Az árutermelésből származó vágósertéseknek jelenleg alig 4-5 %-a éri el az "E" és 18-20 %-a az "U" húsminőségi osztályba sorolást. A szakirodalom szerint megfelelő minőségû kocaállománnyal a hazai tenyésztési programokban alkalmazott végtermék előállító kanok után 40-50 % "E" minőségû hízó lenne elvárható. Az "U-R-O-P" osztályokban 35-17-2,5-0,5 %-os megoszlás érhető el.
A vizsgálatok célja a kiválasztott, különböző rendszerû, tartástechnológiájú sertéstelepeken alkalmazott takarmányozási (etetési-itatási) módok és a végtermék húsminőségének alakulása közti kapcsolatok egyes kérdéseinek elemzése volt.
Vizsgálatainkat 14 olyan sertéstartó gazdaságból begyûjtött, több mint 15 ezer db vágósertés minősítési adatainak feldolgozására alapozva végeztük, amely gazdaságok többségének mûködését hosszú évek óta figyelemmel kísérjük, ismerjük a telepek tartástechnológiáját, üzemeltetési problémáit. A 7 vágóhídról begyûjtött több, mint 600 ezer, valamint a közel 1,3 millió sertésre vonatkozó első féléves országos adat általános helyzetfelmérésre és modellszámítások elvégzésére adott lehetőséget.
Vizsgálati eredmények
A sertéstelepeken alapvetően kétféle takarmányozási módot alkalmaznak: az ad libitum azaz az étvágy szerinti takarmányozást és az adagolt etetést. Az étvágy szerinti etetésnek alkalmazzák az un. adagolt ad libitum változatát is. Ez esetben az önetetőt hagyják kiürülni, így a nap bizonyos szakában nincs az állatok előtt takarmány. A takarmány konzisztenciája alapján négy csoportba sorolható:
- száraz takarmány (derce, pellet), mintegy 86 % szárazanyagtartalommal;
- nyirkos takarmány, szárazanyagtartalom: kb. 75 %;
- pépes takarmány, szárazanyagtartalom: kb. 40 %; és
- folyékony takarmány, 30 % alatti szárazanyagtartalommal. A vizsgálatba vont telepeken négyféle takarmányozási technológiát elemeztünk:
I. Száraztakarmány, ad libitum etetéssel
II. Száraztakarmány, adagolt etetéssel
III. Pépes takarmány, adagolt etetéssel
IV. Folyékony takarmány, adagolt etetéssel.
Adagolt etetés alatt egy adott korú, tenyésztési/tartási irányú állatcsoport részére előírt fejadagok összességének napi két-három alkalommal történő kiosztását értjük. Az egy állatcsoport, ill. egy kutricában elhelyezett állatok napi fejadagját kézierővel, beépített, vagy mobil gépekkel vályúkba, vagy önetetőkbe osztják ki.
Egyre inkább terjed a pellet, derce etetésére egyaránt alkalmazható, szopókás önitatóval szerelt kombinált önetetők használata, amelyekkel mind a takarmány, mind a vízfelhasználásban jelentős megtakarításokat lehet elérni.
1.táblázat
A vizsgált sertéstelepeken alkalmazott négy jellemző etetési módot a húsminőségi mutatók elemzésével rangsoroltuk. A húsminőségi mutatók és az adott telepen alkalmazott takarmányozási módok elemzése során megállapítottuk, hogy a színhúsarány és a húsminőségi jelzőszám a száraztakarmányt adagoltan etető sertéstelepeken a legkedvezőbb. Ezeken a telepeken a vágósertések 2,95 %-a S minőségi kategóriájú volt, szemben az ugyancsak száraztakarmányt ad libitum etető telepek 1,94 %-os értékével. Az S-P minőségi kategóriák hősminőségi jelzőszáma a fenti sorrendben 1,87 és 2,17 értékre adódott. 2. táblázat