A prestarterek „hozamát” vagyis azt hogy mennyit érnek, mennyire volt zökkenőmentes az állomány átállása és mekkora tömeggyarapodást értek el - nehéz egészen pontos számokkal mérnünk. Amit tudunk az a malac születéskori, 21 napos és választáskori súlya, az elfogyasztott malactápszer(ek) mennyisége, valamint az alomra vonatkozó egyéb adatok. Amit nem tudunk pontos számokkal mérni minden esetben - és emiatt nehéz az összehasonlítás - a koca tejtermelő képessége és malacnevelő kézsége. Tehát a malac életének első időszaka takarmányozástani szemszögből egy komplex jelenség, mivel szorosan összefügg a koca takarmányozása, genetikai képessége és a technológiai háttér a malacok első hónapjával. Éppen ezért nehéz megmondani egy prestarter etetési kísérletről ha csak néhány alom esetében állították be azt, hogy milyen eredményeket produkál. Sokszor egy gyengébb prestarter egy jól eltalált gyógyszerezéssel többet hoz, mint egy kiváló prestarter egy az állományra rezisztens gyógyszerrel. Szükséges még említést tennem egy nagyon fontos tényezőről ebben az időszakban, a gondozó munkájáról. A malacokkal való bánásmód rendkívül nagy figyelmet, türelmet, alaposságot és hozzáértést igényel. Erre a munkára a legalkalmasabb a női munkaerő, és az esetek többségében ezt is alkalmazzák. A prestarterek a legdrágább takarmányok (áruk 130-300Ft/kg+ÁFA), tehát a szóródás és pazarlás nem megengedhető. A malacok szilárd takarmányhoz szoktatása kényes feladat, mivel a malacok először csak ismerkednek a táppal, belenyalnak, turkálják, rágcsálják, kóstolgatják. A malactápszerek viszont a nyál és nedvesség hatására elkezdenek megerjedni, vagyis megsavanyodnak. Ezt az állat nem szívesen veszi fel, illetve ha fel is veszi emésztési problémákhoz vezethet. A vályúkat emiatt gyakran kell tisztítani, kiszedni az elázott tápokat, amely ha a dolgozó nem megfelelő, akár tetemes mennyiség is lehet. Erről azért kellett szót ejtenem, mert amikor azt nézzük hogy 21 napos korig 1 vagy 1,5 kg tápot fogyasztott az állat, és ezzel egy bizonyos testtömeget ért el, akkor soha ne feledjük azt, hogy ennek akár a fele szemétben is végezhette. A malacok takarmányozása szempontjából az első hónapot 3 részre oszthatjuk. 0-10.nap közötti időszak: a malac ebben az időszakban nem vagy csak egészen minimális mennyiségû malactápszert fogyaszt, és ha az állatok elé is van téve a takarmány, a pazarlás nagy mértékû.
10-20.nap közötti időszak. az állatok előtt ebben az időszakban mindenképp legyen jelen szilárd takarmány, bár a fogyasztás csekély, és a szóródás nagy. Sokan ajánlják ebben az időszakban a kétfázisú prestarter első fázisát, amely magas ára miatt még a magas beltartalmi paraméterei és a jobb eredmények ellenére sem mindenhol használatosak (hiszen jogosan mondja a termelő hogy minek költsek annyit a malacaim testtömeg-gyarapodásának maximalizálására, amikor a későbbi fázisokban nem tudom biztosítani azokat a feltételeket hogy ezen tulajdonságát az állat végig maximálisan kihasználja).
