Választjuk-e egyáltalán – s ha igen – gondosan-e a fajtákat?
Sajnálattal tapasztaltam, hogy sok gazda – többnyire kisebb termelők – nem is tudják milyen fajtát termelnek. („Amit az integrátor, vagy szerződő partner adott, vagy megszabott.”) Senkit megsérteni nem akarva – inkább a gazdaságossághoz nélkülözhetetlen igényességet ösztönözve – jegyzem meg; milyen igényes és felkészült az ilyen gazda a legalább ennyire fontos, még egy sor tényező vonatkozásában? Az igényes gazdák 10 éve és ma is elmennek a fajtabemutatókra, sőt saját üzemi fajta összehasonlító vizsgálatot is végeznek. Ezeknek legalább akkora – ha nem nagyobb – jelentősége van, mint a bemutatókon való részvételnek. Igaz, hogy ott minden fajta szerepel, de a saját üzem adottságai között ( ami nem is mindig optimális), a gazda nap mint nap figyelemmel kísérheti a fajták tulajdonságait, alkalmazkodó képességeit, melyek fontossága éppen a nem optimális adottságok között kerül igazán első helyre. Az általános technológiák természetesen mindent optimumra kalibrálva írnak le, pedig a gyakorló gazdák nagyon jól tudják, hogy minden optimálisan csak ritkán valósítható meg, de mindig szívósan törekedni kell rá! (Csak néhány példa az elkerülhetetlenre: vetésváltás miatt gyengébb, rosszabban mûvelhető talajok, rendkívüli tavaszi vagy nyárvégi, őszi aszály, aratás előtti napon kitörő vihar, egyéb elemi kár stb…) Sajnos elkerülhetetlen a gazda vállát súlyosan terhelő döntési kényszer, amit kritikus helyzetben halaszthatatlanul és határozottan meg kell, hogy hozzon. (Ezért is nagy jelentőségû a rutin!) A fajtaválasztás azért mégis könnyebb – aligha kényszer, kivéve a versenytörvénybe is ütköző fajta vagy szûk fajtakör „megszabását” – bár az óriási kínálat között könnyen elbizonytalanodik az ember. Nem holtbiztos, pedig az egyik legobjektívebb az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) által évente kiadott 1 és több éves rangsor. Ehhez érdemes tudni, hogy van egy statisztikai sorrend ( a 4-6 kísérleti hely átlagában), ami a leglátványosabb. E táblázatok alján kerül megjegyzésre a matematikai-statisztikai megbízhatóság mértéke, amit általában a gazdák már alig vesznek figyelembe, pedig kritikusan kell értékelni, hisz senkinek se kísérleti átlag adottságai vannak. (Mint ahogy a koca sem 7,6 db malacot fial.) Ha utóbbit is elemezzük, a kísérleti hibákból adódóan csak az első 1-3 ill. az utolsó 1-3 fajta között van megbízható (szignifikáns) különbség. Ha még az egyes kísérleti helyeken kimutatott sorrendeket is górcső alá vesszük, még érdekesebbeket tapasztalunk. Egy adott fajta az egyik helyen 1. vagy 4. egy másik helyen 8-12., egy másik fajtánál pedig a két hely között fordítva jelentkezik. Olyan esettel is találkoztam, hogy adott fajta az első három és az utolsó három között is szerepelt. Ezért is szükséges tehát az összes, különösen a saját tapasztalaton nyugvó információ gondos és súlyozott értékelése.
TANÁCSAIM:
1., Kritikusan vegye a szuperlatív stílusban és eltorzított grafikákkal megjelent ajánlatokat!
2., Végezzen a már eldöntött termelés mellett saját összehasonlításokat! (Kisebb gazdáknak – nagyobbaknak is – célszerûbb ezt megosztva, összefogottan végezni.)
3., Igyekezzen a rutinos, stabilan jól gazdálkodók tapasztalatait megszerezni!
4., Legyen nyitottabb, ne szégyelljen a rutinosabbtól tanácsot kérni, de párhuzamosan Ön is ossza meg tapasztalatait! (Ettől senki nem lesz kisebb, „csak” elismertebb.)
5., Bízzon a magyar éghajlati viszonyok (-ra) és között nemesített fajtákra! Nincs olyan igény, amit ki ne elégítenének!
6., Vegyen igénybe minden információt a végső döntéséhez, de azt ne bízza másra!
Nőjön fel a döntésekhez!
Nagy László
növénynemesítő
vetőmag termesztési szakmérnök
Címlapkép: Getty Images
