Régebben hazánkban is létesítettek kisebb oltványszőlő-ültetvényeket úgy, hogy a kiültetett alanydugványokat az ültetés utáni években hasítékos ékoltással tőkenyakba oltották be. Mediterrán területeken jelenleg is alkalmazzák ezt a módszert.
A tőkenyakba oltást - az időjárástól függően - április végén vagy május elején végezhetjük. Nagyon fontos annak ismerete, hogy az oltásforradást megvalósító kalluszképződéshez legalább 16 Celsius fokos hőmérséklet szükséges, a rügyfakadáshoz viszont elegendő a 10 fok körüli levegőhőmérséklet is. Ebből következik, hogy az oltás sikerességét elsősorban az oltást követő időszak hőmérsékleti viszonyai határozzák meg.
Ha az oltást követő napok középhőmérséklete 12-13 °C , az oltócsapok rügyei duzzadni, fakadni kezdenek, a hajtások növekedése, bár lassan, de folytatódik, a kalluszképződés viszont az alacsony hőmérséklet miatt nem kezdődik el. A rügyfakadás és a hajtásnövekedés elhasználja az oltócsap tartaléktápanyagát. Amikorra a hőmérséklet annyira felemelkedik, hogy az a kalluszképződéshez is elegendő, addigra az oltócsap tartaléktápanyaga lecsökken vagy el is fogy; ezért a kalluszképződés nem lesz elegendő vagy el is marad. Ilyen esetben az alany és az oltócsap nem forrad össze, az oltás nem ered meg. Az oltócsapból képződött hajtás elszárad. Az oltásra kerülő tőkéken inkább legyenek 5-10 cm-es hajtások, mint hogy a korai oltás miatt elmaradjon az alany és az oltócsap összeforradása.
Az oltás folyamata
Oltáskor az alany tevékeny állapotban van (nedvkeringése megkezdődött); de az oltóvesszőnek nyugalomban kell lennie.
A téli fagykárok előtt megszedett, fertőtlenítés után mûanyag zsákokba gondosan becsomagolt oltóvesszőket hûtőtárolóban vagy hûtőszekrényben, 1-4 ° C hőmérsékleten tároljuk az oltásig. Régebben hideg pincében, nyirkos homokban történt a tárolás.
A tőkenyakba vagy gyökértörzsbe történő hasítékos ékoltáshoz az 5-8 mm vastagságú vesszők a legalkalmasabbak. Az oltóvesszőket az oltás megkezdése előtt 1-3 nappal szedjük ki a tárolóból. Ha pincében, homokban tároltuk a vesszőket, a homokot gondosan mossuk le róluk. Majd kétharmad részükig vízbe állítva, állapotuktól függően 1-3 napig áztassuk. Oltás közben az oltóvesszőket - víztartalmuk megőrzése érdekében - takarjuk be nyirkos ruhával.
A tőkenyakba oltáshoz a tőke gyökértörzsét 20-25 cm mélyen bontsuk ki, és a harmatgyökereket metsszük le róluk. A tőkenyakat, a gyökértörzset alkalmas ruhával tisztítsuk le. A tőketörzset, a tőkefejet - a tőkenyak vastagságától függően - ágvágó ollóval, fûrésszel vagy metszőollóval vágjuk le. Fûrészelés után a vágási felületet késsel faragjuk simára. A tőke gyökértörzsét az elvágás alatt 6-8 cm-re kössük át kender zsineggel, hogy az a behasításkor ne repedjen tovább. A szorítókötésre jól alkalmazható a farkashurok.
A gyökértörzs behasítását erős késsel, vagy erre a célra készített eszközzel, - ha szükséges,- kalapáccsal ütögetve végezzük. Az oltócsap behelyezése előtt a behasított gyökértörzset egy erre alkalmas eszközzel (pl. csavarhúzóval), ékkel szétfeszítjük.
