Az atkakártevők növény-egészségügyi jelentősége a szőlőültetvényekben A szőlő lombozatára a gombabetegségek mellett az atkák kártétele jelenti a legnagyobb veszélyt! A szőlőt károsító atkák közül kiemelkedő ökonómiai jelentőséggel bírnak a négylábú atkák. Kártételükkel legsúlyosabban a fakadó szőlőt veszélyeztetik. A magyarországi szőlőültetvényekben leggyakrabban előforduló és legnagyobb károkat okozó faj a szőlő - levélatka (Calepitrimerus vitis). Gyakoriság tekintetében a szőlő - gubacsatka (Colomerus vitis) követi, melynek három kártételi tünete ismert : a gubacsosodás - „erinózis”, a levélsodródás és a rügykártétel. A nyolclábú atkák közül a helyenként és időnként felszaporodó piros gyümölcsfa -takácsatka (Panonychus ulmi), és nyáron a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) súlyos károkat okozhat.
Potenciális kártételüktől mégsem kell tartani a termelőknek, mert a növényvédelmi gyakorlat rendelkezik azokkal a módszerekkel és eszközökkel, amelyek a védekezés szükségességének megítélésében, illetve az indokolt védekezés időzítésének optimalizálásában támpontul szolgálnak. A megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomások már az 1980-as évektől kezdve rendszeresen felvállalják a szőlőültetvények atkapopulációinak felmérését a szőlő nyugalmi állapotában. A termelőktől ültetvényenként 10 helyről (átlós irányba haladva a megszedésnél!) kérnek be egy-egy csapos vesszőt vizsgálatra. A vizsgálat laboratóriumban sztereo mikroszkóp alatt direkt módszerrel történik. (Vegetációban pedig a kék színû szigetelőszalagos módszerrel győződhetünk meg az atkák vándorlásának irányáról, illetve a betelelés kezdetéről.)
1WÜvel a termelők időben értesülnek az atkák várható kártételéről, van idejük felkészülni a védekezésre. Az atkafauna ültetvényszintû ismerete pedig egyféle támpontja az integrált növényvédelem gyakorlati megvalósításának. Az atkák elleni környezetkímélő integrált védekezés stratégiája:
Alapeleme az előrejelzés.
Csak kárküszöb feletti egyedszámnál védekezzünk (kivételt képez a szaporítóanyag termesztés). A védekezés értékmentő legyen, nem kell a kártevő teljes kiirtására törekedni (az alacsony egyedszám nincs hatással a termésre és a tőke életerej ére). A védekezés stratégiájának fontos elemei a hasznos élő szervezetek (elterjedésük ültetvényszintû-, és biológiájuk pontos ismerete szükséges ahhoz, hogy populáció szabályozó képességüket kihasználhassuk). A szőlőültetvényekben a nagy fajgazdagságú agroökoszisztéma fenntartása a cél, amely csak környezetbarát hatóanyagok alkalmazása mellett valósítható meg.
Mikor védekezzünk az atkák ellen?
A szőlő-levélatka elleni védekezést kifejezetten erős fertőzöttség esetén célszerû minél előbb elvégezni - gyapotos stádiumban, rügyfakadáskor (EPPO, Baggiolini: B-C stádium) -, amikor a permetlével a telelő adultakat már el tudjuk érni. Kárküszöb feletti, de enyhébb fertőzések esetén kisleveles állapotban permetezzünk. Ekkor már a csapon telelő egyedek is előjöttek és elpusztíthatók. Előfordulhat, hogy tavasszal nem indokolt a védekezés, viszont az atkák számára rendkívül kedvező ökológiai körülmények miatt júniusra megerősödik a populáció, és ilyenkor válik szükségessé a védekezés. Ennek az állapotnak a bekövetkeztéről a kártételi tünetek árulkodnak. Végül a kárküszöb feletti, betelelést kivédő nyárvégi védekezésre is gyakran sor kerülhet.
A szőlő-gubacsatka ellen a legcélravezetőbb az lenne, ha a telelő adultakat a tojásrakás előtt sikerülne elpusztítani. A tünetek megjelenése után ugyanis már csökkent hatással kell számolni, mivel a szöszösödés elzárja a kártevőt a permetlével való érintkezéstől.
