Páty, Biatorbágy, Zsámbék, Tök és Telki határában összesen 800 hektáron gazdálkodik a Kovács család. Az itt termesztett kultúrák nagy része búza, napraforgó, kukorica és árpa. A saját földjeik művelésén kívül a környék gazdáinak nyújtanak integrált szolgáltatásokat, van, aki a vetéstől a tárolásig rájuk bízza a területeit. A szép rendben tartott központi telep előtti rúdon egy tyúkot és két kalászt ábrázoló zászló lobog.

Édesanyám 1989-ben 3200 darab ketreces tartásban nevelt tojótyúkkal alapított vállalkozást, onnan indult az egész – meséli az agrárcég történetének kezdetéről Kovács Viktória. Az állattartást 2004-ben, Magyarország EU-ba való belépése után az új követelményrendszerek életbe lépése és a bizonytalan piaci helyzet miatt abbahagytuk, így maradt a szántóföldi növénytermesztés, amivel 1995 óta foglalkozunk. Apukám szarvasmarha ágazatvezető volt a helyi tsz-ben, így a rendszerváltás után is egyértelmű volt, hogy maradunk a mezőgazdaságnál. Teljesen jól működünk együtt azóta is, a szüleim mellett az öcsém és én is a szakmában és a gazdaságnál maradtunk. A kötelességtudaton kívül persze az is fontos tényező, hogy nagyon szeretem a szakmát – mondja Viki mosolyogva.

A középiskola elvégzése után Budapesten, a Villányi úton végeztem el a Kertészeti Egyetemen a kertészet szakot, rovartan szakirányon. Üvegházi és fóliás termesztésen viszont nem gondolkodom, a szántókkal és az új, terményszárító teleppel kapcsolatos teendők teljesen kitöltik az időmet. A számlázás, a könyvelés, a vetésforgó tervezése és minden, amit számítógépen kell elvégezi, az én feladatom, ehhez jön még hozzá a növények állapotának ellenőrzése.

Kovácséknál a nagy és korszerű gépek használata mellett is megmaradt a családi szerkezet: a precíziós gazdálkodásra alkalmas eszközökkel maguk is meg tudják oldani az üzemeltetés nagy részét.

A helyspecifikus gazdálkodással sokat lehet spórolni az input anyagokon, az időn és a költségeken

Édesapám a logisztika szervezését, a szakmai tudását és a tapasztalatát adja, anyukám a szennyvízszippantó vállalkozást irányítja, a férjem és az öcsém pedig a traktorokat és a kombájnokat vezetik. A gazdaság és a cégek körüli teendőkben két munkatársunk egészíti ki a családi csapatunkat, amely hamarosan a sógornőmmel bővül, aki a szárítónál vesz részt a mérlegelésben és a felügyeletben, mi ketten dolgozunk majd az ottani feladatokkal.

A Hetech teljesen automatizált tisztító-, szárító- és tárolórendszerének szárítószerkezetében, valamint a silóban is vannak olyan szenzorok, amelyekkel egy kijelzőn lehet követni a berendezésben lévő termény hőtérképét. A program automatikusan jelzi, hogy mikor kell megszellőztetni, esetleg átforgatni egyikből a másikba az árut. A rendszer tárolókapacitása 12 ezer tonna, ami úgy, hogy az öcsém 550 tonna terményt is levág egy nap, nem is sok – mondja nevetve Viki.

A fiatal gazdálkodó hölgy növényborítottsági térképeket néz, drónokkal repüli be a táblákat és műholdfelvételeket elemez, amivel sok időt és pénzt spórol meg a gazdaságnak. Okszerűen használja a modern technológiát, a talaj fontosságát hangsúlyozza, és azt vallja, hogy a helyspecifikus gazdálkodással sokat lehet spórolni az input anyagokon, az időn és a költségeken.

