A mirigysejtekben a tej nagy molekulájú komponensei menbrán alkotta hólyagocskákban, vezikulumokban halmozódnak fel A tej alkotórészei különböző nagyságú vezikulumokban gyûlnek össze. A zsírcseppecskéket tartalmazó hólyagocskák nagyobb méretûek, ezért ezek kijutása a sejtből vontatottabb mint a fehérjét és cukrot tartalmazó vezikulumoké, amelyek még a tekintélyes tejnyomás esetén is könnyen kiürülnek a hámsejtekből, így válik zsírdússá a „tej vége”. A végkamrában előbb képződik a zsír, mert ehhez az kell, hogy a tejnyomás kicsi legyen, ez viszont a fejést követő időben van. Ennek ellenére a fejés elején azért alacsonyabb a zsírtartalom, mert a zsírgolyócskák leragadnak a tejutak öbleinek sarkában, ahonnan csak erőteljes vákuum, mechanikai hatására haladnak a tejmedence felé. A tőgy felépítése röviden a következő. (1 ábra Kállai nyomán) A tejmirigy parenchimáját csöves-bogyós végkamrák(1) alveoluszok és kisebb tejutak (3) alkotják, falukat egy rétegben helyeződő mirigyhámsejtek képezik. A tejmirigyben 20-100 milliárd alveolusz van, kb. 200 alveolusz képez egy-egy mûködési egységet, egyetlen közös kijárattal. Az alveoluszokat - mint egy labdát markoló kéz- kosársejtek (2) veszik körül. A kosársejtek összehúzódásra képesek. A kisebb tejelvezető utak (3) körül is vannak ilyen sejtek (4), de ezek hosszanti lefutásúak.
A végkamrákat és tejelvezető csatornácskákat is dús kapilláris érhálózat veszi körül. A tejmirigyben a véráramlás igen lassú, ennek köszönhető, hogy a vérből az odaszállított alkotórészek „átépüljenek” sajátos tejalkotórészekké. A tejmirigy vénái 50-100-szor dúsabbak, mint az artériái, emellett a vénás vérnyomás is lecsökken. 1 liter tej képződéséhez 500 liter vérnek kell a tőgyön átáramolni, ez 40-50 literes napi tejmennyiségnél több tízezer liter vért jelent.
A nagy tejutak (5) a tejmedencébe torkolnak, és a simaizom elemek zárógyûrût (6) alkotnak, melynek az a feladata, hogy csak akkor nyíljon meg, ha a medencében lévő 300-500 ml tejet már kifejték. A tejmedencének két része van, egyik a mirigytesti (7), a másik a tőgybimbói rész (9), a kettő határát alkotja vénás gyûrû (8), ide torkolnak a tőgybimbó vénái. A tőgybimbó vénái dús öbölrendszerré szövődnek. Hasonló vénás szövedék kíséri a nagy tejutakat és a tejmedencét. A tejleadáskor nagy szerepük van, mert vértől feszülté váló vénák „állványozzák fel” a tejelvezető utakat, ezáltal a tej könnyebben jut a tejmedencébe. A tejmedence a bimbócsatornával (10) nyílik a külvilágra. A bimbócsatorna nyálkahártyáját simaizom-elemek (11) vonják ráncokba, és olyan többrétegû elszarusodó hám béleli, melynek állandó „korpázása” hátráltathatja a mikroorganizmusok bejutását tejmedencébe. A tőgybimbó bőre jelentősen eltér mirigytest bőrétől. A bimbó bőrében számos tapintó, meleg-, hideg- és fájdalomérző receptor található, amelyek a tejleadás, tejbelövelés reflexének idegvégtestecskéi. A tőgybimbó bőre szőr és mirigymentes, ezért kell tőgybimbót ápolni. A tőgy sematikus felépítésének ismertetése után nézzük meg a tejleadás mechanizmusát.
A tejleadás egy idegi és egy hormonális pályából áll. A szopás, a szakszerû tőgyelőkészítés a fejés ingerére a tőgy bőrében, de elsősorban a tőgybimbóban lévő érzőideg-végződések ingerületbe jönnek, ezek az ingerületek idegi úton eljutnak a hipotalamuszba, az pedig a hipofizisben megindítja oxitocin leadását, az ott raktározott oxitocin mennyiség vérpályába kerülését. A tejbeáramlás valójában a szopás, a fejés előtt megkezdődik már feltételes reflexek hatására. A feltételes reflexek azokból a ingerekből alakulnak ki amelyek minden nap hatnak a tehénre (a gondozó hangja, fejőgép zaja, a fejést megelőző etetés, felhajtás a fejőházba stb). A tejmedence már a tőgyre közvetlenül ható ingerek előtt megtelik tejjel. A dinamikus sztereotipek és a ritmikus masszázs hatása alatt a vénás öblök hálózatából álló „tömlőállványzat” telítődik vérrel. A tejmirigy „merevedőteste” duzzadásig telik vérrel ezáltal megnyílnak a tejelvezető utak lehetővé téve a még az alveoluszokban lévő tej eljutását a tejmedencéig. Az alveoluszokban lévő tej, csak az oxitocin hormon hatására ürülhet ki. Az oxitocin hatására a kosársejtek összehúzódnak, az alveoluszokból kipréselik a tejet, emellett tejcsatornácskákat hosszanti irányban körbevevő simaizmokat összehúzzák, ezáltal a tejcsatornácskákat megrövidítik, kitágítják, így a tej a nagy tejutakba kerül, majd a tejmedencébe. A folyamat csak hormon hatására következhet be. Az oxitocin hatása 7-10 percig tart, ennyi idő alatt kell kifejni a tehenet. A tejmedencéből már mechanikus vákuumos úton kinyerhető a tej. A szakszerû tőgyelőkészítés feladata, hogy komplex nagyhatású ingert biztosítson az oxitocin mobilizációhoz. A jó tőgyelőkészítés ne tartson egy percnél tovább, mert kevesebb idő marad az oxitocin kedvező hatására. A tőgyelőkészítés magába foglalja az első tejsugarak kifejését, az ingeren kívül, egyúttal ellenőrizzük tőgy egészségügyi állapotát is. A tőgy tisztáságának függvénye, hogy alkalmazunk tőgymosást vagy sem, ha igen csak tőgymeleg vízzel. A tőgymasszázs mint inger vitathatatlan, de nagy létszámú állományok fejése esetén az automatika (stimuláló fejési mód ) átveszi ezt a fejési folyamatot. A tőgymosás esetén a tőgy szárazra törlése egyben inger, egyben a higiénikus fejés feltétele is. Ha a tejmirigy „merevedése alatt” megzavarjuk az állatot (fájdalom, ijedség stb) a tehén „visszatartja” a tejet. A vészreakció szintén idegi úton jut el a központi idegrendszerbe és a válasz hormonális, a tőgy szöveteiben az idegrostok mentén felhalmozott adrenalin a helyszínen azonnal felszabadul és gátolja az oxitocin hatását. Ha a tehenet a fejés ideje alatt zavarják meg, akkor is csökken a tejleadás, mivel az oxitocinszint már csökkenőben van, gyakorlatban ezt „tejvisszaszívásnak” nevezik. Mesterségesen adagolt oxitocinnal minkét esetben a tejleadást meg lehet újra indítani. A jó fejő a „környezetéből” származó dühét nem a teheneken vezeti le, hanem kellemes környezetet és ingereket biztosít tehenei számára, hogy kellemes „emlékkel” várja a következő fejést.
A szerzőnél a felhasznált irodalom rendelkezésre áll.
Címlapkép: Getty Images
