Juhtartás alapjai

Agro Napló
A családi gazdaságok számára hazánkban leginkább a hagyományos juhtartási formák terjedtek el, az éghajlati viszonyoknak és a hagyományoknak megfelelõen. Az állatok télen idejük nagy részében istállózva vannak, nyáron viszont többnyire csak az éjszakát töltik fedél alatt, ezt is fõleg vagyonvédelmi indokból. Mivel juhok hidegre alig érzékenyek, viszont az istálló levegõjének ammóniatartalmára már annál inkább, célszerû õket minél többet a szabadban tartani, ez azon túl, hogy az élettani igényeket is jól kielégíti, a gazdaságosságot is javítja. Télen a zárt, jól temperált hõmérsékletû istállóra is inkább csak a friss ellõs és szoptatós anyáknak van szüksége. Hízóbárányok tartásánál figyelembe kell venni, hogy a hideg környezet plusz energiát igényel a hõszabályozásra, a nagy meleg pedig csökkenti a takarmányfelvételt. Bár a juh az elsõk között háziasított állatfajták közé tartozik, nagyon kötõdik a természetes környezethez, megfelelõ tartásához kiterjedt legelõ nélkülözhetetlen.
Ez általában ősgyep, vagy javított legelő, melyen betakarítható a téli szénaszükséglet java része is. A szükséges létesítményeket telepszerûen javasolt kialakítani, vízzel, villannyal ellátni, és járványvédelmi-, valamint vagyonvédelmi célból bekeríteni. Célszerû, ha az istállók mellett a juhász lakása is a telepen kap helyet, ha erre nincs lehetőség, szociális épületet kell létrehozni, fekete-fehér öltözővel, fürdővel, étkezővel. A telep kerítésén belül kell még helyet kapnia a szúró-boncoló helyiségnek, a szálastakarmány tárolására szolgáló szérûskertnek valamint az abraktárolónak. Ki kell alakítani terelő-osztályozó karámot kezelőfolyosóval, ahol az olyan rendszeres állományszintû beavatkozások elvégzésére nyílik lehetőség, mint az egyedi megjelölés, oltás-féregtelenítés. Ehhez a folyosóhoz kapcsolódik célszerûen a lábvégkezeléseket szolgáló tiprató, és a fürdető medence is. A telep egy elkülönített sarkában kell helyet biztosítani a veszélyes anyagok megsemmisítésére szolgáló égetőtérnek.
Istállóépület céljára a hagyományos, döngölt padozatú hodály megfelel, lényeges, hogy az épület mindkét végén legyen ajtó, hosszú hodályoknál oldalt is, elkerülve a ki és behajtáskor adódó törődést. A mélyalmos istálló belső szakaszolása puhafa lécekből készült lerekesztő rácsokkal történik. Ezek mérete akkora, hogy egy ember még kényelmesen tudja mozgatni őket. Rögzítésükre a padozatba levert karók szolgálnak. Az épület nagyságának az állatok férőhelyszükségletével arányban kell állni. Általánosságban, de jó közelítéssel a következő helyigényekkel kell számolni:
-anya 1m2/db
-anya bárányával (bárányaival) 1,2-1,7 m2/db
-hízóbárány 0,4 m2/db
-növendék bárány 0,5 m2/db
-kos 2 m2/db
Az istálló legfontosabb része az ellető, ahol lehetőség szerint megfelelő víz- és áramellátás szükséges. Az a frissen ellett anya és báránya (bárányai) részére 1,2-1,5 m2 területû fogadtatókat kell biztosítani 2-3 napra, míg az anya a bárányait meg nem szokja. Az etető-itató edényeket itt vagy egyszerûen a rekeszbe helyezzük, vagy a falra rögzítjük. Egyet ellő anyáknál 4-5 anya kis csoportban is leellethető sikeresen, többes ellésnél viszont nélkülözhetetlen az egyedi elkülönítés. A takarmányhoz való gond nélküli hozzájutás érdekében anyánként 40 cm etetőhosszt kell biztosítani. A kisebb csoportokból folyamatosan nagyobb falkákat lehet létrehozni, bújtatórácsokkal biztosítva a bárányok külön abrakellátását az ún. „bárányóvodákban”. Külön épületben, vagy ugyan abban az istállóban, de térben elkülönítve kell helyet biztosítani a növendéknevelőnek és a bárányhizlaldának is. A különböző korcsoportok elhelyezésekor figyelemmel kell lennünk az állatok biológiai szükségletéhez igazodó optimális csoportlétszámra, ami a következő lehet:
- üres és vemhes anyák 200-250 db
- ellés előtt álló anya 25-50 db
- ellés körüli 1-2 nap idején 1-5 db
- anya és bárány ellés után 2 hétig 20-25 db
