Lássuk először a statisztikákat! Az 1. táblázatban összefoglaltuk a fő szántóföldi növények termésátlagait. Egyik kultúra esetében sem mondható, hogy nagyon átlag alatti vagy feletti termések születtek volna. A búza, árpa és repce eredmények inkább átlagosnak, a kukorica termésátlagok inkább alacsonynak, bár nem kiugróan rossznak, a napraforgó eredményei pedig az átlagosnál jobbnak tekinthetőek. Ha az országos átlagok mellett megnézzük azok regionális eloszlását, már közelebb kerülünk az agro-ökológiai optimum kérdéséhez. A dunántúli termésátlagok minden esetben (a táblázatban szereplő növényekre értve) megelőzik az alföldieket, de a napraforgó kivételével az észak-magyarországi eredmények is megelőzik az alföldieket. Sőt, kukorica esetében Észak-Magyarországon (6,04 t/ha) magasabb összesített termésátlagok születtek, mint a Dunántúlon (5,77 t/ha). Az észak-magyarországi régió az elmúlt évekhez hasonlóan az országos átlaghoz viszonyítva nagyobb mennyiségű és jobb eloszlású csapadékviszonyaival jó pozíciót ért el a kalászos gabonák, de különösen a kukorica termesztése esetében. Ez a tény egyértelműen felértékeli ennek az országrésznek a megfelelő adottságú szántóterületeit az intenzív szántóföldi növénytermesztés szemszögéből. Ilyen összefüggésben érdemes nézni az 1. táblázatban feltüntetett legalacsonyabb/ legmagasabb megyei termés-
eredményeket. Természetesen egy-egy megye kiemelése nem ad teljes képet, ebben az összefüggésben az a fontos, hogy mekkora a szórás a legalacsonyabb-legmagasabb átlagtermés között, ill. földrajzilag „hová esik” a legrosszabb és a legjobb termés. Az ilyen jellegű statisztikák az agro-ökológiai szemléletű megközelítéshez szolgáltatnak információt, de nem derül ki belőlük a termesztéstechnológia hatása.

Az őszi vetések alakulása (2. táblázat) alapján nem lehet a jövő évben számottevő változásra számítani a vetésszerkezetben. Az őszi búza és árpa vetésterület minimális csökkenése alig, de a repce vetésterület 21 százalékpontos növekedése sem befolyásolja számottevően a tavaszi kultúrák vetésterületét. Kérdés, hogyan változik a napraforgó és a tavaszi árpa vetésterülete, nő-e a kukorica rovására? Talán lesz ilyen irányú elmozdulás, ez nem fog azonban nagyságrendi változást jelenteni.

A termesztéstechnológiai elemzés kapcsán az alábbiakban egy rövid jellemzést, ill. néhány fotót állítottunk össze, a teljesség igénye nélkül, csupán pontszerű benyomásként.

Búza és árpa: lehetett volna több…

Noha országos tekintetben átlagosnak, egyes régiókban pedig átlag felettinek tekinthető az idei búza- és árpatermés, nem biztos, hogy maximálisan elégedettek lehetünk. Júniusig gyakorlatilag megfelelően alakult a csapadék-ellátottság a kalászos gabonák számára, ami egy harmadik nitrogén-fejtrágya biztos hasznosulását is jelentette, ami jó foszfortápláltság mellett a termésmennyiség növelésének fontos eszköze. Mégis, több helyen nem került erre sor és az így kialakult látens nitrogénhiány biztosan csökkentette a termésmennyiséget. Sok helyen születtek 8–9 tonnás termések és még több helyen születhettek volna! Fontos tanulsága az idei évnek, hogy egyre több helyen a búzával megegyező intenzitással végzik az árpatermesztést és tekintettel arra a tényre, hogy az árpa ára nem sokkal marad el a búzáétól, a jövőben egyre több helyen várható az árpatermesztés intenzívebbé válása.

Kukorica: 2012 után nem ezt vártuk…

Ennek ellenére helye van két fontos megállapításnak:

1. Amit az országos terméseredmények kapcsán már bemutattunk, hogy átlagon felüli eredmények születtek Észak-Magyarországon.

2. Az olyan meghatározó kukoricatermesztő vidékeken, mint pl. Tolna megye, ahol végül nem születtek magas termések, jól látszott, hogy a júniusig nagyon szép képet mutató állományok esetében a nyári csapadékhiány és nagy meleg számottevően csökkentették az ezermagtömeget. Az intenzív agrotechnológia, különösen a megfelelő tápanyag-utánpótlás hatása azonban itt is egyértelműen megmutatkozott: kettő és több tonnás különbségek voltak az „extenzív” állományokhoz képest. Ezek a különbségek ilyenkor sokszor jobban megmutatkoznak, mint egy jó csapadék-ellátottságú évben.

Repce: kicsit kimért, de nem rossz eredmény…

Ahhoz képest, hogy milyen szépnek indultak tavasszal a repcék, senki sem volt őszintén megelégedve a betakarított mennyiségekkel. Szép termés, de kicsit többre számítottunk… Az ok, hogy a virágzáskori, az évszakra jellemzőnél jelentősen magasabb hőmérséklet lerövidítette a virágzás időszakát. Egy hosszabb, elnyúló virágzás esetén biztosan magasabb termések születtek volna. A repce esetében a lényegi pont ugyanakkor az, hogy ha visszagondolunk az elmúlt évekre, mindig volt egy kis bizonytalanság a vetés körül: el lehet-e vetni? De akinek megmaradt a 2011-es vetése, elégedett lehetett, 2012-ben pedig azt lehet mondani, hogy a körülményekhez viszonyítva mindenhol szép állományok fejlődtek és szép termések születtek. És a jelenlegi helyzet is biztató…

Napraforgó: az intenzív technológia diadala…

A napraforgó esetében talán elfedik országos/ regionális termésátlagok, hogy miért is helyénvaló az intenzív technológia egyértelmű eredményéről beszélni.

Sok helyen 3, akár 4 t/ha üzemi átlagok születtek, ahol jó termőhelyen intenzív (különös tekintettel a starter- és levéltrágyázásra) technológiát alkalmaztak. A napraforgó jó adaptációja a szárazabb viszonyokhoz tehát nem azt jelenti, hogy igénytelen…

Benedek Szilveszter

A cikk szerzője: Benedek Szilveszter