A termékenység leggyengébb a májustól augusztusig, legjobb a szeptembertől novemberig tartó időszakban. A nyári hőstressz nemcsak a fogamzásra, hanem a sikeres termékenyítésből született malacok számára is negatív hatással van. Egyrészt az ovulációs ráta /levált peték száma/ a nyári időszakban alacsonyabb, másrészt nagyobb a koraembrionális veszteség. Ez utóbbit azzal magyarázzák, hogy a petevezető hámjának proliferációja később következik be és kevésbé kifejezett a hőstressz alatt. Az ivari ciklus hossza átlagosan 21 nap /18-23 nap/, melyből a sárgatest fázis 16-17 nap, a tüszőfázis 4-5 nap. Az ovulációs ráta /évszak és korfüggő/ 12-30 között ingadozik. A várható ivarzás előtt és alatt megemelt takarmányadag /flushing/ pozitívan befolyásolja az értékét – más kérdés, hogy ivarzás alatt a koca rövidebb- hosszabb időre szinte felfüggeszti a takarmányfelvételt. Javasolják a flushing időbeni kiterjesztését a termékenyítést követő három hétre. Jóllehet a legtöbb szerző az inplantálódás hatásfokában / a beágyazott zigóták számában/ nem érzékel többletet, az esetleg visszaivarzó ovulációjára – ovulációs rátájára – pozitív hatást gyakorolhat. 2. Ivarérettség – tenyészérettség Az ivarérettség – tulajdonképpen az első ivarzás – 5-6 hónapos kor körül jelentkezik. A tenyészérettség az a fejlettségi állapot, amikor a kocasüldő a fajra-fajtára jellemző alomszámot problémamentesen megelli, azokat felneveli, választás után ivarzik és vemhesül. Az egyes fajták között kisebb különbségek lehetnek, jellemző a 8 hónapos kor, 120 kg testtömeg. A tenyészérettség kritériumaként említettük a fajtára jellemző alomszámot. Ehhez alapvető a termékenyítést megelőző két megfigyelt ivarzás, ugyanis az ovulációs ráta az első ivarzáskor 5-10, majd fokozatosan nő, a harmadik ivarzáskor 12-18. Több szerző foglalkozik a tenyészérettség időbeni előrehozatalának lehetőségeivel, módjaival. Azért ez valami más. A tenyészérett kocasüldő lényege, esszenciája éppen az a csodálatos harmónia, ami a testtömeg, ráma, csontozat, szív, tüdő és a belső elválasztású mirigyek mûködése között fennáll. A siettetés okai között alapvetően a nem megfelelő ütemû kocasüldő beállítás és/vagy a kocaszállás kapacitás hiánya áll. Másfelől a túl későn érő – 7 hónapos korig nem ivarzott – kocasüldőt selejtezésre javaslom. A sertés fajra egyébként jellemző a nőivar 2-15 %-os infantilizmusa.
3. Ivarzás
Az ivarzás a párzásra, szaporodásra való hajlandóság megnyilvánulása, az elsődleges nemi szervek /petefészek/ képleteinek megváltozásában, hormonális változásokban, a külső nemi szervek elváltozásában, a magatartás, viselkedés megváltozásában jelentkezik. Külső kép alapján szakaszolható. A proösztruszban /előivarzás/ a mobilitás nő, fekvési idő csökken, a péraajkak duzzadtak, a vulvát szétnyitva a nyálkahártya vörösen csillog /utóbbi az ivarzási nyálkától/, étvágy csökken, jellemző lehet a búgó- görgő hang. A péra duzzanata és színe a süldőknél jellemző jel. Az ivarzás /ösztrusz/ a receptív időszak. A tûrési reflex kialakulásától annak megszûntéig tart, ideje 1-3 nap. Kocasüldőnél rövidebb, idősebb és plusz kondíciójú kocánál hosszabb. Egyedre is jellemző lehet.