- anya és báránya ellés után 3. héttől 50-100 db
- hízóbárányok 100-250 db
A juh takarmányozása
A juhok a kérődzők között is relatíve hosszú és tágas emésztőcsővel rendelkeznek, így még a szarvasmarhánál is hatékonyabb rostemésztésre képesek. Egy átlagos, 50 kg testtömegû anyajuh gyapjútermeléssel kibővített napi létfenntartó táplálóanyag szükséglete 1000 g körüli szárazanyagban, 5,82 MJ nettó energiában, 99 g nyersfehérjében, 2,2 g kalciumban és 1,7 g foszforban határozható meg. Ez az igény a vemhesség harmadik harmadában jelentősen megemelkedik, amit a tömegtakarmányok mellett abrak-kiegészítéssel pótolhatunk. A szoptatás időszaka is kiegészítő takarmányozást igényel, tekintve, hogy egy liter juhtej termeléséhez 6 MJ nettó energia, 130 g nyersfehérje, 4 g kalcium és 2.5 g foszfor szükséges. A juhok fő tápláléka az év nagy részében a legelő, melyen történő legeltetés hazánk időjárásának megfelelően évente mintegy 200 napig lehetséges. A legelés során az állatok nemcsak táplálékhoz jutnak, de nagyon hasznos a mozgás a szervezet szilárdságának biztosításában, valamint a napsugárzás D-vitamin ellátásra gyakorolt jótékony hatása sem lebecsülendő. Noha jelenleg is a folyamatos őrzés mellett terelgetve legeltetés az általánosan alkalmazott módszer, korszerûnek a bekerített legelőkön való szakaszolt, terelés nélküli legeltetés mondható, az adott terület függvényében 4-6 szakaszra osztással a folyamatos legeltetést biztosítani tudjuk. Az elkerítés történhet állandó kerítéssel, de jó, és költségkímélő megoldás a villanypásztor alkalmazása. Normál körülmények között 1 ha legelő 10 anyajuh számára elegendő. Legeltetés során gondosan ügyelni kell arra, hogy a téli takarmányozásról a legelőre, legelőről a téli takarmányozásra fokozatos legyen az átmenet, mert a hirtelen takarmányváltás könnyen enterotoxémiához vezethet. A felfúvódás elkerülése céljából pillangósra való áttérést csak megfelelő szoktatás után hajtsunk végre. A gyepek legeltetése mellett sokféle alkalmi legelő szóbajöhet, gabona-, borsó-, zöldség-, cukorrépa tarlók, valamint talán ezek közül a legértékesebb kukoricatarló, ahol az állatok bőségesen fedezhetik energiaigényüket. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a felvett takarmány hasznosításához a nyugodt kérődzés elengedhetetlenül szükséges, ezért nyáron árnyékos delelőre kell hajtani a jószágokat, és ivóvízellátásukról is rendszeresen gondoskodni szükséges. A legelőn felvett tápanyagmennyiséget főleg télen, illetőleg egyes termelési szakaszokban szükséges kiegészíteni a hodályban, vagy a hodályhoz csatlakozó etetőtéren. Az etetéshez célszerû lábakon álló szénarácsot alkalmazni, amely alul vályúval van kiegészítve abrak adagolásához. Jó megoldás a fal mellett kialakított, kívülről feltölthető etetővályú is. Bárányhízlaláshoz célszerû az automata etető használata, mely egyszeri feltöltéssel hosszabb ideig biztosítja az állatok számára ad libitum a takarmányt. A folyamatos abrakellátás mellett az emésztést elősegítő hatású a hízóbárányokkal napi 100-150 g szénát etetni. A kizárólag granulált báránytáppal hizlalt állatok takarmányértékesítése négy hónapos korukig kiváló, később jelentősen megnő a fajlagos takarmány-felhasználás, így ez idő után a hízlalás gazdaságossága fokozatosan romlik. Itatásra az állandó vízszintû önitatók alkalmasak, vagy a folyamatosan csörgedeztetett itatóvályú, amit a juhok természetüknél fogva igen kedvelnek. Lényeges, hogy mindenképpen bevizsgált, kifogástalan minőségû vizet itassunk. Egy juh ivóvízszükséglete a szárazanyagfelvétel körülbelül három-négyszerese, ami testtömegtől és a takarmány folyadéktartalmától függően 3-5 liter. 50-80 állatonként szükséges egy-egy sózót is felállítani, amelyből szükség esetén egyéb takarmány-kiegészítőket, premixeket, kalcium és foszfor pótlására szolgáló készítményeket is etethetünk.
Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?