A műszaki-technológiai fejlesztés a TMR-re alapozott takarmányozáshoz megfelelő hátteret biztosít. Telepeink a 2000-es évek elejére több mint 50%-ban alkalmaztak már takarmánykeverő-kiosztó kocsikat, melyek közül mérlegelt kiosztásra több mint 10%-uk volt alkalmas.
Konstrukciós kialakítások és alkalmazási lehetőségek
A hagyományos keverő-kiosztó kocsikban csak megfelelő méretűre aprított takarmányok keverhetők össze és adagolhatók ki. A nem önkiszolgáló kocsiknál a bálák aprításához speciális bontó-aprító gépeket használunk. Segítségükkel a széna etetése külön menetben is megoldható. A traktoros vontatott és függesztett silómarók a kitermelést maródobbal, a kihordást dobóventilátorral hajtják végre. Az utóbbi művelethez az önjáró elektromos berendezések szállítószalagot, vagy kaparóláncot használnak. Az utóerjedési veszteségek csökkentése miatt fontos, hogy a lemart felület függőleges legyen. Ehhez olyan TLT- vagy elektromos meghajtású dobóventilátoros, vagy szállítószalagos gépek készültek, melyek vezérelt csuklós tartószerkezetű maródobokkal dolgoznak. A változatos kialakítású silóblokk vágók a traktorok homlokrakodó egységére, vagy hátsó függesztő szerkezetére illeszthetők. A silóhalmazokból alternáló vágóélű oldalfalaikkal kis térfogatú szabályos önhordó kockákat vágnak ki. A sima vágófelületük minimális utóerjedést eredményez.
A bálabontó-aprítók a szálas és bálázott takarmányok, valamint melléktermékek előkészítésére használhatók. A műveletnek egyre nagyobb jelentősége van a silómaró és ellenkés nélküli, valamint elöregedett silómarós gépek esetében. Praktikusan használhatók a TMR-hez szükséges száraz és nedves szenázsbálák, valamint egyéb melléktermékek aprításában is. Velük a szükséges szecska-, szelet- és szemcseméretet az adott állatcsoportok takarmányozási igényei alapján kell meghatározni. A függesztett és vontatott kivitelek jelentős konstrukciós eltérésekkel hengeres, vagy szögletes bálák fogadására szolgáló, illetve univerzális kivitelben készülnek. Első csoportjuk azok a hidrosztatikus lánchajtású keresztléces behordóasztalos gépek, melyek a bálák bontását és aprítását keresztdobos megoldással végzik. Feldolgozásukhoz mechanikus vagy hidrosztatikus meghajtású egy, vagy két tépő-aprító késes hengert használnak. Az ékszíjmeghajtású keresztdobok mögött összegyűlt hagyományos vagy rostával pótlólagosan szétválasztott aprítékot nagyméretű kifúvó ventilátorok termelik ki.
Második csoportjukat a berendezések behordó csatornájának hátlapjába szerelt aprítótárcsás változatok képviselik. A bontás és aprítás olyan nagyméretű tárcsával történik, melyre az aprító elemek körkörösen, vagy sugársorosan fixen, vagy lengő kivitelben és különböző élkiképzés mellett kerülnek felerősítésre. A bálák forgatását a forgó henger alakú ház belső palástfelületére szerelt bordák végzik, az aprított anyag eltávolítását dobólapátok segítik elő. További megoldásoknál a hátlap méreténél lényegesen kisebb átmérőjű aprító tárcsák a hátlap középpontjától eltolva, asszimetrikusan helyezkednek el. Azok a változatok, melyek teleszkópos felvevő karral, vagy hidraulikusan lenyíló ajtókkal vannak felszerelve, önkiszolgálásra is alkalmasak. Különleges változat a rakodógépek gémjére szerelt konstrukció.