A tûrési reflexre /TR/ jellemző a fûrészbakszerû állás, előrenyújtott fej, felálló, esetleg remegő fül. Hátát először besüppeszti, társa vagy kan felugrásakor púposítja, farkát félre tartja. Mozdulatlanná, sőt mozdíthatatlanná válik. A belső elváltozások közül számunkra a méh nyakcsatorna /cervix/ megnyílása az érdekes. Az utóivarzás során /posztösztrusz/ a jelek, elváltozások folyamatosan csendesednek - szûnnek meg, jellemzően fordított sorrendben, mint ahogy azok kialakultak.
4. Ivarzók kiválasztása
Kívánatos, hogy a választott kocák és a tenyészérett kocasüldők a kanszállással egy légtérben legyenek, a legjobb lenne, ha a kereső kan kutricájának szomszédságában helyeznénk el őket. Az ivarzás jeleiből számunkra a magatartásbeli változások a döntőek, melyek külső ingerek hatására /kan látványa, még inkább hangja, különösen a szaga/ elmélyülnek. A sertés ivarzása elég feltûnő jelenség, az egyedi különbségek azonban itt is elég nagyok ahhoz, hogy magukkal hordozzák a tévedés – késői felismerés lehetőségét.
A termékenyítés optimális idejének meghatározásához szükségünk van a TR kialakulásának megközelítően pontos idejének megállapítására. Ennek módja technológiától és termékenyítési módtól függ.
Válogatás keresőkannal:
a./ Egyedi állás esetén a kant a kocák feje felőli oldalra tereljük. Azért tartom megjegyzésre méltónak ezt a megállapítást, mert még jelenleg is alakítanak ki olyan egyedi vemhesítőket, ahol a kan a far felőli oldalon mozog és „keres”. A kan erre teljességgel képtelen. Semmilyen jelből, szagból nem tudja az ivarzót kiválasztani. Számos kísérlet bizonyítja, hogy az ivarzó kocánál semmivel sem időzik többet, mint a nem ivarzónál. A kant jelen esetben csak mint ingerforrást használhatjuk, a kiválasztás koca és a válogatást végző személy dolga. A kan a kocák fej felőli oldalán mozog, a válogatást végző a far felőli oldalon, és utóbbi végzi a hátalási próbát az ágyéki tájék előbb gyengéd, majd erősebb nyomásával. Az immobilitás kiváltódásához idő, gyakran 5-10 perc is kell, a hátalási próbát csak ezt követően, a kan jelenlétében végezzük. A kereső út legyen elég széles ahhoz, hogy a kan meg tudjon fordulni, a sor előtt többször végig tudjon menni.
b./ Csoportos tartásban sem engedjük a kant azonnal a kocák közé. Néhány percet időzzön a kutrica előtt, ezalatt a csoportot intenzíven érik a hang és szagingerek. A keresést nem csak az ivarzók kiválasztására, hanem a választott kocák ivarzás-kiváltódásának stimulációjára is használjuk, ezért már a választást követő 2-3. napon 10-15 percre a kutrica elé hajthatjuk a kant. Miközben a kan a kutrica előtt időz, az ivarzó kocák szinte felsorakoznak a kutricafalnál, eközben a hátalási próba elvégezhető. Kétes esetben a kannal is próbáltatunk. Semmiképp sem javasolt a kan kocák közé engedése minden előzmény nélkül. A kan válogatás nélkül ugrik, gyakorlatilag a csoport minden egyedére. Másfelől az ivarzó koca érdeklődő, kant követő mozgásával leszûkíti a kan által próbált kocák számát, így mégiscsak kialakul bizonyos pozitív eredménykép, összességében azonban megjegyezhető, hogy – kissé sarkítva – a keresőkannak semmi keresnivalója nincs a kocák között. A kétes egyedek próbáltatása páros játék, nem a csoporton belül végezzük. Elvégzését az indokolja, hogy a TR megállapítását a kan holtbiztosan, az ember gyengébb hatásfokkal végzi.
