Vízigénye különösen a fejképzés idején nagy, ezért nyári termesztését csak öntözött körülmények között javasoljuk. A magas páratartalom, ami elsősorban a kora tavaszi és téli hajtatásban fordul elő, akár csak a talajban lévő pangó víz is, az élettani és gombás betegségek elterjedését segíti elő. Ezért a hajtatásban a szellőztetést úgy szabályozzuk, hogy a relatív páratartalom lehetőleg 60 % fölé ne menjen.
A talaj szerkezete iránt kevésbé igényes, ami nem jelenti azt, hogy a jobb szerkezetû, mindenek előtt jobb vízgazdálkodású talajokon nem érzi jobban magát. A szikesedésre hajlamos vagy túltrágyázott talajokat kerüljük, ezeken csak apró sötétzöld, torz leveleket képez, és fejet nem fejleszt. A trágyázásnál figyelembe kell venni, hogy nagyobb tömegû termése több nitrogént vesz fel a talajból, mint a fejes saláta. A későn adott nitrogén fejtrágya a fejképzését hátráltatja, lazább és széteső fejeket képez.
Vethető helyre, de palántáról is szaporítható. Szabadföldi termesztés esetén kb. 1 000 szálas (tápkocka nélküli) palántanövény felneveléséhez 2 gramm mag és 2 m2 terület szükséges, de hajtatáshoz a tápkockás palánták használata a célszerûbb. A szabadföldi ültetések március végétől folyamatosan, és megfelelő tavaszi, nyári és őszi fajtákkal egészen augusztus végéig, legfeljebb szeptember legelejéig lehetséges, ezt követően csak fólia alá palántázzunk.
A tenyészterület igénye nagyobb mint a salátáé, 25x25 ill. 30x30 cm, ami függ a fajtától és az ültetés időpontjától. A palántanevelési idő nyáron öt-hat hét, a tenyészidő a kiültetéstől számítva 6-8. Speciális ápolási munkája az etiolálás vagy kötözés. Ilyenkor a külső leveleket összekötik, így belül, fényhiány következtében lényegesebben zsengébb, könnyebben fogyasztható és emészthető leveleket fejleszt.
Akkor szedjük, amikor a fejek kemények és elérték a fajtára jellemző súlyt a 30-45 dkg-ot.
Fólia alatt főnövényként általában nem termesztik, üvegházakban a szerényebb bruttó termelési értéke miatt nem hajtatják. Leginkább elő- és utónövényként termesztik, ültetését a nagyobb termelési értéket képviselő paprikához, paradicsomhoz vagy uborkához igazítják.
Az endívia saláta hajtatásban általános a tápkockás palánta nevelés, főleg a téli és a kora tavaszi termesztés elengedhetetlen feltétele a fejlett, jó minőségû tápkockás palánta.
Amennyiben drazsírozott magot használunk, a vetést közvetlenül a tápkockába végezhetjük. Tûzdelés esetén a magot szaporító ládába célszerû elvetni, és egy-két lombleveles korban tápkockába áttûzdelni. A tápkocka földje 15 °C körüli hőmérsékletû legyen, amit csak úgy lehet elérni, ha a földet egy-két héttel korábban a szabadból (fagyból!) behordjuk az üvegházba.
A fényviszonyoktól függően a következő hőmérsékleti értékek tartását javasoljuk:
keléstől a lomblevelek megjelenéséig:
nappal, borús idő esetén: 10-12 °C
napos idő esetén: 12-15 °C
éjjel, borús idő után: 8-10 °C
napos idő után: 10-12 °C
lomblevelek megjelenése után: nappal, borús idő esetén: 12-15 °C
napos idő esetén: 16-18 °C
éjjel, borús idő után: 10-12 °C
napos idő után: 14-16 °C
Az öntözések gyakoriságára nehéz általános receptet mondani, a naponként eltérés fényviszonyoktól függően igen jelentős lehet. Támpontnak a tápkockák nedvességtartalmát érdemes figyelembe venni. Általában 3-4 mm-nél nagyobb öntözési normára nincs szükség, ugyanis ezzel a víz mennyiséggel az endívia salátánál alkalmazott kisebb tápkockák teljesen átnedvesednek. Napos időben gyakran megosztják az adagot, és a reggeli, valamint a kora délutáni órákban két részletben adják. Késő délutáni vagy esti öntözés növényvédelmi okok miatt tilos! Gyenge fejlődés és világos levélzet esetén híg tápoldatot használjunk víz helyett.
