A küllemi bírálat jelentőségét támasztják alá azok a vizsgálatok is amelyek arról számolnak be, hogy jersey (kis testû, közepes tejtermelésû, de igen nagy koncentrátumú tejet termelő tejelő fajta) tehenek esetében amelyeket „kitûnő” küllemûre bíráltak, átlagban 5,8 laktációt tudtak teljesíteni. Az ideális küllem tette lehetővé, hogy az egyedek 23,7 %-a 8 vagy ennél több laktációt zárt, és az átlagos életteljesítmény 28.583 kg volt. Azok a tehenek, amelyeknek a külleme a leggyengébb „elfogadható” volt, átlagban csak 3,5 laktációt zártak. Nem volt olyan egyed köztük amely képes lett volna 8 laktációt teljesíteni, emellett életteljesítményként csak 14.790 kg-t produkáltak, ez fele a kitûnő küllemû egyedek termelésének. Holstein-fríz fajtánál (kiváló tejtermelésû fajta) is hasonló tendencia figyelhető meg. A „kiváló” és „nagyon jó” küllemû egyedek 31%, illetve 44%-a termelt 90.000 kg tejet, ezzel szemben az „elfogadható” minősítéssel rendelkező tehenek nem tudtak ilyen nagy mennyiségû tejet termelni. A végső pontszám alapján is megállapítható, hogy a jobb küllem nagyobb termelést és hosszabb élettartamot eredményez.
Az elsődleges tulajdonságok közül a magasságon kívül a láb és a tőgy küllemi tulajdonságaival szeretnék röviden foglalkozni.
A magasságnak is van befolyásoló szerepe. Amerikai vizsgálatok szerint a „kistestû”, átlagos méretû (első laktációban 557 kg-os átlagos élősúly) teheneket könnyebb vemhesíteni és a hasznos élettartamuk is közel 3 hónappal hosszabb, az utóbbi évtizedekben a növekvő testméretekre történő szelekcióval kialakított „nagytestû” (első laktációban az átlagos testsúly 608 kg) tehenekkel szemben. A nagyobb testsúly 6%-kal növelte a borjak születési súlyát is.
A láb küllemi tulajdonságai elsősorban a technológiai tûrőképességet, a hasznos élettartam hosszát befolyásolják, emellett a harmadik leggyakoribb kiesési ok a lábprobléma. A küllemi tulajdonságok közül a láb tulajdonságai azért kerültek napjainkban előtérbe, mert a világon az utóbbi évtizedben megnövekedett a mozgásszervi rendellenességek előfordulása. Egyik legfontosabb feladatuk a tenyésztőknek a lábak ellenállóképességének javítása, ezt szolgálják a különböző „lábkompozit indexek”, melyekkel becsülni tudjuk a tenyészbikák várható örökítő képességét a láb tulajdonságok esetében. Emellett a küllemi végsőpontszámot meghatározó fő bírálati tulajdonságok között is megfelelő súlyozással kell, hogy szerepeljen a láb és lábvég. A láb tulajdonságai közül a körömszög, valamint a sarokmagasság nagyban befolyásolja az élettartam hosszát, emellett a nagyobb körömszög általában a lábvégbetegségek kisebb előfordulásával jár együtt. A hátulsó láb tulajdonságainál ha nem ideális a lábállás, előbb számíthatunk időelőtti selejtezésre. A meredek körömszöggel, erős csüddel és egészséges lábvégekkel rendelkező tehenek ivarzáskor aktívabbak, jobban tûrik társaik felugrálását, ezért az ivarzás könnyebben felismerhető, ami jobb termékenységi mutatókat eredményez. A tejtermelés növekedésével gyengül a láb és a lábvégek szerkezete, ellenálló képessége, ami gyakoribb sántasághoz vezethet.
A láb küllemi tulajdonságainak javítása csökkentheti a betegségek előfordulását, mert szoros összefüggés (genetikai korreláció) van a körömszög, a hátulsó láb valamint a klinikai sántaság között.
A lábvégbetegségek esetén veszteségekkel és többletköltségekkel kell számolnunk. A sánta tehénnél csökken az étvágy, takarmányfelvételi és táplálóanyag-forgalmi zavarok jelentkeznek, ezek hatására csökken a tejmennyiség, a testsúly, szaporodásbiológiai zavarok lépnek fel. A tejveszteség éves átlagban 5-20 % közötti lehet, mely a legújabb kutatások szerint a laktáció elején meghaladhatja a 440 kg-ot, későbbi szakaszban pedig a 270 kg-ot. A testsúlycsökkenés a sántaság súlyosságától függően 25-150 kg között alakulhat. A lábvégbetegségek esetén az egyedeket lényegesen nehezebb vemhesíteni, az eredményes vemhesítéshez szükséges idő több mint egy hónappal lesz hosszabb. Magasabb kezelési költségekkel is számolnunk kell, mert ezek a betegségek többszöri kezelést igényelnek. Amennyiben a tehenet nem sikerül meggyógyítani, a selejtezési veszteség igen nagy lesz.