Keresőkan nélkül:
Kis létszámú állomány esetében előfordul, hogy kénytelenek vagyunk az ivarzás megállapítását magunk végezni. Gondot jelent ilyenkor az is, hogy általában kevesebb számú és halványabb a jel. Támaszkodjunk a viselkedés akárcsak kismértékû változására is, pl. élénk, de nem eszik. Használhatunk kanszag- pótló soa- sprayt is. Kis mennyiséget az orra fújunk, majd rövid várakozás után gyengéden nyomjuk térdünkkel a lágyék tájékot. Semmi hirtelen, erőszakos, teátrális mozdulat /lovaglópróba/ és türelem. Az immobilizációhoz – már említettük – idő kell. Lehet hogy felénk fordul és lábunkat emelgeti, döfködi, lehet, hogy felénk dől. Ekkor nehezedjünk enyhén az ágyéki tájékra.
5. A termékenyítés optimális ideje
Elöljáróban néhány megállapítás:
· Az ovuláció a TR kialakulásától számított 32-35. óra múlva kezdődik és 3-5 órán keresztül tart / a kopuláció rövidíti/.
· A TR kialakulása napszakhoz viszonylag jól köthető. A kocák zöménél a hajnali-reggeli órákban /4-10 h/, kisebb hányadánál az esti órákban /19-22 h/ alakul ki.
· Az ivarzók kiválasztására nyilván csak a reggeli időpont alkalmas.
· A petesejtek termékenyülő képessége az ovulációt követő 6-8 óra elteltével megszûnik, ezt követően – a gazdasági állatok közül egyedülállóan – spontán osztódni kezd és felszívódik.
· A spermiumok a párzás – termékenyítés időpontjában nem termékenyítőképesek, érési időre, kapacitációra van szükségük /8-12 óra/. Ezt követően 12-18 órán keresztül – gyengülő hatásfokkal – termékenyítőképesek.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a termékenyítést az ovuláció előtt 12 órával, azaz a TR után 24 órával kell elvégeznünk. A reggel TR-t mutató kocákat aznap délután termékenyítjük először /ha előző este „indult”, úgy most vagyunk a 24. órában/, majd másnap reggel másodszor. A rövidebb ivarzási idejû kocasüldőket javaslom azonnal termékenyíteni, mihelyt TR-t mutatnak.
6. Termékenyítés módja
A korábban általános természetes fedeztetés ma már anakronisztikus. A gazdaságosság egyik pillére a genetikai alap – képesség, melynek kihasználása ezen a módon lehetetlen. Míg korábban gondok voltak a fialási %-al /10-15-20 %-al gyengébbek voltak a mesterséges termékenyítés esetében/, úgy ezek mára már megszûntek. /Számos ok külön-külön és együtt különösen eredményezték a gyengébb eredményeket: válogatás módja, higítók minősége, antibiotikum választék, katéter, termékenyítés kivitelezése/.
Mesterséges termékenyítés során a pérát lemossuk, lefertőtlenítjük, majd bal kézzel a vulvát szétnyitva az egyszer használatos katétert bevezetjük. A katétert a hüvelytornác-hüvely dorsalis /háti/ falán lassan, kis mértékû jobbra-balra csavargatással vezetjük a méhnyakig. Ekkor a katéter irányát kissé megváltoztatva /eddig a talajjal 60-70°-os, most 30-40°-os szögben tartjuk / csak balra tekerve lassan a nyakcsatorna redői közé ágyazzuk. A nyakcsatorna az ivarzás ebben a fázisában kissé nyitott, a bevezetés ennek ellenére változó nehézségû, erőltetni semmiképp sem szabad. A jól bevezetett katéter kissé „lóg”, és szilárdan rögzült. A flakont – végét levágva – a katéter lumenébe illesztjük és nagyon enyhe nyomást gyakorlunk. A termékenyítő anyag szokvány mennyisége 100 ml / 3 md ivarsejt/, ezt nem kell, de nem is lehet bespriccelni. A méh motorika antiperisztaltikus hatása lassan szinte beszívja a spermát, ezt a szívó hatást követjük csak a flakon enyhe nyomásával. A jól végzett termékenyítés majdnem annyi ideig tart, mint a természetes párzás. Kísérletek folynak kis adagú /16-32 ml/ sperma mennyiséggel. Ez az un. posztcervikális termékenyítés külön technikát igényel. A bevezetett katéteren keresztül egy kanulát vezetnek a méhbe, közvetlenül a méhszarvak elé. A kanulán lévő két nyíláson keresztül a sperma a méhszarvak beszájadzásának környékére kerül. A termékenyülés hatásfoka állítólag hasonló a normál termékenyítéséhez, a kiemelkedő értékû kanoktól így több ivadék nyerhető, miáltal az utódok kiegyenlítettsége és genetikai értéke nagyobb.
