Istállóépület céljára a hagyományos, döngölt padozatú hodály megfelel, lényeges, hogy az épület mindkét végén legyen ajtó, hosszú hodályoknál oldalt is, elkerülve a ki és behajtáskor adódó törődést. A mélyalmos istálló belső szakaszolása puhafa lécekből készült lerekesztő rácsokkal történik. Ezek mérete akkora, hogy egy ember még kényelmesen tudja mozgatni őket. Rögzítésükre a padozatba levert karók szolgálnak. Az épület nagyságának az állatok férőhelyszükségletével arányban kell állni. Általánosságban, de jó közelítéssel a következő helyigényekkel kell számolni:
-anya 1m2/db
-anya bárányával (bárányaival) 1,2-1,7 m2/db
-hízóbárány 0,4 m2/db
-növendék bárány 0,5 m2/db
-kos 2 m2/db
Az istálló legfontosabb része az ellető, ahol lehetőség szerint megfelelő víz- és áramellátás szükséges. Az a frissen ellett anya és báránya (bárányai) részére 1,2-1,5 m2 területû fogadtatókat kell biztosítani 2-3 napra, míg az anya a bárányait meg nem szokja. Az etető-itató edényeket itt vagy egyszerûen a rekeszbe helyezzük, vagy a falra rögzítjük. Egyet ellő anyáknál 4-5 anya kis csoportban is leellethető sikeresen, többes ellésnél viszont nélkülözhetetlen az egyedi elkülönítés. A takarmányhoz való gond nélküli hozzájutás érdekében anyánként 40 cm etetőhosszt kell biztosítani. A kisebb csoportokból folyamatosan nagyobb falkákat lehet létrehozni, bújtatórácsokkal biztosítva a bárányok külön abrakellátását az ún. „bárányóvodákban”. Külön épületben, vagy ugyan abban az istállóban, de térben elkülönítve kell helyet biztosítani a növendéknevelőnek és a bárányhizlaldának is. A különböző korcsoportok elhelyezésekor figyelemmel kell lennünk az állatok biológiai szükségletéhez igazodó optimális csoportlétszámra, ami a következő lehet:
- üres és vemhes anyák 200-250 db
- ellés előtt álló anya 25-50 db
- ellés körüli 1-2 nap idején 1-5 db
- anya és bárány ellés után 2 hétig 20-25 db
- anya és báránya ellés után 3. héttől 50-100 db
- hízóbárányok 100-250 db
A juh takarmányozása
A juhok a kérődzők között is relatíve hosszú és tágas emésztőcsővel rendelkeznek, így még a szarvasmarhánál is hatékonyabb rostemésztésre képesek. Egy átlagos, 50 kg testtömegû anyajuh gyapjútermeléssel kibővített napi létfenntartó táplálóanyag szükséglete 1000 g körüli szárazanyagban, 5,82 MJ nettó energiában, 99 g nyersfehérjében, 2,2 g kalciumban és 1,7 g foszforban határozható meg. Ez az igény a vemhesség harmadik harmadában jelentősen megemelkedik, amit a tömegtakarmányok mellett abrak-kiegészítéssel pótolhatunk. A szoptatás időszaka is kiegészítő takarmányozást igényel, tekintve, hogy egy liter juhtej termeléséhez 6 MJ nettó energia, 130 g nyersfehérje, 4 g kalcium és 2.5 g foszfor szükséges. A juhok fő tápláléka az év nagy részében a legelő, melyen történő legeltetés hazánk időjárásának megfelelően évente mintegy 200 napig lehetséges. A legelés során az állatok nemcsak táplálékhoz jutnak, de nagyon hasznos a mozgás a szervezet szilárdságának biztosításában, valamint a napsugárzás D-vitamin ellátásra gyakorolt jótékony hatása sem lebecsülendő. Noha jelenleg is a folyamatos őrzés mellett terelgetve legeltetés az általánosan alkalmazott módszer, korszerûnek a bekerített legelőkön való szakaszolt, terelés nélküli legeltetés mondható, az adott terület függvényében 4-6 szakaszra osztással a folyamatos legeltetést biztosítani tudjuk. Az elkerítés történhet állandó kerítéssel, de jó, és költségkímélő megoldás a villanypásztor alkalmazása. Normál körülmények között 1 ha legelő 10 anyajuh számára elegendő. Legeltetés során gondosan ügyelni kell arra, hogy a téli takarmányozásról a legelőre, legelőről a téli takarmányozásra fokozatos legyen az átmenet, mert a hirtelen takarmányváltás könnyen enterotoxémiához vezethet. A felfúvódás elkerülése céljából pillangósra való áttérést csak megfelelő szoktatás után hajtsunk végre. A gyepek legeltetése mellett sokféle alkalmi legelő szóbajöhet, gabona-, borsó-, zöldség-, cukorrépa tarlók, valamint talán ezek közül a legértékesebb kukoricatarló, ahol az állatok bőségesen fedezhetik energiaigényüket. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a felvett takarmány hasznosításához a nyugodt kérődzés elengedhetetlenül szükséges, ezért nyáron árnyékos delelőre kell hajtani a jószágokat, és ivóvízellátásukról is rendszeresen gondoskodni szükséges. A legelőn felvett tápanyagmennyiséget főleg télen, illetőleg egyes termelési szakaszokban szükséges kiegészíteni a hodályban, vagy a hodályhoz csatlakozó etetőtéren. Az etetéshez célszerû lábakon álló szénarácsot alkalmazni, amely alul vályúval van kiegészítve abrak adagolásához. Jó megoldás a fal mellett kialakított, kívülről feltölthető etetővályú is. Bárányhízlaláshoz célszerû az automata etető használata, mely egyszeri feltöltéssel hosszabb ideig biztosítja az állatok számára ad libitum a takarmányt. A folyamatos abrakellátás mellett az emésztést elősegítő hatású a hízóbárányokkal napi 100-150 g szénát etetni. A kizárólag granulált báránytáppal hizlalt állatok takarmányértékesítése négy hónapos korukig kiváló, később jelentősen megnő a fajlagos takarmány-felhasználás, így ez idő után a hízlalás gazdaságossága fokozatosan romlik. Itatásra az állandó vízszintû önitatók alkalmasak, vagy a folyamatosan csörgedeztetett itatóvályú, amit a juhok természetüknél fogva igen kedvelnek. Lényeges, hogy mindenképpen bevizsgált, kifogástalan minőségû vizet itassunk. Egy juh ivóvízszükséglete a szárazanyagfelvétel körülbelül három-négyszerese, ami testtömegtől és a takarmány folyadéktartalmától függően 3-5 liter. 50-80 állatonként szükséges egy-egy sózót is felállítani, amelyből szükség esetén egyéb takarmány-kiegészítőket, premixeket, kalcium és foszfor pótlására szolgáló készítményeket is etethetünk.
Címlapkép: Getty Images
