Modern tejtermelés: a robotok megérkeztek
A tejtermelésben sem maradhat le a robottechnológia, a Sydney Egyetem bemutatta a robot állatterelőjét.
A Sydney Egyetem Corstorphine-i farmján lévő teheneket robottal terelték ki a karámból, az állatok ezt nyugodtan fogadták és hatékonyan követték a robot „utasításait”. Az egyetem dolgozói már korábban bemutatták a Rover prototípusát a Tejtermék Kutatási Alapítvány Szimpóziumán, Kiamában és bebizonyosodott, hogy a technológia nagyon hasznos lehet a gyakorlatban. Az egyetemi kutató professzor, Kendra Kerrisk beszámolt róla, hogy a csapat mennyire ledöbbent, mikor látták, a tehenek milyen könnyen megbarátkoztak a robot jelenlétével. „Egyáltalán nem féltek tőle és a terelési procedúra nyugodt volt és hatékony”- mondta Dr. Kerrisk. „Ez a módszer, nemcsak hogy munkaerőt takarít meg, de az állatok jóllétét is biztosítja azzal, hogy a saját tempójukban haladhatnak a fejőházba és vissza”. A robotot a Sydney Egyetem kutatói fejlesztették a fák és gyümölcsök ellenőrzésére a gyümölcsfarmokon. Ezt használták kezdetben a tehénállományban is kisebb változtatásokkal. „Szeretnénk feltárni a robotok használatának további lehetőségeit az Ausztrál Robot Fejlesztési Központtal közösen. Ők már sokrétű robottechnológiával rendelkeznek, melyek a tejelő farmokon is alkalmazhatóak”– mondta Dr. Kerrisk. „Mivel a robot izgalmas felhasználási lehetőségeket mutatott a farmokon, szükség lehet önálló működtetésükre a terepen és hozzá kellene programozni a tejtermelő telepek sajátosságaihoz.” A robotikus terelés mellett több felhasználási lehetőség is van, például az állatokra vonatkozó adatok begyűjtésére a legelőkön, az ellés figyelése, a jászlak ellenőrzése, szükség esetén bizonyos állatok azonosítása és elkülönítése a meghatározott helyre. A kutatás nagyon korai szakaszban van, de a robottechnológiában már most megvan az a lehetőség, hogy a tejtermelés igényeihez alakítsák, azáltal, hogy csökkenti az ismétlődő munkavégzést, növeli az adatok pontosságát és elérhetővé teszi azoknak az információknak a rögzítését, amelyeket jelenleg nem tudunk elérni. „A robotok szerepet fognak játszani a termelékenység növelésében, fenntarthatóságában és az ausztrál tehenészetek versenyképességének fokozásában” – mondta Dr. Kerrisk.
Forrás: TheDairySite News, 2013.11.12.
Hogyan ellenőrizzük a májmétely-fertőzöttséget
Miután az Európai Bizottság megváltoztatta a visszavonási időt a májmételyes teheneknél, a független UK tanácsadó, az ADAS kiadta a legfrissebb tanácsot, hogyan lehet legyőzni a Fasciola Hepatica-t, azaz a mételyférget.
