Földhasználat

A földhasználat általános jellemzői már a csatlakozás előtt kialakultak. A statisztikai gazdaságküszöböt elérő gazdaságok1 földhasználatát elemezve a földhasználat koncentrációja folyamatos, 13,7 ezer 50 hektár feletti gazdaság, az összes gazdaság 2,6%-a használja a gazdaságok mezőgazdasági területének 73,6%-át 248,7 ha átlagos mezőgazdasági területtel (2010-ben). Az egyéni gazdaságok által használt mezőgazdasági terület (52,2%) változása alapján a családi gazdaság méretű üzemekben lassú koncentrációs folyamat zajlik, melynek fő hajtóereje e gazdaságok számának növekedése (1. ábra).

2000–2010 között mind az egyéni gazdaságokban, mind a gazdasági szervezetekben növekedett a bérelt mezőgazdasági területek aránya, 2010-ben elérte a gazdaságok által hasznosított mezőgazdasági terület 55,8%-át (1. táblázat). A bérelt területek aránya a földhasználat méretcsoportjai szerint növekvő. Az egyéni gazdaságok esetében a saját tulajdonon történő termelés szerepe a jelentősebb, a földbérlet aránya átlagosan 23,7%. A társas vállalkozások termelése döntő részben (91,2%) bérleten alapul. Az egyéni gazdaságok közül arányaiban a legtöbb területet a 100 hektár feletti területen gazdálkodók (46,8%), a legkevesebbet a 10 hektár alatti földterületet használók bérlik. A bérleti gazdálkodás a dunántúli régiókban a legelterjedtebb, aránya 64-65%. Az alföldi régiókban a gazdálkodásban a saját területek használata jelentősebb, a bérelt területek aránya 16–18 százalékponttal alacsonyabb.

A birtokviszonyok alakulását a támogatáspolitika is nagyban befolyásolja, hiszen a területalapú támogatások a földárakban és a földbérleti díjakban tőkésednek. A földhasználattal összhangban a támogatási struktúra is koncentrált elosztást mutat. Az ötezer eurót meghaladó közvetlen támogatási összegben részesülő gazdaságok aránya Magyarországon 2010-ben 12,7%, míg részesedésük az összes közvetlen támogatásból 79,2% (EC, 2011).

Földtulajdon

Magyarország összes területének (9,3 millió hektár) 79,6%-a termőföld (7,4 millió ha), 20,4% pedig művelés alól kivett terület (1,9 millió ha) 2011-ben. A termőföld jellemzően magántulajdonban van. A külterületi termőterületek közel háromnegyede (73,1%) természetes személyek, közel negyede (22,7%-a) pedig az állam tulajdonában van. A mezőgazdasági hasznosítású külterületi mezőgazdasági terület 84,2%-a természetes személyek tulajdona (1. ábra). A jogi személyek közül a mezőgazdasági területből az állam részesedése 11,4%, míg a szövetkezetek és gazdasági társaságok együttes területi aránya alacsony (3,0%).

A földtulajdon tagolt és szétaprózott. A zártkertek nélkül számított külterületeken 2,8 millió darab – átlagosan mindössze háromhektáros – földrészletet tartanak nyilván. A természetes személyek tulajdonába tartozó földrészletek átlagosan 2,7 hektárosak, míg az állami tulajdonú földrészletek átlagmérete 8,4 hektár. Az átlagos ingatlanméret csökkenésének (mely 10,0% volt 2000–2011 között) megállításához a birtoktestek összevonása, birtokrendezés és – a további birtokelaprózódást megakadályozó – mezőgazdasági örökösödési szabályok bevezetése is szükséges.