20-28.nap közötti időszak: ekkor a malacok már mérhető mennyiséget fogyasztanak vagy az egyfázisú prestarterből, vagy a kétfázisú tápsor második fázisából. Szakmai berkekben úgy mondják hogy a malacot akkor lehet leválasztani, ha legalább annyi szilárd takarmányt fogyaszt, amely fedezi a létfenntartó takarmányhányadát. A prestarterrel szemben az alábbi követelményeket támasztjuk:
Legyen a malac számára könnyen felvehető (3mm-es granulátum), ízletes készítmény (különböző aromák) Tartalmazza az állat létfenntartásához és fejlődéséhez szükséges táplálóanyagokat (erre később részletesen is rátérek) Biztosítsa a malac szilárd takarmányra való átállását (különböző szilárd tejfrakciók) Gátolja meg az esetleges emésztési problémákat (savanyítók és enzimek), és előzze meg az emésztőrendszeri betegségek kialakulását (gyógyszerek preventív célra való bekeverése) A prestarterek a sertéstápsorok legdrágább fajtái, amelyet a takarmányosok késztápként hoznak forgalomba, általában 3mm-es granulált formában. Az etetni kívánt tápok fázisainak számát és beltartalmi mutatóit minden esetben beszéljük meg a szakemberrel, mert hiába használunk belőlük keveset, mégis az áruk magas. Egy jó gazdálkodó pedig minden esetben megnézi hogy mire költi a pénzét. A legújabb kutatások arra hajlanak, hogy a fiatal malac részére biztosított túlzott fehérjebevitel a gyors és rossz hatékonyságú bomlás miatt ugyanolyan káros lehet mint az alacsony szint. A jelenlegi korszerû egyfázisú prestarterek fehérjetartalma nem haladja meg a 20%-ot. A magas aminosav szinteket szintetikus aminosavakkal oldják meg, amellyel tökéletesen helyettesíthető az állati vagy növényi fehérje egy része.
A receptúrák készítőinek a következő feltételeknek kell megfelelniük amikor egyfázisú prestartert állítanak össze:
táblázat
Az energia és a zsírtartalom szorosan összefügg, mivel az energia bevitel 50%-a zsírból származik. Ezt kétféle módon tudjuk megoldani, vagy növényi olajok használatával (leggyakrabban full fat szójababbal), vagy állati zsiradékokkal (zsírporok), vagy a kettő kombinációjával. Az energiatartalom növelésének másik lehetősége a szénhidrátokban rejlik, ezt legnagyobb mértékben a gabonákkal visszük be az állati szervezetbe. Sokan esküsznek a feltárt (pl. puffasztott) gabonák alkalmazására, az általam tanulmányozott külföldi szakirodalmak nem minden esetben igazolták ennek szükségességét. A másik kiváló szénhidrátforrás a cukor, amely növeli az energiatartalmat, és javítja az ízhatást, emiatt a prestarterekben előszeretettel alkalmazzák. A következő fontos alkotóelem a különböző tejkészítmények, amelyek lehetnek teljes tejporok, sovány illetve zsíros savóporok. Céljuk az ízhatás mellett a malac tökéletesebb emésztését elősegíteni mesterségesen bejuttatott tej alkotórészekkel, ezáltal téve zökkenőmentesebbé és gyorsabbá az átállást. A fehérjetartalmat kétféle alapanyagtörzsből tudjuk bevinni az állati szervezetbe, a növényi illetve az állati fehérjék révén. Mára az állati fehérje fogalma leegyszerûsödött a hallisztre, míg a növényi fehérjék kizárólag a szójadarára szorítkoznak. A szükséges aminosav szintek biztosítása miatt a receptúrák készítői szintetikus aminosavakat is használnak a fehérjehordozók mellett, mégpedig egyre nagyobb mértékben mivel a prestarter piacon jelenleg „aminosav hisztéria” dúl a termelők körében, mindenki minél magasabb szinteket szeretne látni, de gyakran az állományuk genetikai szintje nem ezt tartaná optimálisnak.
Remélem az olvasó ezen írásom segítségével egy kis betekintést nyert a prestarterek „rejtélyes” világába, de az alapelv mindenki számára azonos kell hogy legyen, olyan tápot etessünk állatainkkal amelyek a legnagyobb hozamot a leggazdaságosabban biztosítják.
Muzsek András