Víz, levegő és a növény számára hozzáférhető tápanyagok egyidejűleg fordulhatnak elő ebben a négydimenziós, háromfázisú polidiszperz rendszerben, s ily módon képes a talaj a mikroorganizmusok és növények talajökológiai feltételeit többé vagy kevésbé kielégíteni.

Hosszú időn keresztül csak a talaj termőképessége volt fontos. A terméshozam nagysága volt a szinte egyetlen értékmérő, a nagy termés a fő cél. Később társultak ehhez a minőségi követelmények, a gazdaságosság, majd – jóval később és sokkal halványabban – a környezetvédelmi követelmények. Egyre fenyegetőbbek és súlyosabbak az ember okozta, mezőgazdaságból eredő stresszhatások: komplex gépsorok és nehéz erőgépek alkalmazása, nagy adagú műtrágya- és növényvédőszer-használat. A társadalom egyre inkább arra kényszerül, hogy a talaj pufferképességét igénybe vegye, kihasználja. Talajkészleteinket számos talajdegradációs folyamat érintheti, ezek főleg fizikai, kémiai vagy biológiai jellegű degradációk lehetnek. A talaj korlátozott mennyiségéből és a talajt érő számos stresszhatásból adódóan az Európai Unió és Magyarország is Talajvédelmi Stratégiát dolgozott ki a talajt érő legkárosabb folyamatok megelőzésére, megfékezésére. Igaz sajnos ezek a stratégiák egyelőre nem lettek bevezetve, de a Termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX törvény, talajvédő termőföldhasználat fejezete foglalkozik némileg ezekkel a kérdésekkel is.

A talajt érintő legfontosabb degradációs folyamatok: fizikai degradáció (talajszerkezet leromlása, tömörödés, cserepesedés), víz vagy szél okozta erózió, kedvezőtlen változások a talaj biogeokémiai körforgalmában, elsősorban növényi tápanyagforgalmában, savanyodás, sófelhalmozódás – szikesedés, biológiai degradáció (kedvezőtlen mikrobiológiai folyamatok, szervesanyag-készlet csökkenése).

A talaj fizikai jellegű degradációja természetes okokra és emberi tevékenységekre is visszavezethető fizikai talajhiba, amely a nedvességforgalom gátlása miatt kiemelt figyelmet érdemel. Az ember okozta károk leggyakrabban a nedves talajon járással (taposás eredetű) és a sablonos művelés (művelés eredetű) hatására alakulnak ki. A tömörödés a talaj szerkezetességét, víz,- hő- és légjárhatóságát csökkentő, vagy megszüntető mechanikai stressz, amely bekövetkezhet a talajon, elsősorban a nedves talajon járáskor, a nedves talaj művelésekor, a gépek tömege, vagy a művelőelemek kenése, gyúrása és nyomása esetén, vagy a többszöri, hasonló mélységű műveléskor a művelőelemek – pl. ekevas, tárcsa – talajra gyakorolt ismételt nyomása következtében. A talajtömörödés kiváltó okai alapján művelőeszköz (eketalp, vagy tárcsatalp réteg) vagy taposási eredetű talajtömörödésről beszélhetünk. A művelőtalp-tömörödés a folyamatosan bolygatott réteg alatt képződik, és az eszköz alapján különíthető el (eketalp, tárcsatalp). Az FVM 1994-es adatai szerint 1992-ben tömör altalaj 1,2 millió, felszínhez közeli tömör kőzet 0,4 millió hektáron rontotta a termelés esélyeit. BIRKÁS Márta Professzor asszony a tömör talajok területét – a talajok érzékenységét, a művelési hiba eredetű belvizes területek kiterjedését és mérési adatokat figyelembe véve – 2000-ben a szántóterület felére becsülte. A talajtömörödés környezeti ártalom, hátrányos a talaj művelhetőségére, a művelés energiaigényére, költségeire és kockázatossá teszi a növénytermesztést. A tömör talaj vízbefogadó-, vízvezető- és víztároló képessége gyenge. Minél közelebb van a tömör réteg a felszínhez, annál kevesebb vizet képes a talaj befogadni és tárolni. A tömör művelőtalp fölötti lazább réteg csapadékos időszakban vízzel rövid időn belül telítődik, majd eliszapolódva akadályozza a víz mélybe szivárgását. A talajba nem jutó víz a gazdálkodás kockázatát növeli (Birkás, 2002).