További megoldásoknál a forgó dézsába helyezett bálákat annak fenéksíkjában működő tárcsás, vagy kalapácsos, valamint a dézsafenék közepén meghatározott szélességben húzódó speciális sokelemes aprító szerkezet dolgozza fel. Az egyszerűbb függesztett és a nagyobb teljesítményű univerzális változatok különböző átmérőjű és magasságú dézsáinak láncos, fogaskoszorús meghajtását mechanikusan vagy hidrosztatikus rendszerben végezzük. Szemes termények aprításakor a termények beadagolása egy külön részegység alkalmazásával történik. A felaprított végtermékek kidobását ferdefelhordóval, szállítószalaggal, vagy ventilátorral segítjük. A nem önetetős berendezések kiszolgálását rakodógépekkel kell megoldani (Agronic, Belair, Elho, Haybuster, Himel Jeantil, Kverneland, Lucas, Luclar, Kuhn, McHale, RotoGrind, Supertino, Teagle, Trioliet stb.).
A keverő-kiosztó kocsikat meghajtásuk, feltöltési módjuk, és keverési rendszerük alapján különböztetjük meg. A legegyszerűbb kiviteleket a meghajtó traktorok függesztő berendezéséhez, vagy homlokrakodók gémjéhez illeszthetjük. Ezeknek a maximum 3 m3-es tartályú függesztett kiviteleknek önkiszolgáló feltöltése silószeletelős, vagy kanalas rendszerben történik. A keverőelemek döntően csigák, melyek az anyag- áram cirkulációját ellentétes forgásukkal állítják elő. A kisvállakozások praktikus berendezéseinek hidrosztatikus meghajtású változatai keverő- és kiosztó csigával, vagy csigával és adagolószalaggal dolgoznak. Ugyancsak ezen vállalkozások blokkvágóval, vagy silószeletelővel kiegészített egytengelyes gépei kaparóláncos fenekű és tárcsás keverőegységű, valamint kiosztó csigával, vagy dobóventilátorral ellátott 5-6 m3-es gépek.
A gyakorlatban a vízszintes elrendezésű 2-3 csigás változatok a takarmányok keverését a „V” merőleges metszetű tartályok hossztengelyében, az adagok előre-hátra mozgatásával oldják meg, míg kitárolásukat általában oldalsó kihordó szalagokkal végzik. Segítségükkel kerültek kifejlesztésre a tökéletesebb keveredést biztosító minimális holtterű, és a szálas anyagok aprítását, valamint keverését állítható ellenkéseikkel jobb hatásfokkal végrehajtó, 4 csigás kivitelek. A 30 m3 tartálytérfogatot meghaladó berendezések között találkozhatunk olyan típusokkal is, melyeknél a gyorsforgású csigákkal megkevert anyagot a tartály szimmetriatengelyében csapágyazott nagy átmérőjű motollás keverő mozgatja tovább.
A függőleges keverőszerkezetű kocsik csigái merőlegesek a kocsiszekrény alaplapjára. A nagy átmérőjű kúpos csigák leveleikre szerelt speciális késeikkel, a gravitációs viszonyokat is kihasználva, hatásosabb aprítást végeznek. A kocsik oldalsó szalagos kiosztó egységei szabályozható rétegvastagságú kiadagolásra alkalmasak. Az aprítás intenzitása 20 m3 felett két csigával és állítható ellenkésekkel fokozható. A helyhez kötött stacioner berendezések térfogata elérte a 80 m3-t, befogadóképességük pedig túllépte a 30 t-át. A kétféle konstrukció munkaminőségének összehasonlítása szerint a vízszintes 3-4 csigás kivitelek homogénebb keveréket képeznek, a függőleges 2-3 csigás változatok pedig tökéletesebben aprítják a szálastakarmányokat.
Míg a kis létszámú telepek stabil kiosztó rendszereket, traktorra függesztett tartályokat, vagy homlokrakodó gémekhez illesztett berendezéseket használnak, addig a korszerű nagyüzemek kiszolgálása gazdaságosan csak takarmánykeverő-kiosztó kocsikkal oldható meg. Nagyobb hányaduknál a tömegtakarmány-szilázsok és bálázott szálas anyagok betöltését homlokrakodók, vagy silómarók végzik, míg az abraktakarmányok betöltése tranzittornyokból gravitációsan történik. A vontatott kocsik kiszolgálása a berendezések hátuljára szerelt olyan önrakodásra alkalmas silószeletelőkkel és silómarókkal oldható meg, melyek betöltés előtt a takarmányt a kocsik különálló fogadóegységébe, vagy fogadófelületére termelik. Ezzel szemben a kifejezetten nagy létszámú telepek kiszolgálására alkalmas forgórakodóval szerelt önjáró kocsik elejére már olyan hidrosztatikusan mozgatható és fordulatszámában változtatható marófejes kitermelő egységeket szerelnek, melyek az anyagot szállítószalaggal, vagy láncos szállítóval, zárt csatornán keresztül juttatják a keverőtartályokba. A marási művelet teljesítménye és energiafelhasználása alapvetően a termények fajtájától, fontosabb fizikai jellemzőitől, a bálázott anyagok alakjától és tömörítési módjától, valamint az aprítószerkezetek konstrukciójától függ.
