes pihenését, evését, ivását A koca méretétől függően a kocapihenő szélessége legyen állítható Gátolja meg a malacok elnyomását, ugyanakkor tegye lehetővé mindkét csecssorhoz való kényelmes hozzáférést Ne okozzon sérülést, a koca ne csúszhasson az alsó kocalerekesztő rúd alá, a malacok ne szorulhassanak semmilyen technológiai elem alá, közé. A kutricaelválasztókon a malacok ne férjenek át A padozat ne csússzon, különösen a koca felállása legyen kényelmes, biztos A gondozási munkák elvégzése legyen kényelmes Biztosítsa a kutricarend ( a malacok pihenése, evése, szopása, ûrítése térben elkülönül) kialakítását Tegye lehetővé az ellés alatti segítségnyújtást A kutricára telepítés ne járjon stresszel, az abba való behajtás legyen szinte "önkéntes" Az egész rendszer legyen stabil, a koca azt ne bonthassa meg, ne legyen mozgó, lötyögő elem Legyen könnyen mosható, tisztítható, fertőtleníthető, korrózió-védelme legyen megoldott, időtálló Feleljen meg az állat természetes viselkedésének Ennek a kutricának a kialakítása a jövő feladatai közé tartozik. Alapelemüket tekintve - a hármas térelosztás - lényegében egységesek, anyagukban, padozatukban, használatukban különbözőek. Két fő változatuk ismert: a) Rácspadozatos rendszerû Ezen a fővonulaton belül bármi elképzelhető, amit egy gépész kitalálni képes. Lehet a szervízúthoz képest emelt szintû, trágyatálcával vagy anélkül, lehet süllyesztett trágyaaknás, áthajtós és oldaltbehajtós, lehet soros, ikersoros, párhuzamos állású. Egyben mind megegyezik. A rácspadozat minden tartási rendszerben egyet jelent a hígtrágyával, itt - a fiaztatóban - valamilyen teremfûtési móddal is. Emlegetik higiénikusnak is, amit a magam részéről kerülnék, mert azt feltételezi, mintha az egyéb megoldások nem lehetnének azok. Kétségtelen előnyük, hogy a malacpihenőtér biztos, hogy nem nedves, a gondozási munkák egyszerûek, hatékonyak. b) Padozatos fiaztatók Lehetnek almosak, és alom nélküliek. Utóbbiak akkor kerülhetnek szóba, ha - mert ilyenek még mindig léteznek - a telep - azon belül a fiaztató - hígtrágyás rendszerû, s így a szálas alom nem használható. Az almos padozatos fiaztató mindkét korcsoport komfortérzete szempontjából kielégítő megoldás. Megfelelő kialakítás esetén teremfûtésre nincs szükség. Méretezése el kell, hogy térjen a rácspadozatos fiaztatóétól az alábbi megfontolásokból: A koca ûrítéskor nem hátrafelé, hanem előre húzódik. Ezt követően fejét félrehajtja, hátát begörbíti, majd hátsó lábaival a stabilitás határáig előre lép. Ebben a figurációban hihetetlen dolgokra képes, a vizeletes zóna a kutrica feléig húzódhat. Éppen ezért: - a lejtési viszonyokat a kutricán belül nagyon markánsan ki kell alakítani - a kutrica hossza ne legyen 200 cm-nél több ( a vályút nem számítva) - inkább a szélességi méretet növeljük a malacpihenőtér irányába (A rácspadozatos fiaztatónál megszokott 45-50 cm-es malacpihenő szélességi méretétől eltérően 60-80 cm széles térrel számoljunk.) A kutrica másik neuralgikus pontja a kocaitató elhelyezése, az abból származó csurgalékvíz szennyező hatása. Ennek megelőzésére csak azt tehetjük, hogy az önitatót a vályú fölé helyezzük. Ha a kutrica áthajtós rendszerû, s valamilyen oknál fogva nem lehetséges flexibilis csatlakozás, az egyik oszlopra tehetjük, de mindenképpen érjen a vályú fölé. A padozatos fiaztató higiéniájának szinten tartása kétségtelenül munkaigényes, nagy odafigyelést igénylő feladat. Emiatt sokan a koca etetését, itatását nem kutricán belül, hanem azon kívül, csoportosan, naponta kétszeri kihajtással oldják meg. Biztos, hogy a kutrica szennyeződése lényegesen kisebb, mivel a koca a kihajtás után ûríti a trágya zömét, a mozgatásra szinte automatikusan vizel, nincs a vályú környékén kitúrt takarmány és csurgalékvíz. Kisebb a légyszaporulat is, melyek előszeretettel petéznek a takarítóeszközök által elérhetetlen zugokban található takarmányrészekbe. Mégsem vagyok biztos abban, hogy ez a helyes megoldás, ennek oka pedig a vízellátás. Wittmann (1984) a napi vízfogyasztás mértékét átlagosan 13,8 literben állapítja meg a fiaztatóban. Ezt a mennyiséget - amelyet valószínûleg nem nyári időszakban vizsgáltak - valóban képes felvenni a koca naponta 2 alkalommal, az átlag azonban nagy szélső értékeket takar. Saját méréseink szerint a koca 18 °C-os teremhőmérséklet mellett 15 - 35 l vizet is képes elfogyasztani. A korlátozott vízellátás nyilván kihat a tejtermelésre, de sokkal inkább hat a testtömeg kívánatosnál nagyobb mértékû csökkenésére, ami különösen az első ellésû kocák újravemhesülésének lehet majd gátja. A malacfészek hőmérsékletének biztosítása A koca számára optimális 16-18 °C-os teremhőmérséklet mellett a malacok 28-32 °C-os hőigényét a malacpihenőtér egy részének (malacfészek) helyi fûtésével kell biztosítani. Megoldási lehetőségek: a., Sugárzó fûtési módok: - vörösen vagy fehéren világító infralámpás hősugárzó. Felhasználható 250 W vagy 150 W teljesítményû izzó, felezős vagy szabályozatlan lámpatesttel. Javasolt a felezős rendszerû lámpa, átmeneti évszakokban, illetve a növekedés során csökkenő hőigény kielégítésére felesleges a teljes kapacitás üzemeltetése. - gázüzemû infrasugárzó: telepítési költsége magasabb, üzemeltetési költsége alacsonyabb az elektromos infrasugárzóknál. b., Malacmelegítő lapok Lehet elektromos és melegvizes kivitelben, az előbbi elterjedtebb. Jóllehet telepítési költsége lényegesen nagyobb a sugárzó fûtési módnál ( 35 - 40 000 Ft), 60 - 100 W teljesítménnyel akkora felületen és olyan módon tudja biztosítani az optimális hőmérsékletet, mely a malac számára a legkedvezőbb. Dr. Gács Pál