A vírusok elleni védekezés és az általuk okozott kár mérséklésének lehetőségét régóta vizsgálják. A választható védekezési módszerek szempontjából meghatározó, hogy ha a vírus bejut a fogékony gazda sejtjébe, szántóföldi körülmények között már semmilyen eszköz sem áll rendelkezésünkre annak megakadályozására, hogy a növényben felszaporodjon és megbetegítse azt. Ezért a védekezésnek két lehetősége van: ● a vírus növényi sejtbe jutásának megakadályozása (infekció-profilaxis) és ● vírusrezisztens fajták előállítása: (rezisztenciára nemesítés). A vírusok elleni rezisztenciára nemesítés világszerte erősödő törekvés, külföldi fajták között is egyre több, olyan található, amely a legfontosabb vírusbetegségekkel szemben az elmúlt évtizedekben termesztett, de szerencsére visszaszorulóban lévő fajtáknál rezisztensebb. A vírusok terjedése számára kedvező magyarországi ökológiai feltételek miatt a hazai rezisztencia-nemesítés több évtizedes múltra tekint vissza és kiváló eredményeket ért el. A hazai fajták immunisak a PVY-nal szemben (mesterségesen sem fertőzhetők) és magas szintû rezisztenciával rendelkeznek a PLRV-vel szemben (ez ellen a vírus ellen nem ismert immunitás). Vírusrezisztenciájuk következtében ezek a fajták több évig termeszthetők jelentős terméscsökkenés nélkül. Más betegségekkel szembeni ellenállóságuk és kiváló étkezési minőségük elismerése, hogy kettő közülük az EU fajtalistájára is felkerült (az egyik biotermesztésre ajánlott fajtaként is). A vetőburgonya szaporításban vírusrezisztens fajták esetén sem nélkülözhető a védekezés másik formája, amelynek legfontosabb elemei közé tartozik a fertőzési forrástól mentes környezet; a virológiailag megbízható módon ellenőrzött egészséges szaporítóanyag ültetése; a levéltetvek elleni folyamatos és hatékony védekezés; a levéltetû előrejelzésen alapuló, idejében és tökéletesen elvégzett szártalanítás. Mivel a vetőburgonya biológiai értékét (termőképességét) elsősorban annak virológiai állapota határozza meg, valamennyi burgonyatermesztő számára fontos a garantált minőségû, fémzárolt vetőburgonya ültetése. Sajnos Magyarországon ma az 50-60.000 hektáros burgonya termőterület alig több, mint 20 %-ára ültetnek ellenőrzött, fémzárolt vetőburgonyát. Az összes többi területre gyakorlatilag 100 %-os vírusfertőzöttségû, erősen csökkent termőképességû „vetőburgonyát” ültetnek. Ennek az egyik következménye a jelentős mennyiségû vírusforrás jelenléte a burgonya területek környezetében, amely társulva a korai levéltetûrajzással erős fertőzési nyomást, és a fogékony fajták szaporítótábláinak magas vírusfertőzöttségét eredményezi a betakarítás időpontjára szinte minden évben. A jelenlegi korszerûtlen és módosításra szoruló hazai szabványelőírások - a PVY legelterjedtebb törzsei által okozott tünetek figyelmen kívül hagyása a minősítés során - nem mindig jelentik a fémzárolt vetőburgonya kedvező virológiai állapotát. Ez azért is figyelemre méltó, mert a vírusfertőzés nem csak a termőképességet csökkenti, hanem más kedvezőtlen hatásokkal (stresszekkel) szemben is fokozottan érzékennyé teszi a növényt. Ilyen kedvezőtlen hatások (szárazság, magas hőmérséklet, más károsítók kártétele) hazai körülmények között a tenyészidőszakban gyakran érik a burgonyát. Ennek ellenére a burgonyatermesztő számára adható legfontosabb tanács, hogy bármely fajtából virológiailag ellenőrzött, fémzárolt vetőburgonyát ültessen. A termésátlagok növelésének, a költségek csökkentésének és a gazdaságos burgonyatermesztésnek a garanciáját azonban csak a jelenleg elterjedteknél rezisztensebb fajták termesztése jelentheti.
Wolf István
Veszprémi Egyetem
Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar
Regionális Burgonyakutatási Központ
Címlapkép: Getty Images