A precíziós gazdálkodás megvalósítását már nagyon régen elkezdtük – folytatja Viki. Apukám mindig is előre menekülő, fejlesztő típusú ember volt, így réges-régen felismerte, hogy ez a jövő. Amikor 2002-ben megérkezett az első New Holland kombájnunk, már benne volt a hozamtérképezésre alkalmas eszköz, és Európában az elsők között a GPS is. 2005 óta saját RTK bázisállomásunk van Páty legmagasabb pontján, azóta GPS helymeghatározás segítségével műveljük a területeinket. Ez idő alatt rengeteget spóroltunk a vetőmag- és az üzemanyagköltségeken. A növényvédelmet 2008-ban állítottuk át, akkor szereztünk be egy önjáró permetezőt, ami szabad jellel képes 20 centiméter pontossággal közlekedni a táblákon. Ez ehhez a tevékenységhez tökéletesen megfelel. A hozamtérképezéssel közel 20 éve találkoztunk először, 2002 óta meg is vannak a régi memóriakártyák az adatokkal. Mindig megnéztük ugyan a térképeken a területi sajátosságokat, hogy mi, hol és hogyan látszik; a vízmosások és a homokfoltok jellemzőit például nagyon jól megmutatta, de az adatokat valójában nem használtuk fel semmire. Most jutottunk el arra a szintre, hogy a szárító elkészülte után bevezetjük az AgroVir agrárinformatikai rendszerét, amivel végre minden adatunk egy programon belülre kerül. Ezután jön a következő precíziós gazdálkodási lépcső, hogy tényleg minden egyes folyamat a lehető legpontosabban menjen.

A gépparkunk főleg New Holland gépekből áll, már a kezdetek óta jó a kapcsolat a gépeket és munkaeszközöket forgalmazó IKR Zrt.-vel, majd az utódjukkal, az Agrotec Magyarország Kft.-vel is. Édesapám, Kovács Bálint a New Holland egyik magyarországi nagykövete, így az országban az elsők között próbálhatja ki és véleményezheti a legújabb kék-sárga gépeket. A szakmai rendezvényeken és kiállításokon való részvételen kívül pedig nagyon sokat egyeztet a forgalmazóval a gépekkel és a termeléssel kapcsolatos tapasztalatokról és fejlesztési lehetőségekről is. Mi szeretjük és ajánljuk is a márkát, de persze sok minden függ attól is, hogy kit ültetünk a gépekre, hogy milyen a kezelő. Nálunk teljesít szolgálatot a világ egyik legnagyobbja, a New Holland CR10.90 ikerrotoros kombájn, amelyben 2,75 méter hosszú dob forog egymással szemben és elég ritka az országban.

Az egyik legnagyobb előny az aratásnál az automata kormányzás, mert egy darabig ugyan soron lehet tartani a vágóasztalt, de ahogy a kezelő fárad, egyre nagyobbak lesznek a ráhagyások. Ezeket csíkonként összeadva sokkal több üzemanyag és munkaóra kell egységnyi termés betakarítására. A szakaszolás a vetésnél és a permetezésnél kiemelten fontos, így a kevesebb input anyag kijuttatásával a költségek mellett a környezetterhelést is csökkenteni lehet.

A talajmintavételezés fontossága

A szakdolgozatomban a precíziós talajmintavételezést vizsgáltam meg. Hiszen minden a talajból indul ki, ezért fontos tisztában lenni vele, milyen területeken gazdálkodunk. Magyarországon jogszabályi előírás van arra, hogy talajmintákat kell venni a művelt területeken. Ha pedig erre már mindenképpen pénzt ad ki az ember, ahhoz, hogy legyen is értelme, helyes adatokra van szükség, amiket fel is kell használni a gazdálkodás döntéseinek meghozatalakor. Ma sokan még mindig ott tartanak, hogy gazdaságszintű kezeléseket végeznek. Talajadottságoktól és helyi jellemzőktől függetlenül minden búzatábla megkapja az adott tonnányi hatóanyagot, nincs elkülönítve helyspecifikusan, táblán belüli zónákra lebontva az oda szükséges mennyiség. Nálunk 2017-ben az egyik agrárintegrátor cég végezte el a talajmintavételezést. Megvizsgáltam, hogy mennyire használhatóak ezek az eredmények, amiket négyzethálós elrendezésben, rácspontokon vett talajmintákból számoltak ki úgy, hogy tudták, nálunk elérhetőek a hozamadatok, a légifotók, és rá tudunk nézni a domborzati térképekre is.