A földpiac szegmentált, a helyi kereslet-kínálat hatása érvényesül.
A termőföld forgalma kiegyenlített, örökléssel együtt évente átlagosan mintegy 210 ezer hektár, vagyis az összes termőföld 2,5–3%-a cserél gazdát. Arányaiban inkább az öröklés miatt bekövetkező tulajdonosváltás a jelentősebb. A földpiacon (öröklés nélkül) mintegy 110–120 ezer ha termőföld cserél gazdát évente (FVM FÖMI, 2011.). Elővásárlási jogosultsággal vásárolt a területek 35–40%-a, melynek kétharmadát tulajdonostársak, közeli hozzátartozók, harmadát haszonbérlők és helybeli gazdálkodók vásárolják meg. A külső (spekulációs) vásárlás mértéke 5–10%-ra tehető. A földforgalmat jelentősen visszatartó osztatlan közös tulajdonok (1,3 millió ha) esetében az értékesítést a tulajdonrészek vontatott kimérése és a területen fennálló bérleti jogviszonyok kötöttségei hátráltatják.

Haszonbérleti díjak

A termőföld átlagos haszonbérleti díja művelési áganként jelentős különbséget mutat. A szántó átlagos éves haszonbérleti díja 32,8 ezer HUF hektáronként (3. ábra).

A haszonbérleti díjak esetében meghatározó a föld területi elhelyezkedése és minősége. Régión belül a legrosszabb és a legjobb minőségű szántók között átlagosan 2-3-szoros különbség mutatkozik, de a Dél-Dunántúl régióban négyszeres, az Észak-Alföld régióban pedig hatszoros is lehet az eltérés (2. táblázat). Az átlagos és a jó földminőségi kategóriákban 25–60 ezer Ft körül lehet az ország nagy részén szántóföldet bérelni. A haszonbérlet az Észak-Alföldön és Dél-Dunántúlon a legdrágább.

Földárak

Az egyéni gazdaságok saját tulajdonú földterületének értékelése alapján készített tesztüzemi felmérés szerint (Keszthelyi és Pesti, 2012.) Magyarországon egy hektár szántóterület átlagosan 535 ezer forintba került 2011-ben. Ez az előző évhez képes 13 százalékos növekedést jelent. A csatlakozás előtti földárak (mintegy 300 ezer HUF/ha) (Kapronczai et al., 2005.) hét év alatt közel megduplázódtak. Amennyiben a magyar szántóföld árát (1,8 ezer euró) a régi tagállamok földáraihoz viszonyítjuk, csak igen mérsékelt felzárkózás mutatkozik. Hollandiához képest közel hússzoros, Dániához tizenötszörös, Spanyolországhoz hétszeres, de még Franciaországhoz viszonyítva is közel két és félszeres a szántóföldárak különbsége.

A szántóföld átlagos ára az országos átlaghoz viszonyítva jelentősebben a Nyugat-Dunántúl régióban magasabb (egymillió HUF/ha), míg az Észak-Magyarország régióban 410 ezer forintot adtak átlagosan egy hektár szántóért (3. táblázat). A haszonbérlethez hasonlóan a szántóföld piaci árában is jelentősek a regionális és földminőség szerinti különbségek. A Nyugat- és a Dél-Dunántúl, valamint az Észak-Alföld régiók legjobb minőségű földjei és az Észak-Magyarország, valamint a Dél-Alföld régiók gyengébb minőségű szántói között akár tízszeres, míg a régiókon belül a gyenge és kiváló földminőségi csoportok között 2–2,5-szeres árkülönbség mutatkozik. Az átlagos minőségű szántóterületekre a régiók többségében kiegyenlített, 400 ezer és 1–1,3 millió HUF közötti árak jellemzőek, míg Észak-Magyarországon és a Dél-Alföldön ennél 10–20%-kal alacsonyabbak az árak.

A termőföld kereslete származékos, árát a rajta termelt termékek határhaszna szabja meg. A földtőke a jövőbeni földjáradékok jelenértékeként határozható meg. Mivel a földhasználók a földjáradék haszonbérleti
díjat meghaladó részét nem fizetik ki a földtulajdonosnak, arra következtethetünk, hogy a földhasználók erősebb alkupozícióban vannak.
A földművesek földszerzési képességének kizárólagosságával a földpiaci szereplők közötti erőviszonyok alapvetően az egyéni gazdálkodás javára módosulnak. A termőföld piaca korlátozott. Nyilvánvaló, hogy ez a földárak csökkenése irányába ható tényező, ami mérsékeli a magyarországi földárak nyugat-európai szinthez történő felzárkózásának folyamatát.

