Fermentált takarmányok alkalmazási lehetőségei a monogasztrikus állatok takarmányozásában

Agro Napló
Napjainkban a fermentált takarmányok etetése a baromfifajoknál (pl. brojlercsirkéknél) még nem annyira elterjedt, mint a sertéságazatban, ahol a folyékony takarmányozási technológia egyre szélesebb körben alkalmazott módszer.

Az utóbbi időben azonban fokozódik az érdeklődés az erjesztett takarmányok iránt, mivel etetésükkel az alacsonyabb takarmányozási értékkel rendelkező melléktermékek is felhasználhatóvá válnak a gazdasági haszonállatok takarmányozásában. A fermentált takarmányok kedvező hatásúak lehetnek az emésztőrendszer egészségi állapotára, mikrobiota-összetételére, az ellenálló képesség növelésére és a naturális teljesítménymutatók alakulására. Sikeres adaptálásuk esetén javíthatják a helyben hozzáférhető, nehezen szállítható takarmány-alapanyagok etetését, és hatékony megoldást jelenthetnek az antibiotikum-felhasználás csökkentésére is. Mindezek következtében javulhat a sertés- és brojlercsirke-termelés produktivitása.

Fermentált takarmányok használata a sertéseknél

A folyékony takarmányozás (egy rész szilárd takarmány kb. két–három rész vízzel keverve) a hazai és főleg a nemzetközi sertéstartásban egyre inkább terjed, mivel így nagyobb nedvességtartalmú melléktermékeket és alapanyagokat is könnyen be lehet illeszteni a sertések napi takarmányadagjába, továbbá csökkenthető az antibiotikum-felhasználás. Ennek oka, hogy a folyékony etetés lehetőséget teremt a takarmánykomponensek kisebb-nagyobb mértékű tejsavas fermentálására. A jelenlegihez hasonló takarmány-alapanyag helyzetben (fehérje-, energia-, vitamin- és ásványianyag-források jelentős áremelkedése) a folyékony, fermentált takarmányozás alkalmazásával mérsékelhető a fajlagos takarmányozási költség, illetve a táplálóanyagok, mikrokomponensek (pl. foszfor) jobb hasznosulása miatt a környezet N- és ásványianyag-terhelése.

Folyékony takarmányozás a hízósertéseknél, fotó: Alpár Botond

A spontán fermentáció első szakaszában, a folyékony takarmányokban jelenlévő endogén mikroorganizmusok természetes erjedést indítanak be (kis tejsavbaktérium- és élesztőszám, nagyobb pH-érték mellett), ami később, a tejsavtermelő baktériumok növekvő részaránya következtében szerves savak intenzívebb megjelenését, alacsonyabb pH-t és a kevésbé savtűrő mikroorganizmusok – köztük az enterobaktériumok – számának csökkenését okozzák.

Fermentált takarmány alapanyag, fotó: Alpár Botond

A fermentált takarmányokban lévő szerves savak (pl. tejsav) kedvező hatásúak lehetnek az emésztőrend­szer egészségi állapotára és a sertések teljesítményére (pl. napi átlagos takarmányfelvétel, súlygyarapodás). A legkedvezőbb hatást viszont akkor tudjuk elérni, ha az etetni kívánt takarmányadagot tejsavbaktériumokkal oltjuk be (ezt irányított fermentációnak nevezzük), amelynek következtében rövid időn belül nagy mennyiségben tejsav keletkezik. Az erjesztett takarmányokon belül – többek között – megkülönböztethetünk fermentált folyékony és fermentált szilárd halmazállapotú takarmányokat.

Ismert tény, hogy a szénhidrátokban (cukor, keményítő) gazdag takarmány-alapanyagok (pl. gabonaféleségek) nagyobb részarányú etetésekor a fermentáció folyamatát még kedvezőbbé lehet tenni. Intenzíven kutatott téma a fermentált fehérjetakarmányok (pl. szójadara, repcedara) etetésének lehetősége is a sertéstakarmányozásban.

