Az őszi búza vetését megelőzően több szempontot is figyelembe kell vennünk, amelynek egy része a termelőtől független, úgy mint az évjárat és a talajadottság. Az elővetemény megválasztása a gazdálkodó feladata, de kétségtelen, hogy nem függetleníthető a növények piacképességétől. Az évjárat 2001-ben várhatóan nem nehezíti a búza földbekerülését. Az idei nyár meleg, de aszályosnak nem mondható. A talaj nem száradt ki a mélyebb rétegekben, igazán nagy repedéseket csak az agyagos és szikes talajokon figyelhettünk meg.
Az őszi búza számára legkedvezőbb talajok a csernozjom, a barna erdőtalajok, a vízrendezett réti és a kötöttebb öntés talajok. Még megfelelőek a kultúrállapotban tartott humuszos és gyengén humuszos homoktalajok, laza erdő és javított szikes talajok. Kedvezőtlen az erodált, heterogén, sekély termőrétegû tavasszal vízállásos talajok.
A búzatermesztésnél az elővetemény jó megválasztása fontos döntés. Antal (2000) három csoportot különít el: kedvező elővetemények a szeptember 10-ig betakarított, jól aprítható tarlómaradványt hagyó hüvelyesek, magkeverékek, olaj- és rostnövények, korai burgonya, illetve nyár közepéig feltört, nem gyomos évelő pillangósok. Közepesek a szeptember 30-ig betakarított kapás növények, szántóföldi zöldségfélék, nyár végén feltört évelő pillangósok, valamint a vetésváltással termesztett őszi és tavaszi kalászosok. Rossz elővetemények az október 1. után betakarított kapás növények, a két, vagy több évig termesztett kalászos gabonák, a szeptemberben feltört, elgyomosodott évelő pillangósok.

Az elővetemény lekerülése után első és legfontosabb feladat a tarló hántása, majd ezt követi a hántott tarló ápolása. A tarlóhántás funkciói: a tarlómaradványok aprítása, majd azok sekély talajba keverése, ezzel együtt a talajfelszín fizikai javítása. A tarlóhántás segítségével javítjuk a talaj vízmegőrző képességét, mivel a túlzott vízvesztést megakadályozva, kedvező állapot alakul ki a gyommagvak keléséhez és az árvakelés serkentéséhez. Növényvédelmi, gyomszabályozási szempontból a tarlóhántás szerepe kulcsfontosságú. Különösen napraforgó elővetemény esetén kerülendő a kaszatok mélyre forgatása, mivel ott életképesek maradnak. A napraforgó – rideg szépség – mint kultúrgyom elleni védekezés alapja a tarlóhántás és annak lezárása. Hatékony kelés esetén a hántott tarló ápolásával, majd az alapmûveléssel könnyen irtható a kikelt növény. Búzában tavasszal figyelhető meg a napraforgó második kelési stádiuma. A döntő szerep ebben az esetben a gyomirtó szereké. A learatott búza tarlóhántása után a maradék kaszat is előbújik. Ezek után a napraforgó árvakelés nem jelenthet problémát.
Az őszi búza talajmûvelési rendszerének elemei a klasszikus megfogalmazás szerint a következők:
- Tarlóhántás, hántott tarló ápolása
- Alapmûvelés, alapmûvelés elmunkálása
- Magágykészítés
- Vetés utáni lezárás.

Az elemek összevonásával, kombinálásával a talajmûvelési módok színes palettáját vonultathatnánk fel, amely nagyrészt a rendelkezésre álló eszközök és az emberi tényező, a szaktudás függvénye. Jelen cikkben a költségestől az olcsóbb felé haladva mutatom be a gyakoribb talajmûvelési rendszereket.
Szántásos rendszer ekével
Középmély lazítóra alapozott rendszer lazító+tárcsa
Nehézkultivátorra alapozott rendszer kombinált nehézkultivátor
Nehéztárcsára alapozott rendszer nehéztárcsa
Talajmarós mûvelés és vetés talajmaró + elmunkáló elemek
Vetőkultivátoros mûvelés és vetés
Direktvetés

A forgatásos talajmûvelés lehetséges mélységét a termőréteg vastagsága határolja be. Ügyelni kell arra, hogy a szántás során terméketlen réteget, un. vadföldet ne hozzon az eke a felszínre. Sekély termőréteg esetén alkalmazzuk a forgatás nélküli alapmûvelési eljárásokat. Ezek költségigénye általában alacsonyabb, ugyanakkor alkalmazhatóságuknak a nagymennyiségû tarlómaradvány szabhat határt. Amennyiben a mûvelt réteg alatt tömör eke-, illetve tárcsatalp található (felismerésének egyszerû módja az ásópróba, vagy szúróbot talajba döfése), indokolt a záróréteg alatt 5-10 cm mélységben a lazítózás. A lazítóra alapozott alapmûvelés kiegészítéseként teljes felületi mûvelés szükséges, általában tárcsával.
A forgatás nélküli eljárások közül a „legelegánsabb” a nehézkultivátoros alapmûvelés, esetenként kapcsolt, illetve kombinált elmunkáló elemekkel gazdagítva. A kombinált gépek csökkentik a menetszámot, a talajtaposást mérséklik, viszont nagyobb teljesítményû erőgépeket igényelnek. A nehéztárcsára alapozott mûvelési rendszer előnye a kisebb szaktudás igény és a szélesebb nedvességtartományban való alkalmazhatóság. Talán épp ez utóbbi tulajdonságból fakad hátránya: porosít, teret engedve a degradációs folyamatoknak.
A vetőkultivátoros mûvelés professzionális talajmûvelési mód, szakértelmet igényel és nem kevés beruházási költséget. A direktvetés csak megfelelő kultúrállapotú talajokon alkalmazható eljárás. Előnyeinek és hátrányainak felvonultatása nem e cikk feladata. Mindenesetre érdemes néhány gazdaság nevét megemlíteni, akik jelenleg is eredményesen használnak ilyen eszközöket: Aranykorona Kft Bicsérd és a Koppányvölgye Szövetkezet Szorosad.

Végül, de nem utolsó sorban a talajmûveléssel szemben támasztott ökonómiai igény, ami 2001-ben is központi kérdés. A talajmûvelés költségei számításaim szerint nem haladhatják meg a termelési érték 30-35%-át. Ehhez társulnak az anyagköltségek (vetőmag, növényvédőszer), a mechanikai gyomirtás költségei, valamint a betakarításkor felmerülő költségek. Ideális esetben állandó költséggel együttesen nem érik el a termelési érték 90%-át. A termelők 2000-re újra megtanultak őszi búzát termeszteni. A táblák nem gyomosak, terméseredményeik ismét a 80-as éveket idézik. Talán a tonnánkénti átvételi ár szakadt el a színvonaltól…

Gecse Mónika