A családi gazdálkodás bővítése földalapot igényel. A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény alapján a családi gazdálkodás előtérbe helyezése társadalmi hasznok forrása:

- a falvak foglalkoztatási képességének megőrzése és újrateremtése;

- népességmegtartó képességének megújítása, a városba áramlás lefékezése;

- a falvakban élők szociális, mentális süllyedésének megállítása.

Az elfogadott földforgalmi törvény a vidéki népesség megélhetése szempontjából kedvező folyamatokat indít a mezőgazdaságban. Mivel a családi gazdaságok kedvezményezettek a földpiacon, számuk és földtulajdonuk nő. Földhasználatuk tovább koncentrálódik1. A haszonbérlet aránya hosszú távon csökken. A családi gazdaságok alkuereje a földhasználatban is nő. Hosszú távon, mintegy 15–20 év alatt az állami mezőgazdasági hasznosítású földterületeinek egésze, mintegy 400 ezer ha, valamint az országos birtokmaximumot és a kedvezményeket meghaladó terület (mintegy 400–600 ezer ha) kerülhet az egyéni gazdaságok használatába. A haszonbérleti díjak nem emelkednek. A mezőgazdasági parcellák mérete – birtokrendezés nélkül – alacsony marad. A földárak eleinte nem emelkednek, később a termelékenység alakulása határozza meg a földárnövekedés mértékét. A strukturális átalakulás során kialakított birtokok értékét már a teljes földjövedelem határozza meg. A birtokok családi gazdaságok által történő megszerzésével a mezőgazdasági jövedelem-kiáramlás mérséklődik.

A földpiac igen lassú szerkezeti változások jeleit mutatja. Az elérhető magas jövedelmek, a földpiaci szabályozás átalakításából származó előnyök a családi gazdaságok vállalkozási kedvét élénkítik, a mezőgazdaság szerkezeti átalakulásának gyorsulását eredményezhetik. Üzemszabályozási és integrációs törvény keretében további feladatok várnak megoldásra:

- állattartási tevékenység ösztönzése;

- jövedelem-kiáramlás további mérséklése;

- mezőgazdasági szolgáltatások szabályainak meghatározása;

- a családi gazdaságok finanszírozási lehetőségeinek, forrásainak bővítése.

A foglalkoztatás, a tevékenység-diverzifikáció, a természeti erőforrások hasznosítása, a vidéki életminőség javítása, valamint közérdek-közhaszon keresése a mezőgazdasági föld iránti keresletet növelik, de a mezőgazdaságból származó jövedelem a földvásárlás meghatározó feltétele marad.

Irodalom

2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról

European Commission (2011): Indicative figures on the distribution of aid, by size-class of aid, received in the context of direct aid paid to the producers according to Council Regulation (EC) No 1782/2003 and Council Regulation (EC) No 73/2009 (Financial Year 2010)

FVM FÖMI (2011): Országos igazgatási határos fekvésenkénti és összevont főösszesítők 2011. január 1.

FVM FTF (2011) Ingatlanforgalmi adatgyűjtés, 2011.

Kapronczai I. (szerk.) – Korondiné Dobolyi E. – Kovács H. – Kürti A. – Varga E. – Vágó Sz. (2005): Az agrárszereplők alkalmazkodóképességének jellemzői (Termelői válaszok időszerű kérdésekre), Agrárgazdasági Tanulmányok AKI, 2005. 6. szám

Keszthelyi Sz. és Pesti Cs. (2013): A Tesztüzemi Információs Rendszer. Eredményei, 2011., Agrárgazdasági Információk, AKI, Budapest

KSH (2012): Általános Mezőgazdasági Összeírás, 2000, 2010

Biró Szabolcs3

1      A statisztikai gazdaságküszöböt a földhasználatban nagyon alacsony, mindössze 0,15 ha termőterület, vagy 0,05 ha gyümölcsös vagy szőlőterület használata jelenti!

2      Az éves földforgalom mintegy negyedével ~ évi 50 ezer hektárral számolva.

3      Agrárgazdasági Kutató Intézet Vidékpolitikai Kutatások Osztályának vezetője.

A cikk szerzője: Biró Szabolcs