A termelési környezet adaptálása volt az első lépés egy ilyen mértékű fejlődés lehetővé tételéhez. Az 1970-es évek közepén még a magas energiatartalmú takarmányozás és a vitaminpótlás állt a középpontban annak érdekében, hogy a „brojleripar” teljesítménye még magasabbra emelkedjen.

E technológiák fejlődésével párhuzamosan az állategészségügy irányadó megközelítése a gyógyító hozzáállás volt. Napjainkban viszont az antibiotikum-rezisztencia kialakulása miatt a betegségek kezelésének ezt a módját már határozottan nem tartják fenntarthatónak a továbbiakban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is úgy határozta meg az antimikrobiális rezisztenciát (AMR), mint „katasztrófát, amelyet a lehető legsürgősebben kezelni kell”. 2022. január 28-án lépett életbe az EU új, az állatgyógyászati készítményekre és gyógyszeres takarmányokra vonatkozó rendelete. E rendelet célja az állatgyógyászati készítmények használatának szigorú szabályozása, és az antimikrobiális rezisztencia (AMR) közegészségügyi kockázatának kezelése.

Az új rendelet célja az antimikrobiális szerek használatának csökkentése a következő fontos elvek betartásával:

1. Az antibiotikumokat nem szabad rutinszerűen alkalmazni.

2. Az antibiotikumok nem használhatók a rossz higiénia, a nem megfelelő állattenyésztés vagy a rossz telepi menedzsment kompenzálására.

3. Az antibiotikumok megelőzésre (egészséges állat megelőző kezelésére) nem használhatók, kivéve egyes nagyon kivételes körülményeket.

4. Az antibiotikumok nem használhatók metafilaxisra (állománybeli megelőzés és kezelés egyszerre), kivéve, ha a fertőzés vagy egy fertőző betegség elterjedésének kockázata az állatok csoportjában magas, és nincs más megfelelő alternatíva.

Szerencsére a takarmányozás finomhangolása és a takarmányértékesítés érdekében végzett genetikai szelekció lehetőséget ad a baromfiágazatnak a további fejlődésre.

A bélrendszer egészsége az alapja a jó higiéniai menedzsmentnek. Az egészséges emésztőtraktussal rendelkező állatok jobb termelési eredményeket produkálnak. A takarmány által biztosított energiát húsra tudják metabolizálni, és nem veszítenek energiát a bélrendszeri rendellenességek következtében. Ha a bélrendszer egészségét az alultápláltság, bizonyos baktériumok vagy egyes mérgező vegyületek ássák alá, az állatok immunválaszon keresztül megpróbálják visszaállítani az optimális állapotot, amihez energiára és tápanyagra van szükségük.

A bélrendszer meghatározott egységekre tagolódik, amelyek az emésztési folyamat mechanikai és kémiai lépéseit végzik. A gyomor-bélrendszert az emésztési folyamatban részt vevő többfajú flóra kolonizálja. A jótékony mikrobióta kiválasztása a bél egészségének alapvető pontja.

A bélrendszer egészsége a béltartalom egészséges egyensúlyának állapotát jelenti, amelyben a nyálkahártya, a felvett takarmány és a mikroflóra a fő összetevők.

Az állományok itatására használt víz pH-értékének csökkentésével a fiatal állatok könnyebben megemésztik a kapott gazdag takarmányt. A fiatal állatoknak ugyanis néha nehézséget okoz az alacsony pH elérése a gyomorban, ha az állománnyal magas fehérjetartalmú takarmányt etetnek, ami nagy pufferkapacitású lehet.

Az ivóvíz-savanyítással való megelőzés célja egyrészt a potenciális veszélyforrások eltávolítása, másrészt egy erős védekezési mechanizmus felépítése is. Éppen ezért a tiszta, kiegyensúlyozott istállókörnyezet és a tiszta ivóvíz az első szempont a bélrendszer egészségének megőrzésében.

A folyékony kiegészítő takarmányok alkalmazása tulajdonképpen egy második védelmi mechanizmus, amely az emésztés javítását, az immunrendszer támogatását és a gazdag és változatos mikrobiom fenntartását, így az általános egészségi állapot optimalizálását szolgálja.

Az ivóvíz savanyítása jelentősen javíthatja a víznek, mint „elfelejtett tápanyagnak” a minőségét. A savanyítás és a fertőtlenítés együttesen javítja az ivóvíz minőségét azáltal, hogy csökkenti a baktériumterhelést (pl. a Salmonella és Campylobacter kockázatát), és ezáltal javítja az állatok teljesítményét is. A gyomor pH-értékének csökkentése növeli a fehérjék emészthetőségét, ezáltal javítva a takarmányértékesítést és a súlygyarapodást is. A csupán egyetlen szervessav-összetevőt tartalmazó termékek ivóvízben történő adagolása esetén viszont a pH-érték gyorsan csökken, túl magas adagolás esetén pedig túlságosan is lecsökkenhet a pH, ami így negatív eredményhez vezet, nevezetesen a vízfelvétel csökkenéséhez és ezáltal a teljesítmény csökkenéséhez is. Ivóvíz-savanyítás céljára leginkább olyan termék használata javasolt, amely több szerves savat tartalmaz, melyek szinergetikus hatásuknak köszönhetően rendkívül hatékonyak. A szerves savak kiváló pufferkapacitással rendelkeznek, és lassan csökkentik a pH-értéket. Antibakteriális hatásuk jelentősebb, jobb ízűek és kevésbé korrozívak a szervetlen savakkal összehasonlítva. A leghatékonyabb megoldás a vajsavat és esszenciális olajokat is tartalmazó kiegészítő takarmányok ivóvízen keresztül történő adagolása, mert azok az emésztőrendszer szinte teljes szakaszán kifejtik kedvező hatásukat, javítják a takarmányok emészthetőségét és a tápanyagok felszívódását az emésztőrendszerben.

A cikk szerzője: Litz Tamás