A májmételyek a trematódák osztályába tartoznak és a mételyférgek (Platyhelminths) egy csoportja – írták az ADAS szakértői. Azok, amelyek állatorvosilag érdekesek, a teljes életciklusuk alatt legalább két gazdaszervezetet igényelnek kifejlődésükhöz, mialatt a fertőzésük kialakul. Ezek nagyon fontosak a humán gyógyászatban, mert a Schistosomiasis és a Bilharzia még mindig súlyos betegségeket okozhatnak világszerte, emberekben is. Ahogy a neve is sejteti, a kifejlett métely a májban él, azt károsítja és betegséget okoz. Az Egyesült Királyságban a legfontosabb májmétely a Fasciola Hepatica. Nyugat-Skóciában egy másodlagos faj is jelen van, a Lándzsás métely (Dicrocoelium Dendriticum). A májmétely mellett a Bendő métely (Paramphistomum Cervi) előfordulása is megnőtt az utóbbi években. Ezek általában nem okoznak súlyos megbetegedést, hacsak nem nagyon nagy számban vannak jelen, de a petéik hasonlítanak a májmételyére, ezért könnyen félre lehet diagnosztizálni. Ugyanazt az Iszap csigát használják köztes gazdának, és ahogy az előfordulásuk növekszik, a májmétely előfordulása is növekszik. Az utóbbi csapadékos nyarak segítettek ezeknek a csigáknak a túlélésében és szaporodásában (Angliában). „A májmétely nagy problémának bizonyul a csapadékos területeken, mint például Nagy-Britannia nyugati részén és Írországban, de bárhol előfordulhat, ahol nedvesek a körülmények megtalálhatóak”. A májmétely életciklusa a petékkel kezdődik, amelyeket a hermafrodita métely rak le, amelynek számos faja az epevezetékben él, az Egyesült Királyságban előfordulnak a juhokban és a szarvasmarhákban. A kifejlett mételyek meglehetősen nagyok (akár 3x1,5 cm). Táplálékuk a vér váladéka és egy általuk előállított szérum okozza az epevezeték hámjának a csíkozottságát. A peték átjutnak a bélbe az epe áramlásával, kijutnak a testből a széklettel és miracidiát alkotnak, amelyek utána bekerülnek a csigába. Ott fejlődnek, szaporodnak és végül elhagyják a gazdatestet cercariaként. Néhány órán belül a fűszálakra kerülnek metacercaria állapotban. A korai fejlődési szakaszban nagyon vizes környezetet igényelnek, mind a csigák, mind a mételyek a túlélésükhöz, de a metacercaria túléli a szárazságot néhány hétig a fűszálakon. A metacercaria-t megeszi a legeltetett állatállomány és a nyílásokon át behatol a bélfalba, utána a hasüregbe kerül, majd egy kis vándorlással behatolnak a májba. Keresztülhaladnak a májon körülbelül 6 hét alatt és bejutnak az epevezetékbe, ahol felnőtté érnek és így lesz teljes a körforgás.
A fertőzést legjobban úgy lehet elkerülni, ha eltávolítjuk a legelő állatokat a nedves területekről, bár ez nem mindig praktikus megoldás. A májmétely nagy problémának bizonyul a csapadékos területeken. Ezeken a területeken, ahol rendszeresen kezelik az állatokat a métely miatt, egy jó féreghajtó gyógyszer elengedhetetlen.
A kezelés számos problémát okozhat
Kevés az engedélyezett hatóanyag a kezelésre, ezek „régi” vegyületek, hosszú élelmezésügyi várakozási idővel (húsban). A Triclabendazole a legszélesebb körben használt termék, hatékony mind a kifejlett, mind a fejletlen métely ellen. A széles körű használat miatt azonban mind gyakrabban találkoznak az állatorvosok a kialakult triclabendazole rezisztenciával.
A májmétely hatása a tejhozamra drasztikus lehet, mert a kifejlett métely nagy mennyiségű tápanyagot vesz el az állattól, az epevezetéken keresztül. Az utóbbi csapadékos nyarak súlyosbították a helyzetet, mert így az eddig nem érintett állatállományok is ki lettek téve a mételyfertőzésnek. Ez megnövekedett gyógyszerfelhasználást eredményezett a tejelő állományokban, és a vizsgálatok adatai szerint szermaradványokat mutattak ki az így kezelt állatok tejéből. Az Európai Bizottság nemrég hozott döntése szerint drasztikusan korlátozzák bizonyos termékek használatát a tejelő tehenek kezelésére. Jelenleg mindössze néhány oxyclozanide és albendazole hatóanyagú szer használható a tejelő tehenek esetében. Ezek a termékek használhatóak a száraz időszakokban és az üszőknél is, a várakozási idő betartásával. Sajnos ezek a termékek egyike sem hatékony a nagyon fejletlen mételyekkel szemben. A tejelő tehenek a nagyon korai szakaszban kezelhetőek néhány clorsulon, closantel formulával és a triclabendazole egy fajtájával, de sok termék jelenleg még nem használható ilyen módon. Közben néhány termék egyenesen ellenjavallt mindenféle korú tehénnek, amelyek emberi fogyasztásra termelnek. A mételyirtók használata tejelő és fiatal juhoknál szintén erősen korlátozott. A korlátozásokat azért léptették életbe, mert a rendelkezésre álló adatok a tejben visszamaradó hatóanyagokról túl gyengék vagy régiek és további modern vizsgálatoknak kellene alávetni a tejelő és hústermelő állományokat.