RMH Mixellent önjáró keverő-kiosztó kocsi
Vízszintes keverőcsigás gépek esetén a felülről behelyezett bálák bontása mind a keverőszekrény, mind az aprítószerkezet számára megnövekedett igénybevételt jelent. A függőleges aprító-keverő csigás kocsik egyszerűbb szerkezetükkel és alacsonyabb energiafelhasználásukkal már gazdaságosabb üzemet biztosítanak. A függőleges elrendezésű és egyenszilárdságú csigakonstrukciók, valamint a spirálisan szerelt csigalevelekkel dolgozó speciális élkiképzésű késsorok minimalizálják az aprítás igénybevételi csúcsait. A nagyméretű és magas nedvességtartalmú bálák aprítását-keverését a többi komponenssel együtt végzik. Az önrakodós kivitelek maródobjai a szálas és bálázott takarmányok bontására-aprítására is tökéletesen megfelelnek. Teljesítőképességük és energiafelhasználásuk alapvetően a marószerkezetek geometriai méreteitől, fordulatszámától, a kések elhelyezkedésétől és egyedi kialakításuktól függ (BvL, Faresin, Himel, Keenan, Kuhn, Lucas, Luclar, Mayer Siloking, RMH, Seko, Sgariboldi, Storti, Strautmann, Supertino, Trioliet stb.).
Mérési és automatizálási megoldások
A komponensek összetétel szerinti pontos betöltése és kiadagolása elektrotenzometrikus rendszerű, a kocsik alváza és tartálya közé szerelt 3-4 mérőcellához kapcsolódó jelfeldolgozó mérőrendszerek segítségével történik. A takarmánykomponensek tömege beprogramozható, a rendszer a monitoron ellenőrizhető értékek elérésekor fény- és hangjelzéssel reagál. A korszerű mérlegek kijelzőjén legalább 10 takarmányozási program állítható be. A kocsik mindkét oldalán az akár egyszerre is hidraulikusan kiadagolható mennyiségeket alapvetően az adagolónyílások mérete, valamint a kitermelési- és menetsebesség határozza meg.
A takarmányozás automatizálási megoldásai optimális összhangot teremtenek a termelés, a takarmányhasznosulás és az állategészségügy között. A navigációs rendszerre alapozott robotok takarmányelőkészítőben történő feltöltése, az adagok keverés utáni kiosztása és a takarmányszőnyegek rendezése szkennerek segítségével történik. A ma már biohajtóanyagú és hibrid üzemű motoros, vagy elektromos meghajtású gépek a takarmányelőkészítő pozícionált területéről markoló-vágó kanállal, vagy villával veszik fel a nagy mennyiségű szálas- és tömegtakarmányokat. Abraktakarmány kitermelőjük pontosan meghatározza és adagolja a tömegtakarmányaikhoz szükséges ömlesztett abrakok mennyiségét. Az ásványi- és egyéb anyagok kiadagolása szintén felügyelt rendszerben történik.
Lely Vector takarmányozó robot
A 300–600 állat és 15–20 csoport kiszolgálására tervezett robotok IR-vezérléssel önállóan kevernek, automatikusan osztanak ki és programozott útvonalon közlekednek. A keskenyebb etetőfolyosók és alacsonyabb belmagasságok esetén is alkalmazható konstrukciók a pontos és több friss adagra alapozott állatspecifikus takarmányozást, csökkenő energia- és élőmunka-felhasználás mellett hajtják végre. A rendszerek komplex takarmánykészítő és -kiosztó moduljain túl további automata bálakezelő, takarmánybeszállító stb. modulok is kialakíthatók (Belair, Jeantil, Lely, Schuitemaker, TKS Agri, Trioliet stb.).
Dr. Bellus Zoltán
A cikk szerzője: Dr. Bellus Zoltán