A fizikai jellegű talajdegradációs folyamatok következő nagy köre, a víz és szél okozta erózió kapcsán megállapítható, hogy Magyarország területének 9,3%-a gyengén, 9,6%-a közepesen, 6%-a erősen erodált. Közel egymillió hektáron károsít a szélerózió, s hasonló nagyságú területeket érint a szedimentáció. A felszíni lefolyással lehordott talaj, valamint szervesanyag- és tápanyagtartalmának egy része a szedimentációs területeken halmozódik fel. Más része onnan közvetlenül, vagy a vízhálózat szediment-transzportja közvetítésével felszíni vizeinkbe jut. Ez egyrészt a vízfolyások, csatornák, tavak, tározók fokozott mértékű feliszapolódásához vezet, korlátozza azok funkcióképességét, növeli karbantartási költségeit, s fokozza az árvíz- és belvízveszélyt az egész vízgyűjtő területen. Másrészt gyakran jelent tápanyag- és szennyezőanyag-terhelést vízkészleteinkre. A különböző eróziós formák kialakulásának elkerülése érdekében többféle megoldás is létezik. Az egyik a megfelelő művelési irány megválasztása, vagy művelési ág módosítása, teraszok kialakítása egy gyümölcsös esetén. De e mellett fontos a szántóföldi növénytermesztés esetén, hogy a talajon ne maradjon fedetlen. Ezeket a vetésforgókba is igen jól beilleszthető különböző takarónövényekkel is el lehet érni.

A talaj alapvető fizikai és kémiai tulajdonságainak megismerése érdekében talajminta-vételezéseket követően számos vizsgálati lehetőség áll a rendelkezésünkre. Azt, hogy az adott mintát honnan vegyük meg attól is függ, hogy mi az elemzésünk célja. Ezek lehetnek különböző beruházások megkezdése előtti felmérések (humuszmentési tervezés, talajmechanikai elemzés stb.), különböző anyagok (például hígtrágya, szennyvíz) kihelyezését megelőző vizsgálatok stb. Ezáltal beszélhetünk pont és átlag mintavételezésekről is. Az alapvető cél minden esetben az érintett talajunk részletesebb megismerése, ami alapján pontosabb döntéseket tudunk hozni. A táblák közötti és a táblán belüli talaj-heterogenitás problémáját már évtizedekkel, ha nem évszázadokkal ezelőtt is ismerték. Korábban a tapasztalatok alakították, hogy mely kultúrát mely táblán, táblarészen érdemes és lehet jó hozammal termelni, ma már ezeket a tapasztalatokat adatokkal támaszthatjuk alá. A térképezéssel, ezen belül is elsősorban a talajtérképezéssel (melynek hazai virágkora a múlt században volt), lehetővé vált a tapasztalati adatok számszerűsítése. Az 1950-es évektől a TSZ-ek területére készült nagyléptékű genetikus üzemi térképezés is ezt a célt szolgálta, ahol a talajtérkép mellett vízgazdálkodásra, mésztartalomra és több más talajtulajdonságra vonatkozó kartogrammok készültek. Ezek az adatok mára nagyrészt a gyakorlat számára feledésbe merültek. Jelenleg az inputanyag-tervezés a termelők jelentős részénél gazdálkodás szinten, jobb esetben tábla szinten történik. Sok esetben akkor is, amikor a rendelkezésre álló technikai háttér lehetővé tenné a kisebb egységek kezelését is. A XX. század végén a technológiai újításoknak köszönhetően a helyspecifikus mezőgazdaság már teljes mértékben automatizálható, a számítástechnika, a GPS technológia lehetővé teszi a korábban gyűjtött archív adatok, talajmintázási eredmények, modern műholdas, légi vagy drónos távérzékelési adatok, hozamtérképek integrálását és felhasználását az input anyagok mennyiségének tervezésénél.

A laborvizsgálati eredmények alapján egy szaktanácsadó részletes kiértékeléseket tud elvégezni talajaink állapotáról. A talajdegradációs folyamatok következő köre amivel érdemes foglalkozni, a talajsavanyodás. Magyarország talajainak mintegy 8%-a erősen, 18%-a közepesen, 20%-a gyengén savanyú kémhatású. Hogy egy adott savterhelés milyen mértékű talajsavanyodást okoz, az a talaj eredeti kémhatásától, valamint savtompító képességétől, „pufferkapacitásától” függ. A talaj savanyodása a talajok kémhatásának kedvezőtlen irányú csökkenése, melynek hatására kedvezőtlen irányba változnak a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai. Mivel a hazai talajainkat nagymértékben érinti a savanyodás, fontos az elleni védekezés és azok javítása. A talajsavanyodás során a talajképződés során keletkező lúgos és semleges mállástermékek (Ca, Mg, Na, K) kilúgzódnak a talajszelvényből, és így a talajban a savtermelő folyamatok kerülnek túlsúlyba, melyek során a bázikus kationok savas karakterű vegyületekkel helyettesítődnek. A talajsavanyodás folyamata természetes tényezőkre és emberi tevékenységekre is visszavezethető. Savanyú talajok javítása elsősorban CaCO3-tartalmú talajjavító anyagokkal végezhető el, melyekből számos lehetőség (mészkőpor, granulált mész stb.) elérhető már a hazai piacon is.