A mikrobiális fermentáció révén nemcsak a táplálóanyagok emészthetősége növelhető, hanem a monogasztrikus állatok takarmányaiban használt antibiotikumok és egyéb adalékanyagok mennyisége is csökkenthető. Meg kell említeni, hogy a fermentálás révén egyes antinutritív anyagok részaránya mérséklődhet, és így az etetni kívánt takarmányok táplálóértéke nő. A rendelkezésre álló kísérleti eredmények szerint, a fermentált gabonadarák (búza, árpa) etetése esetén a táplálóanyagok teljes emésztőrendszeren mért látszólagos emészthetősége 1–3%-kal javul a száraz formában etetett gabonamagvakéhoz képest. Érdekes terület lehet a hazai sertéstakarmányozásban használt melléktermékek fermentálás útján történő hasznosítása és takarmányozási értékük (pl. energiatartalom) ilyen módon történő növelése.

Sertéstelepi folyékony takarmánykonyha, fotó: Alpár Botond

Irodalmi adatok bizonyítják, hogy malacoknál a fermentált takarmányok etetése kedvező hatású a növekedési paraméterekre, a bél mikrobiota összetételére és az immunitásra. A választás körüli időszakban alkalmazott fermentált folyékony takarmányetetés elősegíti a malacok nagyobb részarányú takarmány- és ivóvízfelvételét, továbbá csökkenti a hasmenés és a dizentéria előfordulását, mely tényezők ugyancsak javítják a malacnevelés eredményességét. Növendék- és hízósertéseknél elsősorban a naturális termelési mutatók javulását írták le, de már olvasható kedvező eredmény a színhúskihozatal növekedésére és a húsminőség javulására vonatkozóan is. A hizlalást illetően további vizsgálatokat célszerű végezni, mivel a gyakorlatban alkalmazott alapanyagok köre meglehetősen széles.

Egy közelmúltban publikált metaanalízis (tudományos folyóiratokban közölt, 25 kísérlet eredményeinek összesített, átfogó elemzése) alapján úgy tűnik, hogy a fermentált (szilárd és folyékony) takarmánykiegészítés mind a választott-, mind pedig a növendék- és hízósertéseknél kedvező hatású lehet. A takarmányértékesítés és a súlygyarapodás javulása mellett kedvezőbb táplálóanyag-emészthetőséget és az antinutritív hatású komponensek csökkenését tapasztalták.

Fermentált takarmányok használata a brojlercsirkéknél

Korábbi vizsgálatokban megállapították, hogy a brojlertakarmányozásban használt alapanyagok fermentációja növelheti a kis méretű peptidek arányát, ami kedvező hatású az immunrendszer működésére. Az enzimaktivitás fokozódása és a bélnyálkahártya morfológiai jellemzőinek kedvező irányú változása a brojlercsirkéknél javíthatja a hizlalási eredményeket (kedvezőbb élősúly és napi átlagos takarmányértékesítés). Egy kísérletben a fermentált szójadara alkalmazása a fiatal brojlercsirkéknél (indító szakasz) növelte a tripszin-, a proteáz- és a lipáz-aktivitást a száraz formában etetett extrahált szójadarát fogyasztó egyedekhez viszonyítva. A felnevelés későbbi szakaszában pedig növekvő proteáz-aktivitást tapasztaltak. Más, fermentált szójadarával végzett etetési vizsgálatban leírták, hogy a kórokozó mikrobák részaránya szignifikáns mértékben csökkent a bélrendszerben, miközben a laktobacillus-szám növekedett. A fermentált szójadarás csoport egyedei ebben az esetben is kedvezőbb növekedési paramétereket és jobb takarmányhasznosítást értek el a hagyományos (száraz szójadara) formában etetett kontroll csoporthoz képest.