A piros gyümölcsfa-takácsatka ellen rügyfakadástól kisleveles állapotig javasolt, szükség esetén pedig nyáron, a téli tojások lerakásának megkezdése előtt kell védekezni. Nyár elején a közönséges takácsatka ellen is szükségessé válhat védekezés egy-egy megkésett gyomirtás után. A Flumite 200 SC környezetbarát atkaölő permetezőszer alkalmazásának tapasztalatai az atkák telelésvizsgálatakor Állomásunk biológiai laboratóriuma 2000. tavaszán 86 ültetvényben vizsgálta meg a gazdák által behozott minták alapján az atkafertőzöttség mértékét, és a ragadozó atkák előfordulását. A 86 ültetvényből 12 ültetvényben (~ 14 %) a megszokottól jóval magasabb egyedszámban volt kimutatható Phytoseiidae családba tartozó atka. Az atkák preparálása és határozása után egyértelmûvé vált, hogy valamennyi egyed Typhlodromus pyri. Az ültetvények tulajdonosait a vizsgálat eredményéről mindig írásban értesítjük, és a szükséges védekezés mikéntjének megbeszélésére is lehetőséget biztosítunk. A 12 ültetvény tulajdonosainak megkeresésekor kiderült, hogy valamennyi ültetvényben használták a Flumite 200 SC szelektív atkaölő szert 1999-ben. Közülük 7 ültetvényben a tavaszi időszakban, 2 ültetvényben nyáron, 3 ültetvényben pedig kétszer: tavasszal és július végén is. A vizsgálatok számszerû eredményei bizonyítják a Flumite 200 SC kiváló akaricid hatását a szőlő - levélatka és a szőlő - gubacsatka ellen. A vizsgálati mintákkal behozott Typhlodromus pyri magas egyedszáma pedig a készítmény predátor / fitofág atka szelektivitását bizonyítja! Az ültetvényekben történő védekezés időpontjai (05.06., 05.13., 06.08., 05.05. + 07.28.) voltak, amelyekből a vegyes fejlődési alakokból álló populációk elleni alkalmazhatóságra következtethetünk! Ez a tény a felhasználás időpontjának rugalmas megválasztását teszi lehetővé. Mivel 9 ültetvényben egyetlen védekezés elhárította a kártételt, nem lehet kétséges a Flumite 200 SC hosszú hatástartama sem. Az olaszliszkai ültetvényekben két védekezés (első: május eleje; második: július vége!) után is olyan egyedszámban telelt be Typhlodromus pyri, amelynek a fitofág populációt szabályozó tevékenységére számítani lehetett. A számszerû adatok és a gyakorlati tapasztalatok alapján a Flumite 200 SC engedélyezett dózisa a Typhlodromus pyri ragadozó atkára közömbös mellékhatású. A 2000. évi telelés-vizsgálatokban az ültetvények fertőzöttségének szintjét a fertőzött rügyek % - a és az egy rügyre eső betelelt atkák egyedszáma alapján határoztuk meg. A fertőzöttség szintje telelés-vizsgálatkor nem indokolta a tavaszi védekezést, mivel a fakadáskori súlyos kártétel a betelelt Typhlodromus pyri egyedszámának ismeretében a Flumite 200 SC-vel kezelt ültetvényekben nem volt várható!
A tapasztalatok összegzése
• Az engedélyezett dózisban (0,4-0,5 1/ha) biztos hatékonyságot nyújtott a megvizsgált ültetvényekben kárküszöb felett előforduló szőlő-levélatka és szőlő-gubacsatka ellen.
. A vizsgált ültetvényekben a Typhlodromus pyri ragadozó atkára közömbös mellékhatásúnak bizonyult. . Vegyes fejlődési alakokból álló populáció ellen is alkalmazható, felhasználási időpontjának megválaszthatósága ezáltal rugalmas.
. A Flumite 200 SC atkaölő permetezőszer a védekezések közreadott eredményei alapján az integrált növényvédelem igényeinek megfelel. Szabadforgalmú, és az integrált technológiában való alkalmazhatóság szerint zöld készítmény. Javasolt növényvédelmi technológia
A készítmény kontakt hatásmóddal, és transzlamináris (mélyhatású) tulajdonságokkal rendelkezik. Az atkák valamennyi fejlődési alakja ellen hatásos. A levél szívogatása során a felszívott hatóanyag a lárvák fejlődését gátolja, a nőstény atkák terméketlen peterakását, a tojásprodukció csökkenését okozza. A szőlő-levélatka, szőlő-gubacsatka, piros gyümölcsfa-takácsatka és közönséges takácsatka ellen a kezeléseket a kártételi veszélyhelyzet ismeretében (előrejelzésre alapozva) kell elvégezni tavasszal 2-3 kisleveles állapotban, és nyáron a felszaporodás kezdetén. Kettőnél több védekezés egy szezonban a rezisztencia elkerülése miatt nem ajánlatos. Az atkák mikroszkopikus mérete tökéletes kijuttatástechnikát követel meg!
Szendrey Lászlóné
Címlapkép: Getty Images