Forrás: TheCattleSite News Desk, 2013.10.29.
A jövedelem lesz a globális élelmiszer-termelési rendszer domináns rendező elve?
Az egy főre jutó jövedelem értékre van beállítva a globális élelmezési rendszer, felfüggesztve a korábbi rendező elvet, mely a népesség növekedése volt, mint a domináns vezető változás – mondja a Purdue kutatója, megjegyezve, az ő munkájuk a globális kereskedelem gazdasági hatásainak, és a környezetvédelmi politikák összefüggéseinek vizsgálata.
Thomas Hertel szerint amíg a lakosság száma és jövedelme marad a két legbefolyásosabb tényező annak meghatározásában, milyen a globális élelmiszerkereslet és a termesztésbe vont területek bővülése, a két tényező viszonylagos fontossága azonban változik. „Ez az első alkalom az emberiség történetében, hogy a jövedelmek hatása nagyobb, mint a népesség növekedése az élelmiszerbiztonság területén,” mondta Hertel, neves agrárközgazdász professzor, a Purdue kutatója. „Miközben a világ népessége a becslések szerint a hétmilliárdról kilencmilliárdra nő a következő négy évtizedben, a növekedés üteme lassulni fog. Mindeközben az egyéni jövedelmek növekedni fognak a fejlődő világ jelentős részén, és ez egy magasabb táplálkozási igénnyel fog jelentkezni.” Hertel Úr alapítója és ügyvezető igazgatója a Purdue székhelyű Global Trade Analysis Project néven ismert GTAP kutatásnak, mely egy hálózatot épített ki több mint 10 000 kutatóval és döntéshozó politikussal a világ 150 országában. A kutatás célja, hogy javítsa a globális gazdasági elemzések pontosságát.
A magasabb jövedelmek, párosulva a bioüzemanyag-termelés esetleges növekedésével a mostani termőföld területek kétszeresére lenne szükség, duplájára kellene emelni a globális növénytermesztés kibocsátását 2050-re. Az ilyen növénytermesztés mellett a környezeti fenntarthatóság nagy kihívást fog jelenteni. Például a nitrogén műtrágyák növelték a terméshozamot, de a nitrogénelfolyás a természetes vízrendszereket károsították.
Az emelkedő átlaghőmérséklet és az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási viszonyok is csökkenteni fogják a hozamokat, mondta Hertel. „A mezőgazdaság lesz az a terület, amit a legnagyobb mértékben fog érinteni a globális éghajlatváltozás”. A kedvezőtlen időjárási viszonyok, a növekvő energiaárak kedvezőtlen hatásait a politikának kell enyhíteni, hogy csökkentsék a termőföldek terhelését és a növekvő élelmiszerárak hatásait. „Már megháromszorozódott a növénytermesztés az elmúlt 50 évben”, mondta. A potenciális növekedés a gyártási technológiáktól fog függni, ebben nagy szerepe lesz az állami és magánberuházásoknak, a kutatás-fejlesztésnek, mondta Hertel.
„Amit tenni fogunk a következő évtizedben az valószínűleg meghatározza annak sikerét, hogy fenntartható módon etetni tudjuk bolygónk lakosságát 2050-ben”.
Forrás: ThePigSite News Desk, 2013.11.21.
Purdue News
Fordította: Dr. Gergácz Zoltán
