a Pannon fehér (Kaposvári Egyetem) és a Debreceni fehér (Juráskó Bt) és négy hibrid:
a Hycole (Leporex Kft) a Hy-plus medium (Bácska Rt) a Hy-19 capitale (Olivia Kft) és a ZIKA (Sándor Ferenc) tartozik abba a körbe, amelyek után a fenti támogatás igényelhető.
Természetesen saját állományáról (fajtájáról) mindenki a legjobbat szereti mondani, ugyanakkor jó lenne objektív adatokkal szolgálni a termelőknek. Mivel egyidőben, azonos körülmények között ritkán szoktak fajtaösszehasonlítást végezni, ezért ilyen információval nem tudunk szolgálni.
Hibridek
A hibridekről elég sok cikk jelenik meg külföldön, így az azokban közölt adatok némi összehasonlítási alapul szolgálhatnak.
1. táblázatban az elmúlt néhány évben megjelent irodalmi adatokat foglaltuk össze. Legtöbb cikk (15) a Hy-plus hibridről közölt eredményeket, de szép számmal találtunk (elsősorban német) közleményt a Zika hibridről is.
Első ránézésre megállapítható, hogy nincs lényeges kölönbség a legismertebb hibridek átlagos teljesítménye között. Látható ugyanakkor, hogy a francia nemesítők igen komoly súlyt helyeznek az alomnépesség növelésére, a legjobb állományoktól 10 körüli alomlétszám várható. Ugyanakkor a Zika nemesítője bevallja, hogy nem is törekszik az alomnépesség növelésére (az anyanyúl nevelőképessége nem korlátlan), fontosabbnak tartja az intenzív szaporításra való hajlamra történő szelekciót. Egy Franciaországban néhány éve végzett kísérlet is bizonyította (ami a közölt adatokból is látható), hogy a Zika apai vonala az egyik legjobb, igen gyors növekedés várható tőlük.
A legtöbb hibridnyulat forgalmazó cég ugyanahhoz a szülőpár anyanyúlhoz több (leggyakrabban négy szülőpár) apai vonalat kínál. A termelők a tenyésztési/termelési céltól függően választhatnak közülük. Az ajánlat mindegyik hibrid esetében hasonló: nagytestû, standard vagy szines (ezüst vagy vörös) apai vonal. A nagytestû bakot azokra a helyekre (országokba) ajánlják, ahol nagyobb (2,5 kg fölötti) vágósúly elérésére törekednek. Francia- vagy Spanyolországban, ahol 2,3-2,4; illetve 1,8-2,0 kg az átlagos vágósúly, a standard apai vonal felel meg legjobban. Új igényként jelenik meg a szines (ún. label) végtermék előállítása, amelyhez leggyakrabban champagni ezüst vagy burgundi vörös baknyulat ajánlanak.
Az OMMI 1999-ben közölt összehasonlító vizsgálati adatokat az akkor elfogadott hibridekről. Mivel a vizsgálatot minden tenyésztő cég saját telepén, az ott etetett takarmánnyal végezte, az abban az időben nevelt Pannon fehér nyulaink adataival kiegészítettük a
Az OMMI teljesítményvizsgálatban szerepelt hibrid és a fajtatiszta Pannon fehér növendéknyulak hízlalási eredménye
(Bleyerné, 1999.)
2. táblázatot.
Célunk nem annak bizonyítása volt, hogy a Pannon fehér nyúl jobb lenne, mint a hibridek, hanem azt szerettük volna igazolni, hogy a fajtatiszta intenzív állományok hasonló hízlalási teljesítményre képesek, mint a hibridek.
Ezt elméletileg alátámasztja az, hogy a hibridizáció fő célja a szaporaság és a nevelőképesség javítása, ezekben a gyengén öröklődő tulajdonságokban minél nagyobb heterózis elérése. Ezt az elvárást, amint az 1. táblázat adatai is igazolják, a hibrid szülőpár anyai vonalai teljesítik. A viszonylag kisebb termetû hibrid anyanyulakat nagyobb testû apai állománnyal kell pároztatni, hogy a végtermék hízónyulak jó súlygyarapodást érjenek el. Az intenzív fajtatiszta állományok viszont ugyanilyen növekedési teljesítményre képesek.
Pannon fehér és Debreceni fehér
A két fajta termeléséről a tenyésztők által közzétett adatok tájékoztatnak
A Pannon fehér és a Debreceni fehér termelése
(tenyésztő szervezetek tájékoztatója szerint)
3. táblázat. Nem szeretném a két fajtát összehasonlítani, mivel a Pannon fehér nemesítőjeként természetesen elfogult vagyok.
Új lehetőségek
A Pannon fehér, mint fajtatiszta állomány - a korábban leírtak miatt - nem veheti fel a versenyt a hibridekkel. Épp ezért kezdtünk el néhány éve két anyai vonalat nemesíteni, a Labnyúl Bt-vel közösen. A bejelentés (elfogadás) alatt álló új konstrukció lényege, hogy a termelőnek választási lehetősége van fajtatiszta Pannon fehér nyúllal foglalkozni, vagy egy rotációs (váltakozó) keresztezési sémát követve - a heterózishatást is kihasználva - folytatni a termelést. A nyúltenyésztő mindkét esetben saját maga állítja elő a tenyészutánpótlásnak szánt nőivarú nyulakat, vagyis csak egyszer (induláskor) kell megvásárolnia az anyanyulakat. A legjobb teljesítményt elérő anyák ivadékaiból hagy utánpótlást a kiesettek pótlására. Ezeket az anyákat - a rokontenyésztést elkerülve - Pannon fehér bakokkal, vagy generációnként váltva, más-más vonal bakjaival termékenyíti.
Eredmények és képességek
A különböző fajták és hibridek képességeiket csak annyira tudják kifejteni, amennyire a tartási-takarmányozási feltételek ehhez lehetőséget nyújtanak. E mellett vannak biológiai korlátok is, amelyek gátolhatják a potenciális képességek kifejtését. Erre az elmúlt években végzett kutatásainkból mutatunk be egy példát.
A szopósnyulak növekedésének korlátot szab az anyanyúl tejtermelése. Általánosan elfogadott, hogy az anyák nem képesek annyi tejet adni, amennyi ivadékaik szükséglete. Ezt bizonyítja a 4. táblázat adatsora.
A szopósnyulak egyik csoportját hagyományosan egy anyával neveltük. A másik csoportban reggel a saját, este egy másik (pót) anyával szoptattunk. A kisnyulak mindkét anyától közel azonos mennyiségû tejet szoptak, így 90%-kal több anyatejhez jutottak, mint az egy anyával neveltek. Ez természetesen a szoptatás alatti növekedésükben is meglátszott, 3 hetes szúlyuk 130 g-mal (72%-kal!) meghaladta a hagyományosan nevelt társaikét. Nem várt eredményként jelentkezett, hogy a szopóskorban jobban táplált nyulak az elválasztást követően is “falánkabbak” voltak és emiatt a két csoport közötti különbség a hízlalás alatt tovább nőtt. Végeredményben 9 nappal korábban érték el a 2,5 kg-os vágósúlyt, mint a hagyományosan nevelt nyulak.
Ezek az eredmények is bizonyítják, hogy a fajták helyes megválasztása mellett még sok további lehetőség van jó termelési eredmények elérésére.
Dr. Szendrő Zsolt
egyetemi tanár
Kaposvári Egyetem
Címlapkép: Getty Images
