A gyökérzöldségek egyik leggyakoribb és legveszedelmesebb tárolási betegsége az erviniás lágyrothadás, mely a petrezselymet, sárgarépát, zellert és a pasztinákot egyaránt károsítja. A betegséget az Erwinia carotovora ssp.carotovora baktérium okozza, amely a termőhelyről a karógyökerekkel, illetve a gumókkal kerül a tárolóba. A fertőzés következtében a termésen nyúlós, vizenyős, bûzös rothadás lép fel. A karógyökerek feji részén a tünetek gyakoribbak, mint a csúcsi részén. 10 0C alatt a baktériumnak nincs jelentősége (optimális a 0 0C !),10 0C fölötti hőmérsékleten viszont a sérüléseken keresztül bejut a termésbe és pár hét alatt teljesen elrothasztja azt. A termés felületén lévő víz és a levegőtlen körülmények különösen kedvezőek a baktérium számára. Ezért pincében, hûtőházban alig van jelentősége. Viszont szabadföldi prizmában vagy alászántással történt tárolás esetén vagy megmosott, megázott és lezárt polietilén zsákokban tárolt terméseken súlyos károkat okoz.
A szklerotíniás rothadás t-a Sclerotinia sclerotiorum gomba okozza. A fenti zöldségfajok mindegyikét veszélyezteti. A terméseken egyre növekvő vizenyős foltok keletkeznek. Felületükön kezdetben laza, később dús, fehér, vattaszerû bevonat (micélium) képződik, amelyben nagy, fekete kitartóképletek (szkleróciumok) jelennek meg. Ezek végül kéregszerûen borítják a felületet. A gyökerek pépesen, de nem bûzösen rothadnak. A gomba szabad földön, elsősorban a felszedés, szállítás, tárolás során keletkezett sebeken keresztül fertőz. A tárolóba kerülve viszont már sebzés nélkül is átnő a beteg gyökérből az egészségesbe, így a rothadás gócokban jelentkezik. A kórokozó hőmérsékleti optimuma 24 0C ,de már 0 0C-on is –bár lassan, de-képes fejlődni .Így ezen a hőmérsékleten csak csökkenteni tudjuk a betegség terjedését, de megakadályozni nem.
A botrítiszes rothadás szintén fertőzi mind a négy zöldségfajt. A kórokozó a Botrytis cinerea gomba. A tünetek fakó, vizenyős, rothadó foltok formájában jelennek meg. A felületen finom, pókhálószerû, majd fehér, nemezes bevonat (micélium) látható. Később kialakulnak a gomba apró, fekete kitartóképletei (szkleróciumok), melyek egybeolvadva kemény kérget alkotnak. Végül a gyökerek, gumók összezsugorodva elfásodnak. A kórokozó a termőhelyről a gyökerekkel jut a tárolóba. Elsősorban sebzéseken keresztül fertőz, de sebzés híján a gyökereken maradt szennyeződések is elősegítik a fertőzést. A gomba fejlődésének a 21-24 0C hőmérséklet kedvez, de 0 0C-on is képes fejlődni. Alacsony hőmérsékleten viszont lassabban következik be a rothadás.
A sárgarépa sztemfiliumos betegsége (kórokozója a Stemphylium radicinum) elsősorban a sárgarépán okoz tetemes tárolási veszteséget, de előfordul a zelleren is. A betegség fertőzési forrásai a vetőmag, a növénymaradványok és a talaj. Tünetei a karógyökéren három formában jelentkeznek 1.A karógyökér oldalán 2-15 mm átmérőjû, kerek vagy ovális, besüppedő foltok keletkeznek, felületükön laza olajbarna bevonat képződik. 2 A karógyökér feji részén egyre mélyebbre húzódó rothadás („szívrothadás”) jelentkezik. 3.A karógyökér vége elfeketedik.
Felszedéskor a tünetek már jól láthatók, ami megkönnyíti a válogatást.
Ha erős fertőzést észlelünk, arra a táblára 7-8 évig ne vessünk sárgarépát, valamint mélyfekvésû, kötött, hideg területre sem. Csak csávázott magot vessünk! Következő évben a növények 8-10 cm-es magasságánál kezdjük el a lombvédelmet és 10 naponként, legalább 6 alkalommal, esős időben még többször ismételjük meg.
A zeller speciális betegsége a fómás gumóvarasodás. A Phoma apicola gomba fertőzése nyomán a gumókon vörösbarna foltok és 2-3 mm mély, parás , behegedt repedések keletkeznek, melyek szélén a gumószövet kissé megvastagszik. Ha a beteg gumót betároljuk, pár hét múlva egyre nagyobb kiterjedésû, de mélyre nem hatoló, rothadó, vörösesbarna foltok keletkeznek. A tünetek már a felszedéskor jól láthatók, így a beteg gumók könnyen eltávolíthatók
Az állati kártevők között is akadnak olyan fajok, melyek hátrányosan befolyásolják az eltarthatóságot. A sárgarépa -fúrómoly (Aethes williana) ugyan a termőhelyen károsít, de mivel lárvái járatokat készítenek a répatestben, a tárolóban azok elrothadnak.
A sávosnyakú cincér (Phytoecia icterica) lárvái a sárgarépa, pasztinák és petrezselyem gyökérbe furakodva kiüregesítik azokat, miáltal az eltarthatóság romlik. Esetenként teljes rothadás is bekövetkezhet.
A sárgarépalégy (Chamaepsila rosae) a sárgarépa, zeller, pasztinák, petrezselyem kártevője. Lárvái a gyökereken a héj alatt aknáznak, majd befelé haladnak. Útjukat rozsdabarna járatok jelzik („rozsdásodás, rozsdanyûvesség” néven ismert). A fertőzött termést a tárolás alatt különböző kórokozók támadják meg és rothasztják el.
Védekezés:
Mivel a tárolóhelyen már nem tudunk növényvédő szerekkel védekezni és a tárolási betegségeket előidéző kórokozók és kártevők a termőhelyről kerülnek be, rendkívül fontos a gondos válogatás.
- Csak egészséges, kórokozóktól, kártevőktől, rovarrágásoktól mentes terméseket tároljunk!
- A felszedésnél ügyeljünk arra, hogy a termések ne sérüljenek, hiszen a kórokozók egy része sebeken keresztül fertőz.
-A felszedett terméseket szárítsuk le, szikkasszuk fel a felületi nedvességet.
-A betakarítás előtt pár nappal már ne öntözzünk.
– A túlzott nitrogén-mûtrágyázásban részesített növények termései nem tarthatók el mivel szöveteik fellazultak.
- Csak eltartásra alkalmas fajtákat tároljunk be (ezt a fajtaleírások közlik).
– Szellőztetéssel biztosítsuk a megfelelő relatív páratartalmat, amely gyökérzöldségek esetében 85%.
- Tartsuk be a 0-2 0C tárolási hőmérsékletet., ezzel lassíthatjuk vagy meg is akadályozhatjuk a kórfolyamatok lezajlását.
– Prizmás tárolás esetén ne zárjuk le azonnal a prizma gerincét. Lezárás után pedig gondoskodjunk a megfelelő szellőztetésről.
- Gondos munka ellenére is előfordulhat, hogy bekerül egy-egy fertőzött termés, ezért időnként válogassuk át és a betegeket távolítsuk el, mert ezek fertőzési gócot képeznek.
– Következő évben gondoskodjunk a vetésforgó betartásáról, ezzel kizárhatjuk a talajból történő fertőzést.

Dr. Ördögh Gizella