Az alapmûvelés napjainkban is legelterjedtebb módszere a szántás, amely köztudottan a legtöbb energia- és időráfordítást igényli, ezért nem mindegy, hogy miként bánunk a mûszaki-agrotechnikai lehetőségekkel. Az eke un. mûködő részeinek – szántóvas és a kormánylemez –döntő szerepe van az energia mérleg alakításában. A már korábban megismert és különböző üzemi méretekben elterjedt megoldások (változtatható fogásszélességû eke, mûanyag kormánylemez, stb.) után most két mûvelőelemre szeretnénk a figyelmet felhívni. Az egyik a réselt kormánylemez, amellyel egyre több forgalmazó jelentkezik hazánkban. Ajánlásuk során elsősorban az energiamegtakarításban rejlő lehetőségekre kell utalnunk, amelyek a magasabb nedvességtartalmú, kötött, agyag-, agyagos vályogtalajokon jelentkezhetnek hatványozottan. A másik technikai lehetőség az eketest mögé – egyes esetekben eléjük – szerelhető, un. lazító betét. Alkalmazásának lényege, hogy a szántóvas síkja alatt 10-22 cm munkamélység tartományban képes a lazítási feladatok elvégzésére. Használatát energetikai kompromisszummal és a növénytermesztési technológia időrendjéhez igazodóan kell megválasztani.
Köztudott, hogy egyes körülmények között (alacsony mennyiségû szerves maradvány, szárazabb talajállapotú/talajrétegû középkötött- és kötött talajú gabonatáblák) az eke más eszközökkel helyettesíthető. Ezt korábbi statisztikai felmérések is indokolhatják, melyek azt mutatják, hogy egy hektár terület megmûveléséhez a nehézkultivátorok és középmélylazítók 55-80, míg a nehéz tárcsásboronák és a tárcsával kombinált lazító elemes megoldások 40-70 % hajtóanyag megtakarítást érhetnek el a szántáshoz viszonyítva. Az e kategóriába tartozó eszközök közül üzemi körökben is jól ismertek a különböző középmélylazítók és nehéz kultivátorok. E gépek kedvező lazító munkája tovább javítható, ha az alapgéphez kiegészítő egységeket választunk. Ma már sok ilyen gépkombináció áll rendelkezésre, melyek passzív, illetve aktív mûködésû kiegészítő elemei elsősorban a jobb porhanyítás és keverés terén nyújtanak előnyöket. A gépkombinációk közül figyelemre méltóak az un. kombinált nehéz kultivátorok, melyeknél takaró tárcsapárokkal és különböző profilú hengerborona lezárással találkozhatunk. A mélyebb mûvelés megvalósítására alkalmas középmélylazítók esetében pedig a tárcsás mûvelőelemekkel történő kombináció biztosítja az agronómiailag is kedvezőbb munkavégzést.
Az alapmûvelés elmunkálásának szükségességét a szántás-, ill. lazítás minősége, időpontja döntően befolyásolja. E mûvelet minőségileg helyes és gazdaságos kivitelezése szintén nagy mértékben függ az elmunkáló eszközök jó megválasztásától. A nagy teljesítményû erőgépek újbóli elterjedésének időszakában szerencsére már egyre több nagy teljesítményû gépkombináció áll a gazdálkodók rendelkezésére. Ezért is jelentősek és figyelemre méltóak azok a fejlesztések, amelyek az elmunkálás utáni időszak talajelőkészítésének gépeire koncentrálnak. Sok esetben a talajápolás eszközei megegyeznek az elmunkáláséval, így azok kiválasztását a táblabéli adottságok (gyomosság, kötöttség, nedvességtartalom, stb.) figyelembevételével kell végrehajtani. Hazánkban e feladatokra beváltan alkalmazzák a nagy munkaszélességû, könnyû tárcsásboronákat és ásóboronákat.
A magágykészítés eszközháttere, annak méretezése biztosítja, hogy a mûveletre közvetlenül a vetést megelőzően nagy hatékonysággal kerülhessen sor. A fentebb említett eszközök is jól alkalmazhatók vetőágy készítésre, így lényegében időben eltolódó mûvelet ismétlésekről is lehet szó. Természetesen a gépbeállítások során fokozottan ügyelnünk kell az intenzívebb porhanyítási igényre és az ezzel párosuló jó keverő munkára. Optimális talajállapot esetén lehetőség nyílik a könnyû kombinált magágykészítő gépek használatára is. A mûveletek hatékonyságát növelendő, feltétlen érdemes figyelembe venni az újabb konstrukciós kialakítási lehetőségeket is. Ezek közül elég ha a magágykészítő-vetőgép kapcsolások egyre szélesedő típusválasztékaira utalunk.
A különböző alapmûvelő, valamint az azt követően alkalmazott lezáró- és magágykészítő eszközök használatának eredményeként többek között a következőkre nyílik lehetőség:
– a termőhelyi adottsághoz, ezen belül a talajféleséghez és állapothoz igazodó alapmûvelési módok helyes megválasztásával az elmunkáló mûveletek száma csökkenthető;
– a traktor-munkagép energetikai összhang a kombinált gépek mûvelőelemeinek egymáshoz is viszonyított beállításával optimalizálható, így növelhető a teljesítmény kihasználás és csökkenthető a hajtóanyag felhasználás;
– a fentiek figyelembevételével történő gépberuházás költségei csökkenthetők.
A talajelőkészítés mûveletei természetesen döntő mértékben függnek az elővetemények lekerülésétől, adott esetben eltérő talajmûvelési rendszert kell alkalmaznunk. A korán, illetve későn lekerülő elővetemények a gépek alkalmazástechnikáját nem, csak gyakoriságát, illetve egyes mûveletek elhagyását befolyásolják. Szélsőséges időjárási körülmények és talajállapot esetén is szükséges természetesen megfelelő minőségû vetőágyat készíteni, s ez esetben döntően érvényesülhetnek a termőhelyi és a szakmai ismeretek.
Gödöllő, 2001. július 25.
/: Dr. Soós Sándor :/