Hízékonysági paraméterek
- Testtömeg gyarapodás: jellemezhető
1. az elkészülési idővel - az összehasonlíthatóság érdekében 100 kg élőtömeg eléréséhez szükséges életnapok számával jellemezhetjük. Ha a telepi átlag 160-165 nap alatti, jónak számít, 200 nap fölött azonban gyenge.
2. életnapi testtömeg-gyarapodással (ttgy):
születéstől elkészülésig haladja meg a 600g/nap szintet. 3. hizlalás alatti napi ttgy-vel: 800 g/nap vagy e feletti a kívánatos érték, függ a telepítési kortól, tömegtől.
- Fajlagos takarmány-felhasználás: egyetlen mutatóval érdemes jellemezni, az 1 kg értékesített sertésre jutó takarmány-felhasználással 3,6 kg/kg alatti érték jónak számít, ami azt jelenti, hogy hizlalás alatt nem haladja meg a 3 kg/kg szintet.
Valószínûleg a fenti értékek túlzónak tûnnek. A sertés jelenlegi genetikai potenciálja ennél azonban lényegesen jobb. HVT vizsgálatokban pl. hazai viszonyok között sem ( amit csak az ott felhasznált takarmány ún. „színvonala” miatt érdemes megjegyezni) számít különlegesnek a 2,2-2,4 kg/kg takarmány-felhasználás, ugyanez dán, ír, holland viszonylatban 1,6-2 kg/kg.
Ezeknek a hozamoknak az eléréséhez természetesen alapvető a megfelelő genetikai alap(képesség), optimális (?) környéki takarmány beltartalom (jelen cikknek egyik sem tárgya), és megfelelő környezet. Ez utóbbi néhány eleméről:
1. Levegő minősége
A klímaparaméterek ismertek:
- Hőmérséklet: 16-18 °C
- Páratartalom: 50-70 %
- NH3-tartalom: 25 ppm
- Légsebesség: 0,2-1 m/s
- Légcsereigény: 0,5-1,6 m3/h/ttkg,
A klimatizálás viszont - általában - leszûkül egy valamilyen módon történő ventillációra. A mi - kontinentális - éghajlatunk hőmérséklet-ingadozása sokkal nagyobb, mint akár a mediterrán, akár az óceáni éghajlat alatt, esetenként akár a 70-75 °C-ot is eléri ( -30 - +40 °C), különösen a nyári magas hőmérséklet okoz gondot. A téli hideg - megfelelő istállószigetelés és állománysûrûség (az animális hő kihasználása) - általában csak a napi takarmány-fogyasztás növekedését, a fajlagos takarmány-felhasználás valamilyen szintû romlását eredményezi, a nyári hőstressz negatív hatása azonban alig kiküszöbölhető. 25 °C felett nő a rektális és a perifériás hőmérséklet ( utóbbi akár 3-5 °C is), nő a légzésszám és a pulzus (percenként mindkettő 100 fölé). A napi takarmányfelvétel drasztikusan csökken, akár az életfenntartó szint környékére esik, jelentős testtömeg-gyarapodás csökkenés mellett. Bizonyos technológiákban mindez párosul a páratartalom kritikus érték alá kerülésével is. A sertés hőleadása - alig lévén verejtékmirigye - gátolt, a testfelület nedvesítésével próbál megszabadulni a hőfeleslegtől.
Már korábban is történtek próbálkozások a levegő adiabatikus hûtésével (PV ventillátorcsalád), valószínûleg ez, ennek módosított változata, vagy egyszerû vízbeporlasztás hozhat némi eredményt. Segíthet a szervízút állandó nedvesen tartása (párolgás ® hőelvonás), a trágyázótér időnkénti permetezése … és persze a szellőztetés. A nyári időszakban mindenképpen a zárt nyílászárók és nyitott alsó zsaluk melletti túlnyomásos szellőztetés javasolt. Sajnos az 1966-1972 között épült hizlaldák jelentős része lapostetős, alacsony légterû. Jobbak a volt marhaistállók sátortetős, gerincszellőzéses épületei.
2. Kényelem és stressz-szegény környezet
- Pinehőtér - trágyázótér
A sertés alapvetően nagyon tiszta állat, pihenőterére kínosan vigyáz, azt tisztán tartja, ha csak valamilyen külső-belső ok ennek ellenkezőjére nem kényszeríti.