Mivel Magyarország a Kárpát-medencében fekszik és a talajaink fejlődésére számos tényező hatott, az egyik ilyen elég összetett folyamatok következményeképpen közel 600.000 hektár termőföldön kedvezőtlen összetételű mélyben sós és közel 400.000 hektár termőföldön a felszínen is megjelenő kedvezőtlen sók jelennek meg. A só megzavarja a növények növekedését azzal, hogy korlátozza a tápanyagfelvételt és rontja a növény rendelkezésére álló víz minőségét. Hatással van a talajban található organizmusok anyagcseréjére is, és a talaj termékenységének jelentős csökkenéséhez vezet. A talaj kiterjedt szikesedése a növények sorvadását idézi elő az ozmózisnyomás növekedése és a só mérgező hatása miatt. A túlzott sómennyiség a talaj szerkezetének romlásához vezet, a talaj az oxigénhiány miatt képtelen lesz fenntartani a növények növekedését vagy az állati életet. A szikes területek ismérvei laborvizsgálatokkal elemezhető ki. Azon belül is elsődlegesen a talajok összes sókoncentrációjának, Na-, Mg kationok mennyiségének elemzésével. A már elszikesedett talajok javítása nem egyszerű feladat. Elsősorban a kedvezőtlen talajvizeket kell a mélyebb rétegekben tartanunk, amik felszíni vagy felszín alatti vízlevezetésekkel (drénezés) oldható meg. A fizikai jellegű beavatkozások mellett a kémiai jellegű beavatkozásokat is el kell végezni a sikeres talajjavítás és növényter­mesztés érdekében. Savanyú kémhatású szikes területek esetén kémiai talajjavítás vagy talajkondicionálás gyors és tartamhatással is rendelkező CaCO3 (mész) alapú talajjavító anyag kijuttatással, míg lúgos kémhatású szikes területek esetén pedig CaSO4 (gipsz) alapú talajjavító anyag kijuttatásával oldható meg. Lúgos területek esetén a gipsz kijuttatása általában nehézkes szokott lenni, mert az anyag erősen megköti a vizet, így összeállhat. Manapság viszont rendelkezésre áll a hazai piacon is olyan felületkezeléssel ellátott granulált termékek, ami miatt a termék műtrágyaszóróval is könnyen kijuttatható.

A talaj egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága a termékenysége. Ez azt a hozamtermő képességét jelenti, hogy képes a növény számára termőhelyként szolgálni és rendszeresen jó minőségű növényi produktumot termelni. Minél nagyobb a talaj termékenysége annál jobb a növényi biomassza-termelő képessége is. Számos olyan tényező van ami meghatározza ezt az értékmérő tulajdonságot. Ilyen például a talajréteg vastagsága (a gyökerekkel átszőhető és a növények által igénybe vehető talajrétegnek a vastagsága), a talaj textúrája és szerkezete, levegő- és vízháztartása (aerob – anaerob viszonyok, a víz összes és felvehető mennyisége, vízfelvétel és vízvezetés, a talajvízszint mélysége), hőmérséklete és hőháztartása (felmelegedés, hőtároló és hővezető képesség); a talajra jellemző sav-bázis viszonyok és a redoxipotenciál; a tápanyagháztartás (makro- és mikrotápelemek, összes és felvehető tápanyagtartalom); a humuszháztartás (humusztartalom, minőség, összetétel); a talajlakó élőlények (biomassza, aktivitás, összetétel, gyakoriság); és a szennyezőanyag-tartalom (nehézfémek, szerves szennyezők). A növénytermesztés sikeressége érdekében ezekre a fenti tényezőkre mind hatással lehetünk és alapvető célunk, hogy a legmodernebb technológiákkal/termékekkel pozitív irányba változtassuk, vagy legalább ne rontsuk le a talajaink termékenységét.

A cikk szerzője: Bucsi Tamás