A költségek mellett a környezetterhelést is csökkenteni lehet 

Összehasonlítottam a négyzethálós mintavétel eredményeit és az ingyenes, a domborzati magassági-, valamint a hozamtérképekből kinyert adatokból összeállított eredményeket, és nagyon nem egyeztek. A vizsgálattal bebizonyítottam, hogy a négyzethálós mintavétel abszolút elavult technológia. Négyzetes hatóanyag-elterülés nem létezik, és az 5 hektáros egységeket is el kell felejteni, túl nagyok. Minél több a minta, annál jobb, ezt kifizetni persze nagy költséget jelent, de bizonyos birtokméret fölött mindenképpen megéri. Sajnos, amíg az 5 hektáros négyzetekre alapozott talajvizsgálat eladható lesz, addig sokan ezt fogják csinálni. Pedig az ingyenesen hozzáférhető adatokból dolgozva is lehet zónákat kialakítani, amelyek jóval pontosabb, reprezentatív képet mutatnak. A helytelen talajmintavételre alapozott kijuttatásnak alul- vagy felüldozírozás lesz a vége, ami a pénztárca és a környezetvédelem szempontjából is káros. Menedzsmentzónákat kell létrehozni. Ahogy utánajártam, hazánkban, az Egyesült Államokban és Európában is a precíziós gazdálkodás alapja, hogy minden egyes kombájnban legyen hozamtérképezésre kifejlesztett program, mert a legtöbb információt ebből lehet szerezni. Egy jó viszonyítási alapot ad a gazdának, mert megmutatja, hogy az egyes táblarészeken valamiért kevesebb vagy több a termés.

Ezt szereti a mezőgazdaságban, ezt várja a jövőtől

A szívem csücske az új szárító. De szeretek kint lenni a földeken is, aratáskor vacsorát vinni a fiúknak és még számlát írni is. Úgy érzem, nagyon jó helyen vagyok a mezőgazdaságban, itt és így kerek az életem. Nagyon sokat várok a helyspecifikus gazdálkodás fejlődésétől, aminek az egyik legnagyobb kihívása sajnos még mindig az, hogy a különböző gépek és a programok nagyon nehezen kommunikálnak egymással. Ennek javulnia kell, mert sem a szezonban, sem azon kívül nem fér bele egy gazdaság életébe, hogy órákat kelljen várni arra, hogy működjenek, konfigurálódjanak, megtalálják és felismerjék egymást a programok. Legyen szó bármilyen gépről, gépkapcsolatról vagy szoftverről, ezeknek flottul, automatikusan és villámgyorsan ki kell szolgálniuk a termelők igényeit, akkor terjedhet el igazán ez a modern technológia.

Következő cikk

Mellékletünkben igyekszünk közelebb hozni az olvasóhoz a precíziós, avagy helyspecifikus gazdálkodás gyakorlatát és bemutatni a való életben bevált technológiai lehetőségeket. Frissen végzett szakmérnökökkel beszélgettünk, akik egyben helyspecifikusan termelő gyakorló gazdák is, valamint megkérdeztük a közigazgatás, az agrárdigitalizáció és a felsőoktatási képzés szakembereit arról, hogyan látják a magyar mezőgazdaság fejlesztésének jövőjét.

Tartalomjegyzék

A cikk szerzője: Csurja Zsolt