Az oltócsap lehet egy- vagy kétrügyes. Ha gyökértörzsbe mélyen oltunk, az oltócsap olyan hosszú legyen, hogy a felső rügye a talajszintnél helyezkedjen el. Az oltócsap rügye, illetve felső rügye felett 3-4 cm-es csonk legyen. Az oltócsap alsó végén a rügytől 5-10 mm-re ( de lehet távolabb is) kezdve, a rügy melletti oldalakon ( a hasi és a háti oldalon) két metszlapot készítünk, amelyeknek a hossza a vessző vastagságának 3-5-szöröse (1. ábra). A két metszlappal készített ék közepe végződhet bélben is, fában is. Az utóbbi esetben az ék kissé ferde.
Az oltócsapot a szétfeszített hasítékba nyomjuk; ezt kalapáccsal óvatosan ütögetve nagyon jól elősegíthetjük. Az oltócsapot úgy kell behelyezni, hogy a fatest és a háncs között lévő osztódó szövet ( a kambium) az alany osztódó szövetével találkozzon; és a rügy- illetve a két vagy többrügyes oltócsap rügye kifelé nézzen (2. ábra).
Vékony tőkenyakba egy oltócsapot helyezzünk, vastag tőkenyakba (gyökértörzsbe) két oldalra két oltócsapot is lehet helyezni A tőkenyakba oltás készíthető egyrügyes, kétszer egyrügyes, vagy egy kétrügyes és egy egyrügyes oltócsappal is. Ezzel az eredés lehetőségét, az oltás sikerességét növelhetjük. A továbbhasadás meggátlására használt zsineggel, vagy egy másik - a talajban könnyen elkorhadó, elmálló - zsineggel bekötjük az oltást (3. ábra). Ha az alany erősen könnyezik, sok könnyezési nedv tör a vágási felületen a felszínre, a behasítás, majd esetleg az oltócsap behelyezése előtt töröljük le a nedvet. Ügyeljünk arra, hogy az oltási hasítékba ne kerüljön föld. Ezt legegyszerûbben papírtakarással akadályozhatjuk meg. A papírtakarás ne fedje be a rügyet, mert a több rétegû papír megakadályozhatja a hajtások növekedését, felszínre törését. A papírtakarást a felcsirkézés (kupacolás) előtt kiskapával ( kapirccsal) ráhúzott földdel rögzítsük (4.ábra).
Az oltási hasíték papírtakarása után az oltást földdel be kell takarni, fel kell csirkézni (kupacolni) annyira, hogy a felső rügy felett 4-5 cm föld legyen. Ha a talaj kavicsos, köves vagy nagyon kötött, az oltócsap köré és fölé - ha tudunk - homokot vagy kertészeti perlitet tegyünk.
Az oltásokat a károsodás, kitaposás megelőzése érdekében rövid karóval, vagy pálcikákkal célszerû megjelölni (5.ábra).
Az átoltott tőkék kezelése
Az átoltott tőkéket gondosan kezeljük! Az oltás feletti földet, ha az csapadék után megkeményedik, lazítsuk meg. Az elmosott vagy elfújt földtakarót késlekedés nélkül pótoljuk. A kupacok lazítását vagy - az alanyhajtások és az oltócsapokon képződött gyökerek eltávolítása céljából történő - lebontását ne felülről és középen, hanem a kupac oldalánál alulról kezdjük, mert így kerülhetjük el a talaj színe fölé nem nőtt, oltócsapokból képződött hajtások letörését.
A nyár folyamán szükség szerint többször vizsgáljuk meg az oltásokat. Az alany előtört hajtásait tőből gondosan távolítsuk el. A tőkenyakba készített oltások oltócsapjairól a gyökereket júniusban vagy júliusban távolítsuk el. A kibontott oltócsapokat ismét takarjuk be. Ezt a munkát lehetőleg borús időben végezzük. A megeredt oltások hajtásait kötözzük támaszhoz és részesítsük gondos védelemben.
Dr. Sz. Nagy László
Címlapkép: Getty Images