Különösen nagy figyelmet kell fordítani a szellőztetésre. A rendszeresen szellőztetett palánták levélzete kemény, a kiültetéssel járó környezet változás kevésbé viseli meg.
A fejes saláta szedésének egy időben kell történnie, ellenkező esetben a szedések alkalmával a növényeket letapossuk. Ennek pedig egyik alapfeltétele az egyöntetû, azonos fejlettségû palánták, amit úgy érhetünk el, ha felszedéskor a palántákat gondosan átválogatjuk. Külön kell rakni az egészséges, de apróbb növényeket, amelyek ugyan úgy kiültethetők, mint a többi, csak nem a fejlettekkel azonos helyre, hanem külön ágyásba, és külön kell válogatni a betegeket, amelyek nem ültethetők ki.
A termesztő létesítmény fûtési szintjétől függően a következő kiültetési időpontok lehetségesek:
erősen fûtött fóliasátrak ( 15-20 D t °C): egész télen
enyhén fûtött fóliák (5-10 D t °C): február közepe
fûtés nélküli fóliasátrak: március eleje
őszi hajtatás fûtés nélkül: szeptember eleje-közepe
őszi hajtatás enyhe fûtéssel (5-10 D t °C): szeptember vége – október eleje
A külföldi termesztési gyakorlatban jól bevált növényszám a 18-22 db/m2.
Az ültetés alkalmával a következőkre ügyeljünk:
- tápkocka nedves legyen
- ültetőágy legyen beöntözve
- azonos mélységre kerüljenek a palánták
- a tápkockát egészen sekélyen, legfeljebb ½ cm mélyre ültessük
- ültetést követően, a talaj nedvesség tartalmától függetlenül, a kirakott palántákat 4-5 mm-es vízadaggal öntözzük be
A gyors fejlődés és a jó minőség alapvető feltétele a fejes salátánál a mindenkori fényviszonyoktól függő hőmérséklet és páratartalom szabályozás. A hőmérsékletet mindig a növények magasságában mérjük. Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, később lehet a főnövényt kiültetni, súlyosabb esetben egyes fajtákon a levél fonáki részén kismértékû lilás elszíneződést is megfigyelhetünk. Magasabb hőmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képződnek, romlik a minőség. A fényviszonyoktól – az évszaktól – függően a mellékelt táblázat szerint szabályozzuk a hajtató létesítmény léghőmérsékletét.
A salátafélék nagyon érzékenyek a levegő páratartalmára, optimálisnak a 70 % körüli érték mondható. A nagyon magas páratartalom kedvez a gombás és baktériumos betegségek terjedésének, rontja a tápanyagok felvehetőségét, mindenek előtt a kalciumnak, mint legnehezebben transzspirálódó tápelemnek a növénybe jutását. Főleg télen – amikor a külső magas páratartalom miatt, különösen nehéz a páratartalom szabályozása – fordulnak elő azok az élettani betegségek, amelyek a magas páratartalomra és a kevés fényre vezethetők vissza.
A levegő szén-dioxid koncentrációja jelentős mértékben befolyásolja a fejek növekedését.
Szellőztetés hiányában, a fólia sátorban az oxigén felgyülemlik, a széndioxid elfogy, aminek következtében az asszimiláció előbb lelassul, majd fokozatosan leáll. Az elfogyott szén-dioxidot pótolhatjuk a levegő cseréjével – szellőztetés – és mesterséges úton, iparilag előállított szén-dioxid bevezetésével. Ennek leghatékonyabb időszaka a fejképzés, de már a kiültetést követő első héttől is igen kedvezően reagál a növény a szén-dioxid tartalom növelésére.
Az öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak, ezáltal kisebb a gombás és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye. A sekélyebb gyökeresedés miatt vízpótlásra a 15-20 mm-es adagok elegendőek.
A talaj tápanyagtartalmától függően egy esetleg két alkalommal szükségessé válhat a fejtrágyázás. Erre akkor van különösen nagy szükség, ha ültetés előtt a talaj nagyon alacsony tápanyag-ellátottsága miatt a szükséges mûtrágya adagot (nitrogén és kálium) teljes egészében nem tudtuk kijuttatni.
Terbe István
táblázat
Címlapkép: Getty Images