7. Néhány szaporodási zavarról
-Választás után a koca nem ivarzik: Oka lehet a rossz kondíció, lezsarolt állapot. Elsősorban az első laktáció után lévő kocáknál fordul elő, ha nagyobb almot szoptatnak. Az első ellés és a második vemhesség közötti időszak minden állatfajban szaporodásbiológiai mélypont, de ez sehol nem olyan eklatáns mint a sertésnél. Amit tehetünk a már említett tenyészérettség elbírálás mellett: az először szoptató kocák étvágyának ellenőrzésére, takarmányadagjára külön hangsúlyt fektessünk, és nem akkor, amikor már látjuk a vészes testtömeg csökkenést. Selejtezés helyett kondíciójavítás majd újrafalkásítás javasolt.
Az ivarzás elmaradásának másik oka lehet az elnyújtott laktáció. Szoptatás alatt a koca nem ivarzik, ennek oka az LTH /laktotrop/ blokád. Választáskor éppen ez alól a blokád alól szabadítjuk fel a gonadotrop hormonok vérbe lökődését, melynek eredménye lesz az FSH szint emelkedése és az ivarzás. Magas gonadotrop szint csak magas LTH szint megszûnés mellett lesz. Az LTH szint a laktáció 15.-20. napjától rohamosan esik és ha szinte a spontán elapasztás stádiumában választunk, nem kapunk semmi effektust. Nagyüzemi példák is vannak, de különösen a nagyüzemből a háztájiba kikerült vemhes süldők esetében gyakori.
- A hallgató koca: választás után ivarzott és termékenyítették, de nem vemhesült és nem búgott vissza. Előfordulása állományonként változó, 5-15 %.
Vemhességvizsgálattal kiszûrhető, /pl.: a 30.-35. nap körül Ilis preg-test, preg-sonic, medata-doppler, 18. nap körül: Ultra-scan/, ezt követően újrafalkásítható vagy selejtezhető.
8. Ivarzás indukálása – szinkronizálása
Kocasüldők csoportjaival előfordulhat – szerintem tartási / szûk élettér, zárt tartás, alacsony intenzitású megvilágítás / és takarmányozási/ túlkondíció, takarmány beltartalmi, mikrobiológiai problémái / okoknál fogva – hogy ivarzásuk késik, vagy nagyon szórt. Az első javaslat nyilván az okok feltárása és megszüntetése. Ezen túlmenően ismert, hogy az ivarérett kocasüldők kisebb stressz-szituációkra csoportszintû ivarzással válaszolnak. Ezek – a zootechnikai beavatkozások csoportjába tartozó lehetőségek – közül ismert az áthelyezés, adagcsökkentés, mozgatás, kaneresztés, leginkább az újrafalkásítás – mint az egyik legdurvább stresszhatás – ivarzáskiváltó hatása.
Biotechnikai beavatkozásnak számít a progeszteron blokk használata. A kocasüldők 18 napon keresztül takarmányra szórva kapják az altrenogeszt tartalmú adalékot /regumate/ spray formájában / 5 ml/nap/. Az altrenogeszt blokkolja a gonadotrop hormonok kibocsátását /termelését nem/. A kezelés megszüntetésekor a gátlás alól felszabaduló gonadotrop hormon löket tömeges ivarzást vált ki. Kocák esetében a választás utáni ivarzás elmaradásának problémája merülhet fel. Zootechnikai megoldása hasonló, mint a süldőknél: javuló kondíció mellett újrafalkásítás. Biotechnikai megoldások közül az FSH és analógjai említhetők. Pl.: PG – 600/400 IE PMSG-200 IE HCG/ Magam részéről a zootechnikai eljárások használatát javaslom. A provokált ivarzás egyrészt eltakar egy tartási-takarmányozási hibát, másrészt a végeredmény is kétes akár az alomszám, akár a koca későbbi sorsát illetően.
Dr.Gács Pál