Ilyen ok lehet: - nagy nyári meleg ( ez esetben ez normális)
- zsúfoltság
- hasmenés
- rossz kutrica-kialakítás
Az élettérből annyi teret különít el pihenőtérnek, amelyen a falka kényelmesen elfér, a többit trágyázótérnek használja. Éppen ezért felesleges a túlbiztosított alapterület. A szükséges élettér technológiától függően változik, félrács és rácspadlón 0,7 m2/db, padozatos tartásban 0,9-1 m2 /db.
Nem lényegtelen - munkaerő és munkaszervezési szempontból, egyáltalán a trágyázási munkák elvégezhetősége szempontjából nagyon is lényeges -, hogy a kutricán belül hol és hogyan alakul ki a trágyázótér (padozatos tartás, mint általánosan elterjedt technológia esetén).
Trágyázótér ott alakul ki, ahol: - már betelepítéskor és azt követően nedves a felület (önitató környékén)
- az oldalfal nem zárt, a szomszédos kutrica sertéseivel „összeszagolhat”
- sarkokban, „szagzugokban”
- ahol a padozat süllyesztett
A trágyázóteret már a betelepítést követő órákban kiválasztja a falka és használja, a kiválasztást segíthetjük a fentiek felhasználásával.
- Kényelem az etetőhelyen
Alapvetően három etetési mód terjedt el:
- Nedves - nedvesített etetés. Adagolt vagy semi ad libitum etetést jelent. Minden állatnak el kell férnie a vályún (28-30 cm/db). Az adagkorlátozás (következésképpen hozamkorlátozás) és nehézkessége következtében teljesen visszaszorult - jogosan.
- Szárazdarás etetés önetetőből. A hizlalási szakaszban kevésbé indokolt, élettanilag nem előnyös (az evési gyakoriság nagy, túlzott nyáltermelésre, enzimtermelésre késztet), mindemellett pazarlással jár. A takarmány vagy boltozódik vagy szóródik, a vályúrészben tömörödik, sarkokban felhasználhatatlan.
Vályúszükséglet: a falkalétszám 20-30 %-a férjen rá egyidejûleg.
- Kombinált etetés. Az utóbbi 10 évben rohamosan terjed. Nem önmûködő, a rés megfelelő beállítását - különösen a betelepítést követő napokban - folyamatosan ellenőrizni és szükség esetén változtatni kell. A legnagyobb hozamok elérését teszi lehetővé csurgalékvíz és takarmánypazarlás nélkül. Talán egyetlen hibája, hogy nem orientálja a falkát a pihenőtér kiválasztására.
Vályúszükséglet: 10 db állat/állás.
- Kényelem a padozaton
A sokféle megoldás közül a komfortérzetet természetesen a padozatos almos (szalmás) tartás elégíti ki. Két megokolás szól ellene:
- A szántóföldek (tulajdonilag) elszakadtak az állattartó telepektől, a szalmaigény kielégítése ezért nem könnyû. (Ennél már csak a hígtrágya elhelyezése okoz nagyobb gondot - alom nélküli tartás esetén.)
- Kétségkívül nagyobb a munkaerőigénye, - költsége. Jelenleg még nem olyan égető a gond, mint az uniós csatlakozás után lesz, mindenesetre már most keresni kell a biztonságos gépi megoldás lehetőségeit (traktoros tolólap, LLK, szán). Itt különös jelentőséget kap a fentiekben már érintett trágyázótér- kialakítás, - kialakulás.
Az almos tartásnak számos egyéb mellett a következő előnyei vannak:
- gázmegkötő-hatás
- vízfelvevő-hatás: a szalma saját súlyának 2-3x-osát kitevő víztömeget képes megkötni. Megfelelő adag (0,2-0,3 kg/nap/állat) esetén - kiegészülve kombinált etetéssel - a teljes víz-vizelet felvételére képes, kezelhető, tolható, markolható, szállítható trágyaállapotot biztosít.
- talajerő-visszapótlás
Érdekes változata a szalmás padozatos tartásnak a ferde padozatos szalmás tartás. Lényege a megszokottnál (2-3 %) jóval nagyobb, 10 % padozatlejtés, a „magas” oldalon szalmaráccsal, melyből a hízó igény szerint almoz maga alá, mozgásával a „mély” irányba terelve azt, ahol trágyafolyosót alakítanak ki, ahonnan kitolható. Összes kézi munkaerő-igénye a szalmarácsok időszakos feltöltése.
