közepétől június közepéig virágzik, és egy hónappal később érik a gyümölcse. A legtöbb málnafajta letermett vesszői elszáradnak, a következő évi termés az ez évi zöld sarjakon fog képződni. Termesztett málnafajtáink öntermékenyülők, de több fajta telepítése jobb kötődést biztosít. Gyakorlati csoportosítás szerint a bogyós gyümölcsûek közé tartozik, de botanikai megfogalmazás szerint gyümölcse csonthéjas terméscsoportban fejlődik. A vacok-kúpról könnyen leváló, húsos, leves, puha, édes terméshéjba ágyazott csonthéjas, apró magok a friss fogyasztást nem zavarják, szörpkészítéskor azonban szûréssel eltávolítják azokat. Százalékos savtartalma a meggyhez hasonló, ezért friss fogyasztása rendkívül üdítő. Szüretkor 3-4 naponként, több menetben, kocsány nélkül szedjük a termését. A leszedett málna még tálcás kiszerelésben, optimális 0°C hőmérsékleten, 80 % relatív páratartalom mellett sem tárolható egy héten túl. A gyümölcs, szedéssel, szállítással, tárolással szembeni érzékenysége, romlékonysága miatt csak kevés kerül frissen eladásra, a termés nagyobb része szörpnek, lekvárnak feldolgozva kerül eladásra, vagy az éléskamra polcaira. Termeszthetjük huzalok között sorban, ekkor a sövény szélessége ne haladja meg a 30-40 cm-t. Bokor mûvelés esetén a sarjakat lazán kötözzük össze, hogy a viharos szél ne törje le a hajtásokat. A mûvelésmód és a termesztéstechnológia alapvetően meghatározza a károsítók megjelenését.
A többi gyümölcsfajhoz hasonlóan a málna gyökerein is megtalálhatjuk az agrobaktériumos gyökérgolyvát, de egy a málnára specializálódott rokon baktériumfaj a vesszőkön is okozhat tumorokat. A vesszőkön fejlődő tumorokat a metszéskor eltávolítjuk, a súlyosan fertőzött töveket megsemmisítjük. A gyökérgolyvát azonban csak az idős, pusztuló málnaültetvény felszámolásakor vesszük észre, ezért csak megelőző védekezés lehetséges. Ne vásároljunk olyan szaporítóanyagot, aminek a gyökerén golyvát találunk. Ne telepítsünk málnát gyökérgolyvával fertőzött területre, mert a kórokozó a talajban fennmarad, és sebzéseken keresztül a gyökereket fertőzi.
A gombák okozta vesszőbetegségek általában ott szaporodnak el, ahol a letermett vesszőket szüret után nem távolítják el, vagy helytelenül nem tőből vágják le azokat. Fertőzési gócot jelent természetesen, ha nem égetik el a levágott száradó vesszőket, hanem szétszórva, vagy kupacba rakva a málnás közelében hagyják. A leggyakoribb a didimellás vesszőfoltosság, amit a termő vesszőkön szüret előtt, nagy kiterjedésû, elmosódó szélû, lilás vöröses, megrepedező foltokról veszünk észre. Már előző évben fertőződött a hajtás, de a kezdeti tünetek nem feltûnőek. A halvány, később barnuló, megrepedező foltok megjelenhetnek a leveleken is. Hasonló, de inkább barna színû, besüppedő foltokat okoz a málna leptoszfériás vesszőfoltossága. A málna hajtásait, leveleit és gyümölcseit az elzinoés betegség kórokozója is fertőzheti. Az okozott foltok ebben az esetben is lilás színûek, de mindig aprók és kör alakúak, sötétebb árnyalattal szegélyezettek. A szeptóriás levél- és vesszőfoltosság a levélen elhalt foltokat a hajtáson, vesszőn a kezdetben kevésbé feltûnő foltjai később felrepedeznek.
A vesszőbetegségek ellen nehéz a vegyszeres védekezés, mert a málna 5-6 hétig tartó érési ideje hosszú ideig akadályozza a permetezést.
Hazánkban jelenleg nem fordul elő a málna lisztharmat betegsége, ezért lisztharmat elleni készítményeket ne használjunk. Az ismertetett gombabetegségek ellen valamennyi, málna növényvédelmére engedélyezett réz- és szerves hatóanyagú gombaölőszer használható, a kiválasztást elsősorban a készítmények várakozási ideje határozza meg.
Külön kell említeni a termés szürkerothadását okozó botritiszes betegséget. A kár elsősorban a termésen jelentkezik, de ez a polifág (sokgazdás) gomba, kedvezőtlen párás körülmények között valamennyi kertészeti növényünket, így a málna virágát, termését és valamennyi zöld részét is megtámadja. Permetezhetünk speciális botrítisz elleni készítményekkel, de leghatékonyabb védekezés, ha metszéssel, jó agrotechnikával biztosítjuk a gyommentes málna ültetvény egészséges fejlődését. Az állati kártevők közül a málna ültetvényben a legtöbb lombrágó bogarat, hernyót megtalálhatjuk. A pajzstetvek közül a rózsa pajzstetû a leggyakoribb. A málnára specializálódott kártevő a kis málna levéltetû, és a málna vesszőszúnyog. Ezek a károsítók jól gondozott málna ültetvényekben nem okoznak súlyos károkat. Vegyszeres védekezéssel felszaporodásuk megakadályozható.
A málna gubacsszúnyog nyaralóhelyeken, hétvégi házak kertjeiben egyre gyakoribb. A termés érésekor tapasztalt vesszőszáradás, és a 2-3 cm átmérőjû gömbölyded gubacs levágása és elégetése szüretkor már elkésett. A gubacs belsejében fejlődő szúnyogok május végén, június elején már kirepültek és lerakták tojás csomóikat a hajtások rügyeire. A kikelő lárvák befúrják magukat a hajtás epidermisze alá, és táplálkozásuk nyomán keletkezik a gubacs. A gubacs belsejében növényvédő szertől védetten táplálkoznak a lárvák.
Amennyiben múlt nyáron és ősszel nem vágtuk le a beteg, letermett vesszőket, ezt a fontos munkát mielőbb végezzük el, és fordítsunk gondot a gubacsok levágására is.
Dr.Véghelyi Klára