A nemzetközi szakirodalmi adatok alapján megállapítható, hogy a lábvégbetegségekből, mozgásszervi rendellenességből eredő károk igen jelentősek, a világon minden negyedik tejelő tehenet kezelni kell lábprobléma miatt. Kanadában évente 10 millió dollárra, Angliában és Walesban 90 millió fontra becsülik a termelési veszteségeket, ez tehenenként évente 45 dollár veszteséget okoz. Az Európai Unióban csak a tehenek sántasága miatti kár meghaladja az 1 milliárd ECU-t.
A tőgy küllemi tulajdonságai közül a tőgymélység, a tőgyfüggesztés, az elülső tőgyfél illesztése és a bimbóhelyeződés befolyásolja elsősorban a hasznos élettartam hosszát.
A szomatikus sejtszám jelentősége akkor nőtt meg, mikor a tejátvételi rendszer egyik meghatározó eleme a szomatikus sejtszám lett, a felvásárlási ár drasztikus csökkentésétől az átvétel megtiltásáig. A tenyésztőknek az árbevétel csökkenése mellett azzal is számolni kell, hogy a masztitisz és a magas szomatikus sejtszám hatására csökken a tejtermelés, növekszik a selejtezések száma és nő a kezelési költség.
Legújabb kutatások szerint a tőgymélység, az elülső tőgyfél illesztése, a tőgybimbók helyeződése és a tőgybimbók hossza közvetlenül, a tőgyfüggesztés közvetve befolyásolja a szomatikus sejtszámot. Azoknak a teheneknek, amelyeknek nagyobb, erősen illesztett tőgye van, és a tőgybimbói közelebb helyeződnek, alacsonyabb a szomatikus sejtszámuk. Az alacsony tőgy és a szélesen helyeződő tőgybimbók fogékonnyá teszik a teheneket a masztitiszre, nő a fertőzés, a tehenek ki vannak téve potenciális fertőzésnek, és emellett a fejés is nehezebb. A hosszabb tőgybimbót örökítő bikák lányaiknak magasabb a szomatikus sejtszáma. Holstein-fríz állománynál elvégzett saját vizsgálataink (Báder-Porvay-Györkös) szerint is az elülső tőgyfél illesztése erősen befolyásolja a szomatikus sejtszám alakulását. A rendkívül lazának bírált egyedek átlagos szomatikus sejtszáma 338 ezer. Hasonló tendencia figyelhető meg a laza illesztéskor is. Ezt követően, ahogy javul a tőgy illesztése, úgy csökken a szomatikus sejtszám is. Az erős tőgyillesztéssel rendelkező egyedek sejtszáma már 262 ezer, a rendkívül erőseké pedig csak 82 ezer.
A hátulsó tőgyfél magasságának alakulása szintén befolyásolja a szomatikus sejtszámot. Az alacsony tőgymagasságú egyedek szomatikus sejtszáma a legtöbb, ezt követik a közepesre bírált egyedek. A legkisebb szomatikus sejtszámot azok az egyedek produkálták, amelyek magas, illetve rendkívül magas minősítést kaptak. A tőgymélység esetében ha a tőgyalap a csánk alatt illetve a csánkkal egy szintben van, a szomatikus sejtszám a legmagasabb, 366–454 ezer között alakult az átlag. Abban az esetben, ha a tőgyalap a csánk felett 5, illetve 7,5 cm-rel helyezkedik el a szomatikus sejtszám csökken, az átlag 300 ezer körül alakul. Ha a távolság tovább nő lényegesen csökken a sejtszám (170-235 ezer).
Bimbóhelyeződés tekintetében az egyes bírálati kategóriák között lényeges eltérés nincs, 320 és 342 ezer között változott az átlagos sejtszám, de a legjobb átlagokat a legmélyebben, illetve a belül helyeződő tőgybimbó helyeződéskor kaptuk.
A tőgyfüggesztés csak közvetve befolyásolja a szomatikus sejtszámot, mert a tőgy gyenge központi függesztőszalagjainak következménye lehet az, hogy a tőgy és a tőgybimbók helyeződése szélessé válik, ennek következtében már nagyobb lehet a sejtszám.
A cikk meghatározott terjedelme nem teszi lehetővé a részletesebb elemzést, ha olvasóinkat részletesebben érdekli a téma, kutatótársaimmal szívesen állunk a rendelkezésükre.
Dr. habil. Báder Ernő
egyetemi tanár, Nyugat-Magyarországi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar – Szarvasmarha- és Juhtenyésztési Tanszék
Címlapkép: Getty Images