- Falkanagyság
Lényeges lenne, hogy szinkronban legyen a malacnevelő falkaméretével. Az óhajt a falkásítás elmaradásából származó előnyök indokolják. A falkásítás - még ha körültekintően végezzük is (hasonló falkalétszám, falkatömeg, egyedi tömeg, kor, ismeretlen hely stb…) - számos problémával járhat, ezek közül néhány:
- közvetlen, a kimarásból adódó kár
- stresszhatás következtében (mint hajlamosító tényező) fellépő megbetegedés okozta kár
- átmeneti súlycsökkenés
- hozamkiesés, „megtörik” a növekedés üteme, az elkészülési idő 1-2 héttel(!) megnő.
Ha a falkásítás elkerülhetetlen ( mert olyan mértékû a diszharmónia a malacnevelő és hizlalda között), felügyelet mellett, 1 ml stresznil adásával végezzük. Az optimális falkaméretnek, az állat szempontjából legalábbis nincs alsó határa (sarkítva: az optimális falka 1 állatból áll), inkább a felső határ lehet praktikus szempont. Bizonyosnak látszik, hogy 30 db/kutrica felett nő a technológiai selejtek aránya, nagyobb a szétnövés. Egy falka értékesítésének általános gyakorlata az, hogy a 20-30 % + variáns leszínelését követően 10-20 nap múlva (mikor a leggyengébb egyed az alsó súlyhatárt - 94-95 kg-ot elérte), a fakkot teljesen ürítjük.
Ha a hizlaldák mérete lehetővé tenné - általában nem teszi - nagyon kívánatos lenne egy-egy hizlalda egyszerre ürítése, telepítése, a fenti, tehát 2-3 hét alatt történő módon.
- A kétfázisú hizlalásról
Azt jelenti, hogy a technológiai választást követően 60-70 kg eléréséig előhizlalást, majd véghizlalást végzünk. Használatát indokolja: - eltérő férőhelyigény (0,6 m2/db)
- ennek következtében megnövekedő hizlaldai kapacitás (+20-30 %, hizlalda építése nélkül)
- eltérő viselkedés és azt kihasználó eltérő technológia
- utóhizlaldába telepítéskor ismét csíraszegény környezetbe kerül.
3. Betegségektől való mentesség
Közhely, de tény: gazdaságosan termelni csak egészséges állat képes. A négyes mentesség - így gondolom - alapelvárás, a hizlalás alatti gondokat nem is ezek okozzák. Általánosságban elmondható, hogy a legolcsóbb védekezés a mentes állomány, majd a behurcolás megakadályozása. A fertőzési kapuk kizárása, karantén, fekete-fehér öltöző, a dolgozók állattartástól való eltiltása stb. kiválóan mûködik, míg nincs fertőző ágens, annak megjelenése esetén mit sem ér. Amit tehetünk:
- a tenyészállat beszerzési forrás állategészségügyi státuszának nagyon alapos, körültekintő, mindenre kiterjedő megismerése
- látogatók kizárása
- saját állatorvos
Az állategészségügyi problémák kiküszöbölésének másik pillére a saját státusz ismerete és folyamatos ellenőrzése. Az enterális betegségek közül ebben a korban a dizentéria okozhat gondot, mely fertőzött állományban jellemzően diszpozíciós betegség. Megelőzésére 70 kg testtömegig karbadox, ezt követően tiamutin tartalmú takarmányokat használhatunk, gyógykezelésre egyedileg dinamutilin, állományszinten tiamutin használatos. A légzőszervi megbetegedések zömmel bakteriális eredetûek, s egyre komolyabb a kártétel. A klinikai megbetegedésekhez itt is szükség van hajlamosító tényezőkre, melyeknek nem vagyunk híján.
Ilyen pl. a PRCD (Porcine Respiratory Disease Complex) légzőszervi tünetegyüttes, a háttérben Mycoplasma hyopneumoniae, Pasteurelle multocida illetve Actinobacilus pleuropneumoniae áll. Vakcinázás illetve antibakteriális szerek használata pontos diagnózis után indokolt lehet. Terjed és egyre nagyobb veszteséget okoz a Haemophilus pleuropneumoniae okozta tüdő - és mellhártyagyulladás. A megelőzés legfontosabb eszköze a behurcolás megakadályozása, gyógykezelésre antibiotikum-kúra, egyedileg de állományszinten, parenterálisan, 3-4 napon keresztül.
Jelentős veszteségforrás a nyelőcsői fekély. Az elhullások csak a jéghegy csúcsát jelzik, a szubklinikai forma általános. Tartási hibák halmozódását jelző indexbetegség, megelőzésre „U” vitamin tartalmú premixek használatát javasolják.
Folyamatosan védekeznünk kell a külső-belső élősködők ellen (orsóféreg, rüh, tetû).
Dr.Gács Pál