Az aratási időpont eldöntésénél a legfontosabb tényező a búzaszemek érettségi állapota. A tápanyagok beépülése a búzaszembe a viaszérés (Feekes 19) végéig tart. Tehát a szemben a tápanyag-felhalmozódás csak akkor áll le, amikor annak nedvességtartalma 20% körül van. Az érés további szakaszában a szembe már nem épül be tápanyag, csupán a szemen belül mennek végbe átalakulások és a teljesérés állapota (Feekes 20) 13-14%-os nedvességtartalomnál következik be.
Több szerző vizsgálatai szerint viszont az optimálisnál korábbi betakarítás termésveszteséggel jár. A nemzetközi és hazai irodalomból jól ismert, hogy eltérő ökológiai adottságok mellett más és más időpontot határoznak meg az optimális betakarítási időpontnak. Hazánkban korábban az volt a nézet, hogy mihelyt lehet aratni kell a gabonákat, hiszen cséplésig a kepékben (kévékből rakott keresztek) és az asztagban (kévékből a cséplés helyén rakott kazal) van elég idő az utóérésre. A korszerû búzafajták (jó állóképesség, nem törik a kalász) elterjedésével nem helyeztek a gazdák olyan súlyt az aratás időbeni elvégzésére, mint korábban. Általánosságban a szakirodalomban ugyan leírták a megkésett betakarítás kedvezőtlen hatását, de konkrét eredményeket nem közölnek. Négy évig két fajtával vizsgáltuk a betakarítási időpont hatását a búza termésmennyiségére és minőségére. A vizsgálati évekből a betakarítási időszak alatt egy az átlagosnál csapadékosabb, három viszont átlagos évnek számított.
A víztartalom elvesztése az érés folyamán gyakorlatilag a csapadékosabb és a szárazabb években hasonlóan történt. A szem komoly visszaned­vesedését, még csapadékosabb betakarítási időszak alatt sem tapasztaltuk. Ezen eredmények arra engednek következtetni, hogy a teljesérés elérése után alapvetően csak a szemtermést körülvevő képletek és a szem külső felülete nedvesedik vissza. Az ezerszemtömege a teljesérés elérése után már lényegesen nem változott, de a késői betakarítás hatására kismértékben csökkent. A hektolitertömeg és a sûrûség hasonló tendenciát mutatott, de csapadékos időjárás esetén a csökkenés erőteljes volt.
A fizikai mutatóknál jelentkező csökkenés mellett a minőségi mutatókban bekövetkező változás sokkal nagyobb mértékû volt. A legjobb értékeket teljeséréskor mutatta a fehérje-, nedvessikér-tartalom és a farinográf értékszám, valamint a Zeleny-szám. A teljesérést követően a késői betakarítási időpont hatására különösen a csapadékos betakarítási időben erőteljes csökkenés következett be. A csökkenés a minőségi mutatókban hasonló jellegû volt, mint a fehérjetartalmakban.
A szemenkénti fehérjetartalom a teljesérés eléréséig egyértelmû növekedést mutat, majd csökken, a csökkenés mértéke különösen a csapadékos betakarítási időszakban jelentős.
A kalászosgabonák betakarítását a teljesérés elején kezdjük, amikor a szem víztartalma 16-17% körül van, annak ellenére, hogy a kombájnnal ennél nagyobb víztartalmú szem is aratható, de akkor mesterséges szárítás szükséges. A betakarítás egyik fontos követelménye, hogy a szemveszteség 4% alatt maradjon. A veszteség csak akkor tartható a kívánt szinten, ha a kombájnt megfelelő körültekintéssel állítjuk be.
A motolla akkor dolgozik megfelelően, ha fordulata arányos a haladási sebességgel. Gyorsabb haladáskor növelni kell a motolla fordulatát is. A motollát úgy kell beállítani, hogy a gabonával párhuzamosan ereszkedjen az állomány közé és a talajtól kétharmad részre támassza meg a növényt. A dob fordulatát és a dobkosár nyílását úgy válasszuk meg, hogy a cséplés tökéletes legyen. Hiányos csépléskor a dob fordulatát növelni, a cséplőrést pedig szûkíteni kell. Nem teljes cséplést okozhat a szem nagy tömegû áramlása. Ezt a menetsebesség csökkentésével tudjuk módo­sítani. Célravezetőbb azonban ilyen esetben a nagy áteresztőképességû kombájn használata. A jelenlegi termésszinten a kombájn áteresztőké­pességének legalább 6-12 kg/s közti értékûnek kell lennie.
A kombájn munkájának gyors ellenőrzésekor elegendő a talajon lévő szemveszteség megállapítása és a cséplés minőségének vizsgálata, valamint a törek és a szalma szemmentességének ellenőrzése. A korszerû kombájnokon a törek szemmentességét a vetésellenőrző monitorhoz hasonlóan mûködő szemveszteségjelző kíséri figyelemmel. Ennek helyes beállítására nagy gondot fordítsunk. Abban az esetben, ha a talajon sok a visszamaradt szem, elsősorban a motolla és a szelelő munkáját, illetve a kombájnon levő szerkezetek tömí­tését vizsgáljuk meg. A szalmában és a törekben található nagyarányú szemveszteséget leggyakrabban a tisztítószerkezet helytelen beállítása vagy eltömődése okozza, de előfordulhat az is, hogy az áthaladó nagy mennyiségû anyagot a tisztítómû nem tudja feldolgozni.
A cséplési minőség elégtelenségét (kalászok vagy kalászrészek távoznak csépeletlenül a szalmával) a dob fordulatának (a fordulat növelése) és a dobkosárnak a helyes beállításával (a cséplőrés szûkítése) tudjuk kiküszöbölni. Hasonlóan csökkenthetjük a törött szemek részarányát is ellentétes beállítással.
Ragasits István