A fermentált takarmány-alapanyagok etetésének további előnye a brojlercsirkéknél, hogy az emészthetőség javítására használt kiegészítő takarmányok és adalékanyagok mennyisége csökkenthető a gyakorlatban használt receptúrákban, ami javíthatja a brojlerhizlalás gazdaságosságát. Ismert, hogy a brojlertartásban a takarmányozási költség részaránya akár 70%-ot is elérhet az összes költségen belül, ráadásul a felhasznált alapanyagok ára az elmúlt időszakban folyamatos növekedést mutatott. Éppen ezért a jövőre vonatkozóan minden olyan alternatív alapanyag-felhasználás, ami csökkenti a hagyományos energia- és fehérjehordozók (pl. kukorica, extrahált szójadara) részarányát a takarmányreceptúrákban, jelentős előnnyel járhat a brojlertartók számára.

Szakirodalmi források alapján, a fermentált baromfitakarmányok előnyei a következőkben foglalhatók össze:

  • csökken a nyersrosttartalom (jobb emészthetőség);
  • nő a fehérje- és a zsírtartalom;
  • javul a vitaminok hasznosulása;
  • kedvezőbben alakul a fehérje oldhatósága és az aminosav profil.
  • Sertésekben tapasztaltakhoz hasonlóan, több kísérlet is igazolta, hogy a fermentált brojlertakarmányok alkalmazásakor a vékonybélben és a vakbélben csökkent az összes aerob és a coliform baktériumszám, miközben a tejsavtermelő baktériumok száma emelkedett. Egy másik vizsgálatban az erjesztett takarmány etetése a Salmonella- és a Campylobacter-szám csökkenését eredményezte az emésztőrendszerben. Számos külföldi kutatás során tapasztalták a növekedési erély és a napi átlagos súlygyarapodás javulását, továbbá a takarmányfelvétel szignifikáns mértékű növekedését is. Ennek egyik oka lehet, hogy a brojlertakarmányozásban használt alapanyagok (pl. búza, szójadara, repcedara) jelentős mennyiségben tartalmazhatnak nem-keményítő poliszacharidokat (NSP). Az oldható-NSP növeli a béltartalom viszkozitását és csökkenti a táplálóanyagok emészthetőségét a vékonybélben. A fermentált takarmány-alapanyagok egyes vizsgálatok szerint akár 30–60%-kal is csökkenthetik az oldható-NSP (pl. béta-glükán) mennyiségét.

    Összefoglalás

    A rendelkezésre álló adatok szerint perspektivikus lehet az irányított fermentációval előállított takarmányok felhasználása a monogasztrikus állatok takarmányozásában. Állat­egészségügyi és állatjóléti szempontból is egyértelmű előnynek tekinthető, hogy a fermentált takarmányok alkalmazása kedvező hatású a bél mikrobiota összetételére és morfológiai tulajdonságaira a száraz formában etetett teljes értékű takarmánykeverékekhez képest. A jövőben e témában további alap- és alkalmazott (telepi körülmények között végzett) kutatásokat kell folytatni a hatásmechanizmusok tisztázására és a gyakorlatban is realizálható előnyök igazolására.

    A közlemény elkészítését a GINOP-2.2.1-18-2020-00024 projekt támogatta. Alpár Botond1,2 – Dr. Tóth Tamás2 – Dr. Ásványi Balázs2 – Dr. Lakatos Erika2
    – Dr. Zsédely Eszter2 – Berczi Edit1 – Molnár Jázmin3 – Prof. Dr. Varga László2 1Agrofeed Kft.
    2Széchenyi István Egyetem
    3Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Georgikon Campus

    A cikk szerzője: Alpár Botond és mtsai

    Címlapkép: Getty Images
    NEKED AJÁNLJUK
    AM: A cirok igazi alternatíva lehet

    AM: A cirok igazi alternatíva lehet

    A kukorica részleges kiváltására lehet alkalmas a szemescirok takarmánynövényként, hiszen rosszabb termőterületeken is kedvező hozamokra képes – hangz...

    CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
    KONFERENCIA
    Agrárszektor Konferencia 2024
    Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
    EZT OLVASTAD MÁR?